Az óvoda-iskola előkészítő feladatköre a nagycsoportos gyerekekre korlátozódik, vagy sem? Iskolásnak tekintjük-e már akkor a gyermeket, amikor elengedjük őt az óvodából, vagy sem? Ezek örökzöld kérdések ebben a témában.
Az átmenet sikeressége soktényezős. Az egyik felvetés, hogy a felkészítésnek mi a célja: készségek és képességek fejlesztése által éretté tétel, vagy az a cél, hogy a két intézmény egymáshoz közelítő gyermekképpel rendelkezzen, a pedagógiai környezet hasonlítson, folyamatos és aktív legyen az együttműködés a szülőkkel, és ha szükséges, akkor különböző szakemberekkel, illetve az, hogy hasonlítsanak a módszertani megoldások. A modern pedagógiai gyakorlat szerint mindez együtt jelenti az átmenet zökkenőmentességét.
A pedagógiai környezet, a gyerekképről való felfogás, a családokkal való együttműködés, a gondolkodási folyamat, a tanulás útjának, lehetőségeinek változatos módja, a gyermek identitásának, önismeretének, ugyanakkor a közösséghez való viszonyának alakítása sokkal bonyolultabb tennivalókkal jár, mint ”csak” az elvárt képességek és a készségek elérése.
A rendszerszintű közelítés az átmenet könnyítésének a titka.
Nem egyszerűen az a kérdés, hogy melyik intézmény hasonlítson jobban a másikhoz, hanem az, hogy az egyéni körülmények szerint hogyan képesek a pedagógusok a hatékony, ám alkotó tanulásszervezés kialakítására.
Az átfogó, alapvető területek a következők:
- szociális, kommunikációs, képességek, társas magatartás
- verbális képességek, a tiszta beszéd, beszédértés, kifejezőkészség
- nagymozgások és finommozgásos készségek, képességek
- kognitív képességek, ismeret, tájékozottság, gondolkodás, problémamegoldás útjai
Számos hasonlóságot mutat az óvodás és a kisiskolás gyermeknek a tanuláshoz való viszonya:
- a gyermek azáltal lesz kompetens, hogy aktív, és állandóan cselekszik
- önérvényesítő, amit elképzelt, azt meg akarja valósítani, jó értelemben véve asszertív
- fantáziadús, kreatív, egyéni utakon jár, nem kötik merev szabályok
- az egyedüli tevékenységtől halad az együttműködésig
- jellemző rá az erős érzelmi töltés, ami egyéni, és amely motivációs erővel bír
- saját tapasztalatiból indul ki
- az önkéntelentől jut el a szándékosig
- motivációja a szabad választás, majd már a felfedezés öröme is
Mindkét intézményben az egyéni tanulási helyzetek, a csoportmunka, a differenciált módszertan, változó eszközök, egyéni tempó figyelembevétele, a változó időkeret és a személyre szabott értékelési szempontok azok a tanulásszervezési elvek, eljárások, amelyek valóban segítik az átmenetet. A szülők bevonása és a szakemberekkel történő együttműködés pedig a nehézségeken lendít túl, akár az óvodai, akár az iskolai tanulásszervezésről van szó.
Az Ovisarok következő témája: “Kiváltságok” – eszi – nem eszi, alszik – nem alszik…