Gyakran pedagógiai, esetleg erkölcsi kérdésként vetődik fel – mind az óvodapedagógusok, mind a szülők körében -, hogy helyes-e az, ha egyes gyerekeknek „kiváltságai” vannak. Mit szólnak a többiek? Ők is utánozni fogják a kivételezettet, pedig fontos lenne, ha aludna, ha megenné a húst, ha… bármit és mindent megtenne, amit a többség.
Mélyebben vizsgálva, az egyén és a közösség viszonyának kérdése ez. A differenciált bánásmód a személynek kedvez, éppen az a célja, hogy mindenki megkaphassa a neki adekvát bánásmódot. Ugyanakkor az egyes emberek, így a gyerekek önmagukban sem lesznek boldogok, mert a saját utak, módok, célok csak a másikéhoz viszonyítva válnak sajátossá, egyedivé. És – mivel az ember, és már a gyermek is – társas lény, nézi, figyeli a másikat, sőt, a puszta passzív jelenlét sem elégíti ki, hanem szereti a közösséget, elvár tőle sok mindent, de tenni is akar érte. Az egyéni bánásmód és a közösségi nevelés „össze vannak kötve”.
A kiváltságokra visszatérve: Léteznek vágyott és léteznek szükséges intézkedések. Sokszor „szenvednek” a gyerekek attól, hogy nem tudnak elaludni, és csak hánykódnak, ilyenkor vagy unatkoznak, vagy rendetlenkedniük „kell”. A többségnek azonban szükségük van alvásra és pihenésre. A kettő nem azonos. Vannak gyerekek, és nem feltétlenül határozhatunk meg életkort, akiknek „csak” pihenésre van szükségük. A teremben lehet az ágyuk a többiekétől távolabb, nézethetnek könyvet, és ha a többiek elaludtak, akkor akár fel is kelhetnek. Akkor lesznek nyugodtak és akkor nem zavarják a többieket, ha értelmes tennivalójuk akad. Rajzolhatnak, szalvétát hajtogathatnak, ceruzát hegyezhetnek, – segítsenek.
Hasonló a helyzet az evéssel is. Az allergiás, étel érzékeny gyerekek eleve nem is ehetnek bármit, de a speciális eseteken kívül is létezhetnek „nemszeretem” ennivalók, amelyektől kifejezetten undorodnak egyesek. Persze nagyon fontos, hogy időről-időre megkóstolják ezeket az ételeket, hátha…megjön a kedv. Ha nem, akkor mindig van leves, kenyér, vagy bármi, amivel jól lehet lakni. Fontos, hogy megbeszéljük a gyerekekkel és a szülőkkel előre, hogy mely ennivalókról van szó.
A többiek is ezt akarják- szokták mondani. De nem így van. Ha minden gyermek megkapja azt a különlegességet, ami az övé, amire neki szüksége van, akkor elfogadják a másik gyerek speciális helyzetét is. Pl. lesz, aki nem eszi meg a húst, attól a többiek még szeretik és megeszik, az álmos gyerek elalszik, és ha mégsem, akkor számára is ott a lehetőség, hogy pihenjen, majd csendesen játszhasson, illetve segíthessen. Az alváshoz segítséget is adhatunk, ha sötét van, ha simogatást kapnak, ha az ágyukhoz ülünk annak, aki erre vágyik, ha mesét kapnak, vagy éneket a gyerekek, és ha nem szólunk rájuk hangosan, hogy aludj és csukd be a szemed.
A pihenésnek számos más módja is van a nap során. Sokan elfáradnak napközben, ezért a „visszavonulási” lehetőséget minden csoportban érdemes megteremteni. Ha van rá mód, legyen párnás pihenőkuckó, vagy a galéria is szolgálhatja ezt a célt, esetleg a szobával összeépült öltöző, egy-egy függöny, paraván, sok minden segíthet. Az elvonulás joga a gyermeknek, az a jó, ha önmaga tudja szabályozni – és mi adunk rá módot -, hogy mikor és hogyan akar vele élni.
Hasonló módon lehet érzékenyíteni az ételekkel is. Az ízesítés, a kenyérrel történő kóstolás, a hasonló ételek megkínálása, mind segíthet.
Kép forrása: coralievallageas.com
Az Ovisarok jövő heti témája: Ez melyik? – Játék, tanulás, munka-jellegű tevékenység összefüggései
Az Ovisarok-Bakonyi Anna sorozatunk előző cikke az alábbi linken olvasható: