Tavasszal, a nevelési év végéhez közeledve sokan még nagyobb figyelmet fordítanak a nagycsoportosaik fejlesztésére. Nagyon fontos, hogy a gyermekek kezei és ujjacskái minél ügyesebbek, erősebbek legyenek, mire eljön az iskola. És persze a játék! A játéknál nincs fontosabb.

Valós probléma-e a környezetszennyezés? Az élővilág pusztulása, fajok kihalása? Kétségkívül az. De valós probléma-e ez egy iskolai tanulási környezetben, helyzetben? Valós problémának éli-e meg a diák? Szívvel-lélekkel dolgozik a megoldásán? Hisz benne? Egyáltalán mit értünk valódi probléma alatt?

Lassan itt van az év egyik legszebb ünnepe, melyet minden kisgyermek nagyon vár. Náluk jobban csak az anyukák és nagymamák várják, hiszen ez a nap róluk szól.

1970 óta a természetvédelem legnagyobb ünnepe, legfontosabb jeles napja a Föld napja, melyet minden év április 22-én tartunk. Ilyenkor sok izgalmas és érdekes felfedezéssel hozzuk közelebb a gyermekekhez a természetvédelem, a környezetvédelem témáját, hiszen a Földünk védelméhez közös összefogás szükséges!

  A 21. század más jellegű kompetenciák fejlesztését igényli, mint amit az iskolákban megismerhettünk, megszoktunk. Ez egy olyan felütés, mellyel ma már kevesen vitatkoznak. Oktatási rendszerünk, eszközellátottságunk és a pedagógustársadalom szakmai felkészültsége hatalmas kihívások előtt áll, ha fel akarja készíteni a ma gyermekeit arra, hogyan legyenek a holnap munkavállalói.

„A kutya az ember legjobb barátja.”- hangzik a régi mondás. Azonban az ember-állat kapcsolat mára már túlnőtte a barátság fogalmát. Számos kutató és szakember felismerte az állatokban rejlő pedagógiai/terápiás lehetőséget, akár mozgás-, személyiség-, vagy éppen közösségfejlesztésről legyen szó.

2018. április 18-án, szerdán, exkluzív helyszínen, az Európa Hajón tartja második konferenciáját a Neteducatio Modern Pedagógus címmel. A konferenciára várnak bármely korosztállyal foglalkozó pedagógust, egyetemi hallgatókat. A konferencia célja innovatív eszközöket és ötleteket adni a 21. század újfajta igényeire nyitó pedagógusok kezébe.

Már közhelyessé vált a kijelentés, hogy a diákok nem olvasnak, vagy legalábbis nem azt és nem úgy, amit a korábbi generációk.  Az a néhány illusztráció, amelyet akár a szépirodalmai művek, akár a tankönyvek tartalmaznak, kevéssé kötik le a vizuális ingerek áradatához szokott fogyasztót.