A digitális generációról egyre gyakrabban lehet hallani, hogy nem olvasnak, és általában unalmasnak tartják az irodalmat, ez azonban így nem teljesen igaz.

A különféle tantárgyi attitűdvizsgálatok valóban arra jutottak, hogy az elmúlt évekhez képest a mai tanulók körében csökkent az olvasási kedv és az irodalom népszerűsége,[1] ugyanakkor ha körültekintőbbek vagyunk, láthatjuk, hogy igenis olvasnak diákjaink. Csak éppen kötelezők helyett a közösségi média bejegyzéseit, életkoruknak megfelelő motivációs idézeteket és klipeket, de népszerűek az egyre gyorsabban terjedő mémek és képregények is. Mindemellett a legújabb ifjúsági regények is olvasóra találnak, egy-egy bestseller ott lapul az iskolatáskákban vagy órán a pad alatt…

A kötelezőknek ritkán örülnek a gyerekek, némi újító szándékkal azonban talán új értelmet adhatunk az irodalomóráknak.

Érdemes olvasás előtt a művek feldolgozásához olyan feladatokat adnunk, amelyek felkeltik a tanulók érdeklődését, megmozgatják a fantáziájukat és aktivitásra késztetik őket. Például készítsenek kisfilmet vagy képregényt a kedvenc részükből, írják át a cselekmény szempontjából lényeges párbeszédeket rapszövegbe, indítsanak a Facebook-on az olvasmányhoz kapcsolódó mémkészítő versenyt, egy szereplő bőrbe bújva blogoljanak, vagy adjanak elő pantomimjátékot a kedvenc jelenetükből… A sor szinte a végtelenségig folytatható. Az irodalomórák megújításához remek ötleteket lehet találni különféle kiadványokban.[2], ^[3]

A drámapedagógia módszerével szintén olvasásra motiválhatjuk a tanulókat. Előnye, hogy a játék során egy olyan képzeletbeli világ épül fel, amelybe a szerep kapcsán aktívan bekapcsolódnak a tanulók. Ebben a helyzetben valós problémákkal és életszerű kérdésekkel találkoznak, amelyeken cselekvésbe ágyazottan gondolkozhatnak, miközben közelebb kerülnek a mű jelentéséhez.[4]

Ezzel nemcsak az irodalomnak adhatunk új értelmet, hanem fejleszthető a diákok képzelőereje, kreativitása, szociális és kommunikációs készsége, az értékítéletük, illetve közelebb kerülhetnek önmaguk és mások megismeréshez, kipróbálhatják egymás között az improvizációt.

Érdemes több drámaóra-gyűjteményt[5] átnézni és ötleteket meríteni. Ha figyelmesek vagyunk, akkor ezekből összegyűjthetjük a dramatikus módszer lépéseit, amelyek segítségével megtervezhetjük a saját dramatikus irodalomóránkat epikai, lírai vagy épp drámai művek értelmezéséhez. Így jött az ötlet, majd a tervezgetés, hogy a kilencedikeseket újszerűen próbáljam rávenni, hogy olvassák el az Antigonét. Íme a saját igények szerint alakítható dramatikus óraterv!

Az alábbi linkre kattintva letöltheti az óratervet: Antigoné óravázlat

Fegyverneki Gergő

Lábjegyzetek:

[1] Kerber Zoltán (2009): A magyar nyelv és irodalom tantárgy helyzete az ezredfordulón. Új Pedagógiai Szemle, 52. 10. sz. 45-61.

[2] Pethőné Nagy Csilla (2007): Módszertani kézikönyv az irodalomkönyv 9-12. és az irodalomtankönyv a szakközépiskolák számára 9-12. című tankönyvcsaládhoz. Korona Kiadó. Budapest.

[3] Müller Andrea: A 21. századi magyartanár módszerei, avagy hogyan tartson kreatív-produktív magyarórákat. Neteducatio. Kft. Budapest.

[4] Bolton, Gavin. (1993): A tanítási dráma elmélete. Színházi füzetek V. Budapest, Marczibányi Téri Művelődési Központ.

[5] Püspöki Péter szerk. (2000): Drámaóra-gyűjtemény (óratervek általános- és középiskolások számára.

B-A-Z Megyei Drámapedagógiai és Színjátszó Műhely. Miskolc.

Ha érdekelné, szerzőnk hogyan csinálja, megvásárolhatja kötetét az alábbi linken: http://neteducatio.hu/uzlet/ikt-s-otlettar/