Ahol jó pedagógusnak lenni! 06-30/954-67-67 info@neteducatio.hu
cart

Kosár

L

Készülődés a télre 1. rész – Az erdőben

Írta: Neteducatio Dátum: 2020. november 24.

A növények felkészülése a télre

 

Készítette: Karczewicz Ágnes

 

Az esztendő utolsó hónapjaiban a hideg idő beálltával megváltozik körülöttünk a világ. Ködös, borongós napok köszöntenek ránk, kevés napsütéssel. Zöld „barátainknak”, a növényeknek napfényre, vízre és melegre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak. Télen ezekből jóval kevesebb áll a rendelkezésükre, mint a többi évszakban, ezért kénytelenek ügyes megoldásokat alkalmazni, ahhoz hogy életben maradjanak és tavasszal újra zöldbe borulhassanak.

készülődéstél1

                                                                                                                                                  Forrás: Halassi Zsolt – Nagykovácsi

Ezek közül a praktikák közül néhány:

 

  1. Raktározás: Számos fajta cukrot raktároz a törzsét, ágait alkotó sejtjeiben, mely megakadályozza, hogy a fában lévő víz megfagyjon. A cukor az a fának, mint a fagyálló az autóknak.
    Télen az igazi veszélyt a váratlanul beálló hideg jelenti. Ha ugyanis a kemény fagy túl gyorsan csap le, akkor a növényeknek nem marad idejük a megfelelő fagyálló anyagok kifejlesztésére, és így elpusztulhatnak.

 

  1. Lombhullatás: Télen megfagy a talaj, így a hatalmas, lombos fák nem tudnak elegendő vizet felszívni, ezért megválnak a leveleiktől, így sokkal kevesebb vízre van szükségük.
    Egyes fajták már novemberben lehullajtják a lombjukat, míg másokon, például a bükkön vagy a tölgyön, akár februárig is megmaradhatnak az elhervadt levelek. Vannak fajok, amelyek már az ősz során kivonják a vizet a levelekből, és a fontos tápanyagokat a törzs védett részeiben tárolják. Ilyenkor a fák is egyfajta téli álmot alszanak.

Az örökzöld, tűlevelű fák másképp védekeznek. Ezek levelét szilárd védőréteg borítja, ezért csupán kevés vizet párologtatnak el, és egész télen át megőrzik a tartalékaikat.

        3. Vastag kéregnövesztés, mely megvédi a fa belső részeit a hidegtől. A vastag kéreg a fáknak az, ami az állatoknál a téli bunda vagy nekünk, embereknek a télikabát.

(A kéreg és a tüskék akkor is segítenek, ha éhes őzek vagy szarvasok keresnek maguknak ennivalót a hóban. Ha egy növénynek nem kellőképpen elrettentő a külső védelme, akkor könnyedén az éhes állatok gyomrában találhatja magát.) 

         4. Elbújás: A növények egy része (pl. hagymások: hóvirág, fürtös gyöngyike, gyöngyvirág) elbújik a föld alá a hideg elől. A talaj fölötti részek, például a szár és a levél elpusztul, miközben a talaj mélyén épségben megmarad, és kivárja a tavaszt a gumó vagy a hagyma és az első melengető napsugár előcsalogatja őket a föld alól.

Befejezésül egy érdekesség: Akár hiszitek, akár nem a mély és egyenletes hótakaró is segít a növényeknek a telet átvészelni. Alatta ugyanis jóval melegebb van, mint azokon a területeken, ahonnan hiányzik a hótakaró. A növényeknek nagy szükségük van vízre is, ám ha megfagy a talaj, csak a legnagyobb nehézségek árán juthatnak hozzá. A hó ebben is segítséget jelenthet, mivel valamivel melegebben tartja a talajt, és így a különböző fajok egyszerűbben hozzájutnak az életet jelentő vízhez.

