A Gergely-féle naptárreform előtt (egészen 1582-ig) a Szent Luca (olaszul Santa Lucia) ünnepét megelőző december 12-e volt az év legsötétebb napja, a téli napforduló ideje, így Lucával kezdődött az újra hosszabbodó nappalok, a növekvő fény időszaka. készítette: Karczewicz Ágnes

Az ekkortájt jellemző hosszú éjszakákra utalva született a „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” népi mondóka, ezért élnek helyenként még ma is a Luca-napjához kapcsolódó pogány napfordulós hagyományok, és – mivel a neve a fényt jelentő latin „lux” szóból ered – hozzák Szent Lucát, a szűz mártírt, a világossággal, a napfénnyel kapcsolatba.

Szent Lucia legendája

A legenda szerint Lucia (283 – 303 v. 304) a nemesi családból származó fiatal lány vérfolyásban szenvedő édesanyjával elzarándokolt Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy a szenttől kérjen gyógyulást anyjának. A csodálatos felépülés után Lucia szüzességi fogadalmat tett, anyja hozzájárulásával lemondta közelgő esküvőjét, és hozományát szétosztotta a szegények között. Kérője ezt képtelen volt elviselni, bosszúból a bíróság elé állíttatta, bűnösségének kimondása után pedig a legkülönfélébb kínzásoknak vetették alá. Végül bordélyházba akarták meggyalázni, ám Lucia testét még az ökörfogat sem tudta kimozdítani a helyéről. Mivel képtelenek voltak a leányt megbecsteleníteni, máglyára vetették, ám nem fogott rajta sem a tűz, sem a forró olaj, ezért karddal döfték át a torkát. Azonban még ekkor sem halt meg azonnal, csak miután megkapta az utolsó kenetet, lehelte ki a lelkét.

Luca napi szokások más országokban

Alakját Itáliában és a skandináv népek körében mai napig igen nagy tisztelet övezi, a vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is ot tekintik a védőszentjüknek. Bár Siracusában évről évre megrendezik a hagyományos Lucia-napi körmenetet, a legnagyobb kultusza mégsem szülőhazájában, hanem az északi Svédországban van. Állítólag viking hajósok – akik maguk is keresztények voltak – vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért mártírhalált választó lány történetét. A vikingek Luciát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el, s mivel a téli napfordulót övező sötét napokon a fény számukra igencsak nagy értékkel bírt, ez a valószínű magyarázata annak, hogy a svédeknél a Luca-napi fényfesztivállal kezdődnek a karácsonyi ünnepsége.

A hagyomány szerint ezen a napon – igaz, ma már nem az első kakasszóra a család legidősebb lány gyermeke elsőként kel fel, és „Sankta Lucia” jelmezébe öltözik: fehér ruhát ölt magára, derekára piros szalagot köt, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít. Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel, a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti. Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegnek, aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.

A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a maga Luca-menyasszonyát, s a legszebbiküket Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák már a déli órákban bezárnak, este pedig – főleg a gyermekek részvételével – országszerte jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, bevásárlóközpontokat, idősotthonokat jelmezbe öltözött Lucák keresik fel, akik, miközben tradicionális dalokat énekelnek, kifejezetten erre a napra készített süteményeket – ún. Luca-cicákat („Lussekatter”-nek nevezett cica-alakú sáfrányos, mazsolával díszített sáfrányos kalácsokat) és ropogós, gyömbéres kekszet – osztogatnak az embereknek.

Luca napján nálunk pogácsát szokás sütni, a svédek viszont a Lussebullar nevű süteményt készítik erre az alkalomra. Ezt a sütit itt kizárólag Luca napjától sütik és eszik egészen újévig Svédországban. A boltokban is csak ekkor lehet kapni.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• 75 g olv. vaj
• 2,5 dl langyos tej
• 70 g cukor
• csipet sáfrány
• csipet só
• 150 g Kesella (helyette natúr görög joghurt)

A langyos tejben keverjük el a sáfrányt, majd az olvasztott vajat, végül az élesztőt. A dagasztógép üstjébe mérjük a lisztet, a sót és a cukrot, végül öntsük hozzá a nedves hozzávalókat is. Géppel vagy akár kézzel addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edény falától. Ragacsos kissé, de ilyennek kell lennie. Ruhával letakarva kelesszük 30 percig.

Borítsuk lisztezett felületre és vágjuk 4 részre a tésztát, majd  azokat is 6-6 részre. 24 kis darabot kapunk, amit gömbölyítsünk.

A gombócokból sodorjunk 20 cm-es rudakat, majd mindkét oldalról tekerjük fel, de ellentétes irányba. A közepükbe nyomjunk egy-egy szem mazsolát (jó mélyen, hogy sütés közben ne tudjon kiesni):

Sütőpapíros tepsin kelesszük ismét 30 percig. Ezután egy felvert tojással kenjük le. 225 fokra előmelegített sütőben süssük 8-9 percig.

Sütés után azonnal takarjuk le egy ruhával és pihentessük tíz percig.

Kihűlve folpackba csomagolva tároljuk.

