Bevallom őszintén, sose szerettem a cirkuszt. Féltem a bohócoktól, finnyás volt az orrom a szagokra és rettegtem, hogy valaki egyszer lezuhan a magasból. Tegnap valami mégis megváltozott. Cirkusz-pedagógiai workshopon jártam.

A Fővárosi Nagycirkuszban töltöttem a tegnap délutánt, ahol kollégámmal megnéztem a Cirkuszi szomszédolás című előadást. Hogy miért tettem ilyet minden ellenérzésem mellett? Mert a Cirkusz ingyenes cirkusz-pedagógiai workshopot tartott érdeklődő pedagógusoknak az előadás után. Mivel fogalmam sem volt, mit is takarhat a cirkuszpedagógia, így mindenképpen ott akartam lenni. Az már az előadás alatt kiderült (bár eddig is tudtam), hogy én voltam a furcsa kislány gyerekkoromban, ugyanis a gyerekek az egészen piciktől a tinikig imádták az előadást, a produkciókat és a felhajtást. Ekkor teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a cirkusz valóban alkalmas terepe lehet pedagógiai tevékenységeknek, ezért még izgatottabban vártam az előadást követő workshopot.

De nézzük miről is van szó?

A Fővárosi Nagycirkusz 2016 őszétől különleges, a cirkuszművészet eszközeire épülő tanórákra várja azokat az innovatív, kísérletező kedvű pedagógusokat és diákokat, akik nem megszokott körülmények között kívánják átadni, elsajátítani a tananyagot.

A Nemzeti Alaptantervhez kapcsolódó, az oktatási tematikához szorosan illeszkedő témákat dolgoznak fel a cirkuszművészet segítségével, az órák során a diákok az elméleti tananyag mellett megismerkedhetnek azzal a gyakorlati tudással, amely a fizika, matematika, biológia, magyar nyelv és irodalom definícióinak és képleteinek cirkuszi közegben való alkalmazása során tapasztalható, észlelhető.

-Hogyan alakul ki az egyensúlyérzékelésünk? Fejleszthető-e, s ha igen, hogyan? Miként válhat valaki kötéltáncossá? Mi játszódik le a szervezetben egy-egy magasdrót-produkció közben?

-Hogyan alkalmazza, s lépi át a fizika törvényeit a cirkuszművészet? Milyen szerepe van egy-egy produkcióban a súrlódásnak, vagy éppen a centrifugális / centripetális erőnek?

-Hogyan lehet egy irodalmi művet bemutatni a cirkuszművészet eszközeivel? Milyen szimbolika kapcsolhatja össze a verbális és non-verbális műfajokat?

-Milyen erkölcsi, etikai alapfogalmakat taníthat meg számunkra a cirkusz világa? Hogyan értékelődik fel a pontosság, a bizalom fogalma egy-egy életveszélyes produkció kapcsán?

A Fővárosi Nagycirkusz rendhagyó órái ezekre, s hasonló kérdésekre keresik a választ. A workshop – így cikkünk célja is – minél több pedagógus bevonása, innovatív ötleteik beépítése és a jövőbeni utak kijelölése.