 

Mese az őszről

 

Valamikor régen, még a világ  kezdetén nem voltak ám ilyen színesek a falevelek  ősszel, mint most. Egyhangú volt minden fa. Ha  elmúlt a nyár, megsárgultak és lehullottak. Őszapó már nem akart változtatni régi szokásán, megelégedett a sárgával is.
Ősz úrfi, a fia, egyszer különös ötlettel állt elő.
– Hadd fessem be én a fákat, csak egyszer. Már láttam Édesapám, hogy csinálja!
Az öreg Ősz ráállt, de titokban azért figyelte fia tevékenykedését.
Először Ősz úrfi a szorgos kis méheket bízta meg, hogy nyáron gyűjtsenek neki sok-sok festéket a virágokból. Azok el is vállalták, hiszen mi sem kedvesebb munka számukra, mint virágról virágra szálldosni, nektárt gyűjtögetni. Külön kis kosarat kaptak, amibe a színeket gyűjtötték.  Hétfőn a sárga, kedden a piros, szerdán a kék, csütörtökön a zöld, pénteken a bordó színeket gyűjtötték.
Így ment ez  egész nyáron. Gyűltek a színek. Hatalmas halmokat halmoztak fel a szorgos kis méhek, és munkájuk gyümölcsét minden nap megcsodálták.

Telt, múlt az idő. A reggelek hűvösödtek, a nap egyre gyengébben ontotta fényét, melegét, a virágok elkezdtek száradni. Az emberek megkezdték a betakarítást a kertekben,  a mezőn.
Ősz úrfi elérkezettnek látta az időt, hogy munkához lásson. Felvette mellényét, és elindult. Ahogy közeledett a festékgyűjtő helyhez, egyre nagyobb lármára lett figyelmes. Hallja, hogy a színek veszekednek, melyikük a legszebb. Olyannyira belemerültek a vitába, hogy összekeveredtek a nagy civakodás közben. Mire az úrfi odaért, már nem volt csak minden színből egy kevéske, ami tiszta maradt. De volt, narancs, rozsdabarna, zöldes barna, bordópiros, és azok számtalan árnyalata. Nagyon dühös és elkeseredett volt egyszerre. Most mi lesz?

Ám nem volt mit tenni. A mezőről már elfogytak a színek, újakat gyűjteni nem volt honnan, így hát ezekkel pakolta tele zsebét az Úrfi, és hintette-hintette, nem is nézte hová. Szomorú volt, mert attól tartott,  apja nem bízza többé rá a munkát.
Mire mindent átvarázsolt, Őszapó is előjött, hogy gyönyörködjön fia munkájában, de nem látta sehol.

Egy hatalmas tölgyfa tetején pillantotta meg.
– Mi a baj fiam? – kérdezte.
– Bocsásson meg Édesapám, de nem tudtam elvégezni tisztességesen a munkát, amit annyira szerettem volna. – és elmesélt mindent mi is történt.
Az öreg Ősz a keblére vonta, és így szólt.
– Hallgasd csak fiam! A saját panaszodtól nem hallod az embereket, a gyerekeket.
Ősz úrfi elhallgatott, és arra lett figyelmes, hogy az emberek így kiáltottak:
– Soha nem volt még ilyen szép, színes őszünk.
Az öreg Ősz büszke volt fiára, az meg örömmel ölelte át apját, hogy mégis sikerült és elégedettek az emberek.
Így történt bizony, és azóta színesek a falevelek a fákon, a cserjéken, a bokrokon. Hol több, hol kevesebb  festék hullik egy-egy fára, de a legpompázatosabb színekben tündökölnek az erdők, és örül neki minden madár, minden állat, és minden gyerek, de még a felnőtt is.