Hagyományok Magyarországon

Ám amíg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában – különösen nálunk és a szomszédos országokban – a negatív hasonmása, a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban. Ezért van az, hogy Magyarországon e napot nem az ünnepségek jellemezték, hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák. Mivel a néphit szerint a december 13-i hosszú éjszaka kedvez a gonosz erők varázslatainak, praktikák egész sorát végezték el az emberek a távol tartásukra: fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak, patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé. Tették mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házaikba.

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása, melyet 9-féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) készítettek, és szögek helyett bükkfából faragott ékek tartották össze. Alakja egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. A hagyományos Luca széke 13 napig készült, mindennap kellett kicsit faragni rajta, de csak karácsony estéjére volt szabad befejezni. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” Segítségével a szék tulajdonosa megláthatta a falu boszorkányait az éjféli misén. Aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvakat viselt a fején. Ezután a Luca széket el kellett égetni, nehogy rontást hozzon a házra.

Azonban, ha a boszorkányok is meglátták, és üldözőbe vették őt, menekülés közben mákot szétszórva a háta mögött, időben hazaért, hogy elégethesse a széket. A boszorkányoknak közben a mákot kellett felszedegetniük az útról.

Ott a boszorkány Luca-napi játék

A játék lényege a lucaszékével kapcsolatos boszorkánylátás.

Kellékek: szék, nagy fekete kendő, dió vagy mogyoró

A játék menete:
Elég nagy helyet biztosítunk a játékhoz. A gyermekekkel körben ülünk. Egy fiút székre állítunk, hátat fordítva a többieknek. Valamelyik lányra rátesszük a nagykendőt.(Ő lesz a boszorkány)

Megkérdezzük a széken állótól: „Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. Természetesen a szedegetés miatt nem éri utol a felismerőjét.

A régi Luca-ünnep a női dologtiltó napok közé tartozott, tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt megengedett, nem fonhattak, sőt egynéhány helyen, még a tollfosztás is tiltott volt. (Ez utóbbi azonban csak a Lucákra vonatkozott.) Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga volt. A tyúkoknak abroncsba szórták a magokat, nehogy a szomszédba járjanak majd tojni.

Lucázás (kotyolás)

Luca napjának hajnalán a gyerekek (esetenként kísértetnek öltözve) körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.

Luca tök

Magyarországon, főként a Dunántúlon volt szokás a világító Luca-tök készítése. Hagyományos volt sok egyéb Luca napi tréfálkozás. Luca napján szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe.

Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható.

A tollas pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre számíthatott. (A pénzes pogácsa: akihez jutott az gazdaggá válik a következő évben.)

Hajtogatott tepertős pogácsa (Luca pogácsa)

Ezt a pogácsát én Luca pogácsának szoktam elkészíteni, Luca napján. A gyerekek még mindig izgatottan várják, hogy vajon olyan pogácsát sikerül-e kivenniük a tálból, ami pénzt rejt, így szerencsét hozva nekik a következő évre.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
15 dkg darált tepertő
10 dkg tiszta disznózsír
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál só
pici tej, cukor

A cukros tejben felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzáadom a tojás sárgát, a felmelegített zsírt a sót és a felfutott élesztőt. A tejfölt lassan adagolom hozzá, mindaddig, míg lágy tésztát nem kapok. Jól megdagasztom, majd kinyújtom és megkenem a darált tepertő 1/3 részével. Összehajtogatom, és fél óráig pihentetem, meleg helyen. Ezt a műveletet még kétszer ismétlem meg. Mikor harmadszorra is kinyújtottam, kb. egy centi vastag tésztát kell, hogy kapjak. Ekkor pogácsa szaggatóval kiszaggatom. Tepsibe téve még fél óráig pihentetem, tojás sárgájával megkenem a pogácsa tetejét, majd kisütöm. ( Ha valaki ezt a pogácsát Luca pogácsának készíti, akkor szaggatás után bele lehet nyomkodni a lemosott pénzérméket a még sütés előtt álló pogácsába.)

Számos szerelmi jóslás is kötődött e naphoz. Szatmárban a lányok Luca-estéjén bal kézzel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélvén, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. A hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára, és – hogy megtudják leendő párjuk nevét – megvárták, hogy milyen keresztnevű férfival találkoznak először.

Egy másik praktika szerint Luca napján a lányok 13 papírra 13 férfi nevét írták fel, majd miután a papírdarabokat gondosan összehajtogatták, mindennap eldobtak egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére – a megmaradt papírdarabról – megtudhatták, hogy ki lesz a vőlegényük.

Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, az eljövendő év 12 hónapjának időjárására következtettek. Ha az egyes napok időjárását – este 6-tól másnap este 6-ig – hatórás bontásban figyelték meg, azt is megtudhatták, hogy a következő év adott hónapjának a megfelelő negyedeiben milyen idő várható.

A hagymakalendárium, amelyet Luca napján (néhol Szilveszter napján) készítettek el, ugyancsak jól ismert időjóslás volt. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedve, kiválasztottak 12 szép gerezdet, melyek mindegyikére kis sót szórtak. A következő esztendő hónapjait jelképező hagymagerezdeket egy tálcán vagy tepsin az óév utolsó napjáig meleg helyre tették, majd naponta megnézték, melyiken olvadt el a só. A nedves gerezd azt jelentette, hogy a megfelelő hónapban sok eső várható, míg azokban a hónapokban, melyeknek a hagymagerezdje száraz maradt, csapadékszegény időre számítottak.