Bevezetőként csak egy ötlet:

Az itt megosztott ötlet onnan jött, hogy tavasszal kaptam egy felkérést: írjak egy ráhangolódást segítő mesét, egy gyerekeknek szóló, interaktív kiállításához. A történetet megírtam és a kiállításra érkezők nagyon szerették. készítette: Karczewicz Ágnes

1. Barangolás az Északi-sarkon (Arktisz)

• Az elnevezés eredete a görög „arktikosz” szóból ered, aminek jelentése ’a medvéhez közeli’.
• Legnagyobb része a jeges tenger területére esik, de ide tartoznak szárazföldi részek is. (Pl. Oroszország, Alaszka, Kanada, Norvégia, Grönland és Izland)
• Pontos határa nincs, de általában a 10 °C alatti júliusi középhőmérséklettel rendelkező területeket nevezzük így. Más definíció az északi sarkkörtől (É.sz. 66° 33’) vagy a hóhatártól (az a vonal, amitől északra már nincsenek fák) északra eső területet értik alatta.
• Az Éjféli nap földjének is hívják, mivel a nyári napfordulóhoz közeledve egyre később nyugszik le a Nap, majd északi szélességtől függően napokig vagy akár hónapokig egyáltalán le sem nyugszik
• az északi sarkvidék jégmezőin állandóan fagyott a talaj, növények egyáltalán nem fordulnak itt elő, csak néhány moszatfaj. Az évi átlaghőmérséklet -30 °C, de télen általában -40 fokig süllyed a hőmérő higanyszála.. 

1. Az Északi sark állatvilágából

A jegesmedve: (veszélyeztetett faj – Nemzetközi jegesmedve nap – február 27.)

Tökéletesen védekezik a hideg ellen. Nagyobb termetű, mint a többi medvefaj, és a nagyobb testméret jobban tartja a hőt. Bundája olajos, a vízben nem ázik el, még a talpát is jórészt szőr borítja, ami nem csak a hideg ellen védi, hanem a biztosabb járást is segíti a csúszós jégen. Szaglásuk nagyon kifinomult, Bőrük színe fekete. Ez segíti őket abban, hogy a bundájuk melegen tartsa őket. Nyelvük sokszor egészen sötétkék.  A jegesmedve bocsok születéskor kb. 1 kilósak, meztelenek, süketek, és vakok. Élelem után kutatva sokszor napi 70 km-t is megtesznek. és, ha üldözőbe veszik zsákmányukat, akár 40 km/h sebességre is képesek, kiváló úszók, de ügyetlen, esetlen a járásuk.

A fókák:

Legközelebbi rokonaik a rozmárok. A bőrök alatt összefüggő zsírréteg van. Ennek fő feladata az, hogy a hideg tengerben élő állatot megvédje a kihűléstől. A zsírréteg nem egyenletesen burkolja be az állat testét, legvastagabb a fóka hátán és farán, míg legvékonyabb a mellső uszonyokon. Ezért a fókák, hogy ne fázzanak, gyakran a víz fölé emelik uszonyaikat.  Szemük a víz alatti látáshoz alkalmazkodott, ezért szárazon csak a közeli tárgyakat látják élesen. Víz alatt viszont élesen látnak, és kevés fényben is sok részletet képesek megkülönböztetni. Érzékszervei közé sorolható a bajusza. A hosszú, merev szőrszálak nagyobb része a felső ajkon nő, de vannak bajuszszálak a szemek fölött, (ezek szemöldök gyanánt képzelhetőek el) és az orrnyílások mellett is. A bajuszszálaknak a tapintásban és a víz alatt a nyomás érzékelésében van szerepük.

A fiatal fókáknak hófehér a bundája, egyhónapos koruk környékén vedlik le ezt a szőrzetet, és rövidebb, ezüstös színű bundát növesztenek. A felnőtt állatok szürkés színűek, hátukon fekete rajzolattal.