 

(Forrás: https://ovonok.hu/)

 

Kálmánchey Laura: Nyírfakirály

Nyírfakirály, fák királya
felült színarany trónjára.
Onnan nézi birodalmát,
fák és bokrok milliárdját.
Aranyfénybe burkolózva,
szemöldökét összevonja:
– Hadd lám, kedves, drága népem
elkészültetek-e szépen?
Tarkállik-e már az erdő,
rigófüttyöt, csöndet rejtő?
Egyikőtök se feledje,
mi vagyunk a földnek lelke.
Búcsúzzunk hát illendően,
ahogy minden esztendőben,
ünnepeljünk drága díszben,
csupa meleg bársonyszínben.
S mire jön a hideg tél,
ünneplőnket mind letéve,
alszunk is már egykettőre.
Fűk, fák, bokrok meghajoltak,
megköszönték a szép szókat,
álltak tovább néma csendben,
piros, barna, sárga színben.

 

 

 

Zelk Zoltán: Téli fák

 

Nem fáztok, ti téli fák,

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

S az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

Ez aztán a furcsaság.

Hideg télben levetkőztök,

Nyáron viseltek ruhát.

téli3téli2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az erdei állatok felkészülése a télre

Az erdőben minden állat valamilyen módon készül a télre.

 

A rovarok, bogarak rejtekhelyeket keresnek maguknak fakéreg, avar alatt, talaj repedéseiben, ahonnan tavaszig elő sem bújnak.

 

A hangyák lezárják a bolyba vezető lejáratokat és a boly mélyében, egymáshoz bújva töltik a telet.

 

A madarak egy része a hideg beállta előtt melegebb helyre költözik. Az itthon telelők egy része (pl. harkály, cinege, zöldike, csuszka, királyka) közelebb húzódik a lakott területekhez, emberekhez, ahol több eleséget találhatnak maguknak.

 

 

Vannak, akik, mint a mókus, ősszel külön fészekbe hordja a gyűjtött diót, mogyorót, gombát, amit előtte a fák ágaira felkötözött, hogy kiszáradjon és csak így teszi be az „éléskamrájába”.

 

A medve, borz, sün a bőre alá gyűjti téli szükség­letét.
Az őszi hónapokban nagyon sokat esznek, és jól meghíznak. Ebből a bőr alatt elraktározott zsírkészletből táplálkoznak a télen. Azonban, hogy minél kevesebb táplálékra legyen szükségük, keveset mozognak vagy átalusszák az egész telet. (A bőr alatti zsírréteg azonban nemcsak táplálékul szolgál a számukra, hanem melengeti is őket, védi a hidegtől.) A téli álom idejére több állat is csoportokban „vackolódik” be egy-egy helyre és összebújva egymást is melengetik.

 

A szorgos sün odút ás magának, vagy lombból készít fészket. A lustább, elhagyott nyúlüregbe költözik. 

 

A nyulak, őzek, rókák vastag téli bundát növesztenek a hideg ellen és vannak olyan állatok is, akik színt váltanak, hogy a fehér hóban jobban el tudjanak rejtőzködni.

 

 

Őszi mese

 

Egy szép őszi napon Süni Soma elégedetten tekintett végig éléskamrájának polcain.

– Remek nyarunk és őszünk volt. Ennyi tartalékot még soha nem sikerült eltennem. – állapította meg vidáman, mivel a kicsi kamra zsúfolásig volt piros almával, zamatos körtével és illatos szőlővel.

– Talán meg se bírok ennyi gyümölcsöt enni. – gondolta magában, és tovább szorgoskodott. Éppen még egy láda almát szuszakolt be a már meglévők mellé, amikor Ugri nyuszi érkezett látogatóba.

– Úgy látom, neked is nagyszerű termésed volt. Én is most pakoltam tele a kamrámat, és mondhatom, alig érek el a rengeteg sárgarépától és káposztától, nem is beszélve az óriási zellereimtől. Talán rá is fogok unni erre a finomságra.

– Nahát, én is pont ezen gondolkodtam az előbb! – mondta a süni.

– Mondd csak, mi lenne, ha cserélnénk? Én adnék neked gyümölcsöket, te pedig adnál nekem zöldséget. Így mind a ketten jól járnánk, és nem unnánk rá hamar a téli tartalékainkra.

– Ez aztán a pompás ötlet! – lelkesedett a nyúl, s már épp haza akart rohanni pár zellerért, amikor az egyik fa tetejéről Rágcsa, a mókus ugrott eléjük.

