Valós probléma-e a környezetszennyezés? Az élővilág pusztulása, fajok kihalása? Kétségkívül az. De valós probléma-e ez egy iskolai tanulási környezetben, helyzetben? Valós problémának éli-e meg a diák? Szívvel-lélekkel dolgozik a megoldásán? Hisz benne? Egyáltalán mit értünk valódi probléma alatt?

Ez természetesen nézőpont kérdése lehet attól függően, hogy az, aki vizsgálja magát a feladatot, az milyen mértékben érintett benne. Így a diákok és a tanárok szempontjából más és más tűnhet valódi problémának. Lehet, hogy ma még úgy gondoljuk, hogy az adott probléma nem valódi, de később azzá válhat. Egy barátom, aki filozófiát tanított versenysportolóknak egyik nap azt mondta nekik: „Tudjátok fiúk, nagyon jól lehet csajozni azzal, ha helyesen le tudjátok írni Nietzsche nevét”. A fiúk azt válaszolták: “Tanár úr (kérem), mi mással csajozunk”. Sosem szabad tehát elfelejtenünk, hogy ami számunkra, pedagógusok számára valódi és releváns és fontos, az egy diáknak olykor lényegtelen, vagy akár kifejezetten vicces.

Vizsgáljuk meg a következő leegyszerűsített példát. Tervezzünk meg és építsünk egy katapultot! A feladat kétségtelenül igen kreatív és problémaközpontú, de a való életben nem túl gyakran van szükségük katapultépítésre, ennek ellenére hasznos, amit tanulunk belőle. Természetesen adhatunk meg egyéb paramétereket, például, hogy milyen távolságra, vagy milyen magasra legyen képes elrepíteni egy adott kavicsot, de ettől még nem válik valódi problémává.

Vajon valódi probléma, hogy a kamaszok egy része a korai gyermekvállalás miatt nem képes szakmát szerezni, és emiatt alapfokú iskolai végzettséggel próbál meg boldogulni? Igen, a fiatal szempontjából valós gond ez. Az iskola szempontjából is, hiszen kevesebb a tanuló, nagyobb a lemorzsolódás.  Amint van személyes kapcsolat, amint a diákok is szeretnének valamit tenni, hogy segítsék a társukat és megoldást keresnek, ez is valódi problémává válik a számukra is.

A diákok bevonására, az aktív tanulásra egy nagyon hatásos módszer a problémaalapú tanulás (problem-based learning – PBL), mely elsősorban a tanulók, de a tanárok problémamegoldó képességét is fejleszti. Ez a tanulási forma teljesen más tanulói hozzáállást igényel, és tőlünk pedagógusoktól is mást vár el, át kell lépnünk a hagyományos tanári szerepből egy facilitátori, segítői szerepbe és háttérbe kell vonulnunk. A lényege, hogy a mindennapi életben előforduló problémák megoldására kell fektetni a hangsúlyt a tanítási-tanulási folyamat során.

A problémaalapú tanulás során a diákok együtt dolgoznak, hogy megoldják a valós problémákat iskoláikban, lakóhelyükön. Több tudományterületen szerzett ismereteiket együttesen felhasználják a megoldáshoz gyakorlatorientált módon, melynek egyik jelentős hatása a tanulási motiváció megnövekedése lesz. A feladatok nyílt végűek, nincs egyértelmű, egyszerűen, munka és utánajárás nélkül meghatározott válasz rájuk.

Ezeket a valódi, kézzel fogható, helyi közösséget érintő problémákon alapuló projekteket a lokális jellegük miatt sokkal inkább sajátjuknak érzik a diákok, így lelkesebben és hatékonyabban keresik a megoldást. A projektek nemcsak a problémamegoldó és a szociális készségeket fejlesztik, hanem egyúttal megalapozzák az egész életen át tartó tanulás igényét, rávilágítanak arra, hogy az iskolában tanultakat, illetve a szerzett készségeket a munkaerőpiacon is hasznosítani tudják a későbbiekben. A sikeres problémamegoldás arra ösztönzi a tanulókat, hogy a következő alkalommal bátran vágjanak bele a nehéz, első ránézésre megoldhatatlannak tűnő próbatételekbe.

Igaz tehát a mondás: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Ha szeretnéd megtudni, hogyan alkalmazhatod munkádban a problémaalapú tanulást, ha új szemléletet tanulnál, és nyitott vagy a 21. századi kompetenciafejlesztésre, ne habozz, vásárold meg a Neteducatio legújabb sikerkönyvét: A modern pedagógus nagykönyve

Forrás: Nemes-Nagy Katalon Erika: Probléma? – Megoldva in: A modern pedagógus nagykönyve, Neteducatio 2018.