Mozgásos játék: Fókák

A játék leírása: felállás vonal mögött, sorban egymás mellett, 2-4 gyerek egy sorban. Kb. 6-8 méterre húzzuk a célvonalat. Bemutatjuk a gyerekeknek a fókajárást: hason fekvésben nyújtott karral támaszkodva, megemelt felsőtesttel húzzuk magunkat előre, csak a kar segítségével szabad haladni, a lábak nyújtva és zárva maradnak, mint a fóka uszonyai. Jelre indulnak a sorok tagjai végrehajtani a következő feladatokat:
Fókajárással eljutni a rajttól a célig, majd visszaszaladni a rajthoz.
Fókajárással a mell előtt labdát terelgetve eljutni a célig, labdával a kézben visszaszaladni a rajthoz.
Fókajárással eljutni a célvonalig, majd visszafelé hempergőzve (gurulás a test tengelye körül) jönni, mint a kisfókák.

A rozmár.

A fókaalkatúak csoportján belül a rozmárfélék családjának egyetlen élő képviselője. Első szemfogai hatalmas agyarakká alakultak, ezekkel kaparja fel a tengerfenékről a táplálékát. A hímek négy méterre is megnőnek, és egy tonnát is nyomhatnak, agyaruk állandóan nő. Csordákban élnek, melyek nem igen távolodnak el a parttól. Rákokat, kagylókat és más puhatestűeket, ritkábban halat is fogyasztanak.

Beluga (a fehér delfin)

A beluga cetek lassan úsznak, a 10 km/h sebességet is alig érik el és halakkal táplálkozik. Csak sekély vizekbe merülnek. Hanglokátorrendszerük nagyon fejlett (hangjuk feltűnően hasonló az emberi hanghoz), és igen jó a hallásuk is, így zsákmányuk helyét a zavaros vízben is pontosan meg tudják állapítani. Többnyire kis csapatokban úszkálnak, a sarkvidéki part menti vizekben fehér testükkel úgy hatnak, mintha csak olvadó jégtáblák lennének.

1. Kalandozások az Antarktiszon

• Az elnevezés görög szóból ered, Jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet
• Az Antarktisznak nincs állandó lakossága, nincsenek városai, országai, csupán telepei vannak (állandó és ideiglenes telepei). Így a kontinens lélekszáma nyáron 4 ezer fő körüli, télen pedig alig ezer fő lakja.
• A kontinensen a legnagyobb jégvastagság: 4775 méter
• A bolygó összes jégtakarójának 90%-a és vízkészletének 70%-a az Antarktikán található.
• A világon az Antarktikán mérték a leghidegebb felszíni hőmérsékletet, – 98 °C-t.

Kísérlet: az olvadó jéghegyek

• Gyurmával: Habzsákba nyomkodjuk bele a szódabikarbóna és víz keverékéből készített gyurmát! Tegyük a hűtőbe (tegyünk mellé egy pohár vizet is) és megkeményedés után tegyük egy mély tálba! A tál mellé készítsünk oda egy pohár langyos és egy pohár meleg vizet is! A gyerekekkel tapasztaltassuk meg a víz melegségét és aztán lassan öntsük őket egymás utána vagy felváltva a jéghegyünkre! figyeljük meg, hogy mi történik! (és közben akár beszélgethetünk is a felmelegedés veszélyeiről, okairól és arról, hogy mit tehetünk ellene.)
• Jéggel:

A felmelegedés okai, melyet az emberek okoznak.  pl.: az ipari tevékenység, a tüzelőanyagok égetése, az óriási autóforgalom, a háztartások energiafelhasználása, őserdők irtása, aeroszolok használata…

Mit is tehetünk gyerekként, Pl.:

• Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy otthon és a környezetedben takarékosan bánj a vízzel, az energiával.
• Zárd el a vizet fogmosás közben, fürdés helyett inkább zuhanyozz!
• Oltsd le a lámpát abban a szobában, ahol nem tartózkodsz, és nincs rá szükséged, kapcsold ki a tévét és a számítógépet, ha már nem használod!
• Használjatok vászonszatyrot, tarisznyát a „kincseid” ide-oda „Szállításához” és ha segítesz bevásárolni szüleidnek!
• Gazdaságosan bánj a papírral, rajzolj mind a két oldalára mindkét oldalára!
• Gyűjtsed szelektíven a hulladékot!
• Védd a fákat! A fák és az erdők a legnagyobb segítőtársaink a felmelegedés elleni harcban, mert hatalmas mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el. Ráadásul helyette a mindannyiunkat éltető oxigént adják cserébe…

2. Állatok világa

Pingvinek:

A pingvinek a legjellemzőbb madarak a Déli-sarkon. Tömött tollruhájuk kiváló hőszigetelő. Fehér hasuk és fekete hátuk remek védelmet nyújt a pingvineknek a vízben, mert sem alulról, sem felülről nem látszanak, tollazatuk két színe remekül álcázza őket. Nyáron annyit esznek, hogy alaposan meghízzanak.

A császárpingvinek márciusban, – nem sokkal a tél beállta előtt – a part közeli költőhelyeikre vándorolnak. A nőstény egy tojást rak, amit rögtön a lábfejére emel a fagyos talajról, és betakarja a hasáról lógó bőrredővel, hogy melegen tartsa. A hím ezután átveszi tőle a tojást, és amíg a nőstény elmegy táplálkozni, addig ő vigyáz a tojásra. A kis pingvin két hónap múlva kel ki, és addig a hím szinte mozdulatlanul, étlen-szomjan vigyáz rá.

A pingvinek társas madarak, több tízezer fős kolóniákban élnek. Évezredek óta ugyanazokon a helyeken fészkelnek.

A pingvinek már évmilliókkal ezelőtt elvesztették képességüket a repülésre, de úszólábszerű szárnyaik és áramvonalas testük remek úszókká teszik őket. Ők a leggyorsabban úszó és legmélyebbre merülő madárfaj.

Játékajánló:

• Utánzó mozgások:

– jegesmedvét – mászás tenyéren és talpon
– pingvint – járás apró lépésekkel, kifordított lábbal, hát mögött összefogott kezekkel
– hóbaglyot – futás oldalsó középtartásba, nyújtott karokkal
– sarki nyulat – nyusziugrás

3. Emberek élete a sarkkör közelében: az eszkimók (inoutok)

Az eszkimók Földünk arktikus vidékeinek lakói. Életterük a fahatár felett húzódik s felöleli az alaszkai, kanadai, szibériai és grönlandi tundra partvidékét. Az eszkimó elnevezés nyelvészek szerint az algonkin indián nyelvből származik és eredeti jelentése „hótalpat kötő ember”.

Tipikus lakhelyei az igluk, melyeket tapasztott hóból építenek. A házikó megépítése rendkívül egyszerű s a gyakorlott kezek nem több, mint egy óra alatt el tudják készíteni. Első lépésként kijelölik az alaprajzát s azon belül elkezdik kivágni a „hótéglákat”. Ily módon takarékosabb munkával egyre nagyobb belső teret nyernek. Az építmény tetején egy kockát természetes sarkvidéki „üveggel”, azaz jéggel építenek be, alját és falait pedig rénszarvasprémmel borítják, ami kiváló szigetelő. Biztosítja a meleget, de meg is óvja az építményt belső falainak olvadásától. Megakadályozandó a hideg szelek beáramlását a bejáratot egyszerű, de praktikus módon alakítják ki. Hosszabb, az iglu talajától mélyebben fekvő járatot, alakítanak ki s így a nehezebb, hideg levegő ottmarad s dugóként az igluban lévő melegebb levegőt bent tartja.

A nagy hóban a tájékozódást úgy nevezett „kőemberkék” segítik, melyek mindegyike különböző és ezek segítik az eligazodást

Igazi eszkimótalálmány a kajak, ami tulajdonképpen fókabőrrel borított egyszemélyes csónak.  A legismertebb szállítóeszközük a kutyaszán, vagyis komatik.