– Hallottam, hogy miről beszélgettetek. Az a helyzet, hogy én is jó termést takarítottam be. Alig férek a sok diós, mogyorós és makkos zsáktól. Nem csereberélhetnék veletek én is?

– Miért is ne? – mondta a sün.

– Bár nekem még jobb gondolatom támadt! Mivel az összes erdőlakó több gyümölcsöt és zöldséget szüretelt, mint amennyit meg bír enni, ezért talán legjobb lenne, ha mindenki mindenkivel cserélgetne. Talán mások is örülnének ennek a lehetőségnek. – folytatta, majd papírt vett elő, amelyre hatalmas betűkkel felírta;

„Minden erdőlakónak! Holnap az erdei tisztáson csereberét rendezünk. Akinek fölösleges gyümölcse, zöldsége van, hozza el, és cserélje olyan termésre, amilyenre szüksége van!”

 Lett is nagy izgalom a felhívásra, s másnap reggel a tisztás csak úgy nyüzsgött a sok erdőlakótól, akik ládából, zsákokból, szekerekről kínálták bőséges terméseiket. Soma almát és körtét vitt, Ugri rengeteg káposztát, a mókus pedig természetesen mogyorót. A vaddisznó egy zsák gesztenyét, a hörcsög búzaszemet, a rigó áfonyát hozott, de akadt ott napraforgómag, sütőtök, sőt még ízletes eperlekvár is. Mire dél lett, mindenki elégedetten pakolta össze a terméseiért elcserélt portékákat.

– Ezt jól kigondoltad!- fordult Ugri Somához, miközben a szekerére pakolászott.

– Van most már gesztenyém, gombám, makkom, és almát is kaptam!

– Nekem pedig sikerült szert tennem sütőtökre és áfonyára! – örvendezett a sün.

– Így aztán nem kell aggódnunk amiatt, hogy ráununk a csemegékre.

– Úgy bizony! – helyeselt a nyuszi.

– S mivel mindenki elégedett, talán jövőre is megismételhetnénk az erdei csereberét.

Így is lett. Ezentúl az erdő lakói minden ősszel kicserélték fölösleges élelmüket egymás között, s valamennyien változatos termésekkel teli kamrával várták a hosszú téli napokat.

 

Bartos Erika: Mókus
Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.

Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.

 

Egér Ágota: A mókus és a sün
Két erdei állatka házáról mesélek most. Hogy mi a közös a mókus és a sün házában? Nagyon is sok, de haladjunk csak szépen sorban.
Mókus úrfi egy terebélyes lombú, széles törzsű fában készített odút jó pár évvel ezelőtt. Puha szőrmével bélelte, ajtaját a fa kérgéből készítette. Ám egy éjjel vihar tombolt Rigóerdőben, s letörte az elkorhadt ajtót. A mókus úrfi a vihar utáni reggelen arra ébredt, nagyon fázik. Ekkor vette észre, hogy nincs meg a házának az ajtaja.
– A manó vigye el! Hogy történhetett ez? S pont így tél előtt! Honnan szerzek másik ajtót? – bosszankodott. Mégsem tehetett mást, mint hogy elinduljon megkeresni öreg ajtaját. Remélte, a szerencse mellé szegődik. Bezzeg szerencsésen indult a napja az öreg sünnek. Ugyanis mókus úrfi ajtaját a szél pont a sün vacka fölé fújta. Az öreg tüskés ebből semmit sem vett észre, mert mélyen aludt. Az ősz neki azt jelenti, ideje elvackolódni, lassan téli álomra hajtani a fejét. Amikor mégis fölébredt, kicsit sötétnek találta a reggelt.
– Biztos be van borulva. – gondolta. Nem ritka a felhős idő így ősszel. De jó meleget is érzett, s ez ellentmondásos volt, mert ha felhős az ég, szél is fúj. A szél pedig ilyenkor már hideg. Kinyújtotta hát vékonyka, elzsibbadt lábacskáit, kidugta fejét a vackából. Meglepve látta, hogy kuckója fölött tető van.
– Ejha! – rikkantott örömében. – Hát mégis csak gondoskodik rólam valaki, hogy ilyen meleg, védelmező tetővel födte be a kis házikómat!
Körbe járkálta, s igen jónak találta. Azt gondolta, mindenkivel tudatja, hogy ez a meleg tető, és vacok, az övé. De nem volt festéke, csak egy kis darab krétája. Sebaj! Az is megteszi. Rárajzolt hát egy kis mosolygós tüskés sünt.
Közben mókus úrfi az egész erdőt bejárta, csak az erdő szélén nem kereste az ajtaját, ahol a sün lakott. Nagyot dobbant a szíve, mikor végül megpillantotta ajtaját. Ám elbizonytalanodott, ahogy meglátta rajta a sünrajzot. Sün apó örömmel bújt elő a vackából.
– Szia, mókus! Nézd, micsoda tetőm van. Ma reggelre fújta ide a szél.
– Nagyon praktikus. – bólogatott mókus úrfi. S közben azon gondolkodott, honnan lesz most neki ajtaja? Az idő sürgeti, és ajtó nélkül az odúja is védtelen. Hazafelé bánatosan rugdosta a szél által letört gallyakat, mikor remek ötlete támadt: ha ezeket az ágakat, egymás mellé illeszti, könnyen lehet belőlük ajtót tákolni. Így is tett. Szép egyforma, egyenes ágakat válogatott ki, indákkal összekötötte, még ablaknak is hagyott ki helyet. Végül puha szőrrel bélelte ki belülről, és már kész is volt. Jobb lett, mint az eredeti volt!
De nyugovóra még nem térhet, sok dolga van. Bár a nagy őszi begyűjtést többnyire elvégezte, rendet kell csinálnia, és rendszereznie kell az elemózsiákat. Sok dolga van egy mókusnak, mielőtt lehullik az első hó. Alaposan kisöpört, elkezdett rendet rakni a polcán: rendezgette a lekvárokat, a kosarakban a mogyorót, diót, zsákokba az apró magvakat. De mit talált még? Egy kis doboz citromsárga festéket. Nem is emlékezett rá, minek vette? Viszont remek ötlete támadt: lehet, hogy valaki örülne neki…
Sün apó ház tetejét bárki könnyen felismerhette, ugyanis messziről látszódott a citromsárgával ráfestett sün, és a mosolygós napocska. Fújhat a szél, belepheti a kuckót a hó, sün apó biztonságban, és jó melegben alhat. És mókus úrfi mókus is boldogan tér nyugovóra meleg, bélelt odújában. Szép álmokat!

téli4téli5téli6

 

 

 

 

 

 

 

 

téli7téli8

 

 

 

 

 

 

téli9

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

téli10

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek forrása: Pinterest

 


ikonOlvasószoba

A koronavírusról gyerekeknek – kérdések-válaszok, játékok, feladatok, melyekkel segíthetünk feldolgozni a megváltozott helyzetet

Mi is az a vírus? A vírusok apró kis kórokozók, akik a különböző élőlények szervezetében (gombák, növények, állatok és emberek) képesek arra, hogy egyre többen és többen legyenek. Változatos módon ...

Tovább olvasom »

12+7 technika és ötlet a csoportszobába a hulladékcsökkentő hétre

„Ha a Föld csupán egy méter átmérőjű volna, és a levegőben lebegne valahol, néhány arasznyira a talaj felett, az emberek a világ minden tájáról csodájára járnának. Körbe sétálnák, gyönyörködnének h...

Tovább olvasom »

Gyermeki kíváncsiság kontra óvodai tevékenység – ellenség vagy barát?

Érezted már úgy, hogy sehogy sem sikerül felkelteni a gyermekek érdeklődését? Hogy akárhogyan próbálkozol nem sikerül a motiváció? Színesítenéd a mindennapokat, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Ol...

Tovább olvasom »