A  Bölcsődék Igazgatósága Dunaújváros  vásárolt intézményünknek egy új kiadványt: Pálfi Judit: Mesepárnás mesecsoda, a mesepárna módszereinek alkalmazása. Amikor a kiadvány  a kezembe került, megérintett. Azonnal éreztem, mennyi  fantasztikus lehetőség rejlik benne. 

Ahogy lapozgattam a könyvet, már azon gondolkodtam, hogy tudom megvalósítani. Aztán  kialakult az első párna, a Répa mese, majd A három pillangó, Török és a tehenek, A kitrákotty mese. 
A mesepárna nagyon tetszett a kisgyermekeknek.  A meglévő ujjbáb készletem használtam fel. Egy zsebben  találhatók a szereplők. –Még! –hangzott el még néhányszor aznap. Azóta annyi változott,  hogy a gyerekek mesélnek egymásnak! Mi pedig gyönyörködünk bennük!
Amikor a csecsemők zöngicsélnek, huncutkodnak, dudorásznak, a nagycsoportosok egymásnak mesélnek, biztos lehetek abban, hogy jól érzik magukat közöttünk. 

Azt gondolom, nekünk kisgyermeknevelőknek az a  feladatunk, hogy az élményt nyújtsunk, felkeltsük az érdeklődését, mintát adjunk, valamint érzékennyé, fogékonnyá  tegyük a kisgyermeket a szépre.

Valamint  a bensőséges hangulatteremtést, és a közös örömet is nagyon fontosnak tartom, ebben a szenzitív időszakban.  A mondókázás, a mesélés nem csak a kisgyermekeknek jelent örömet, hanem nekem is! Értéket adunk át, értéket közvetítünk. 
A népi hagyomány hiteles alapot nyújt az anyanyelvi kultúrához, gazdagítja a gyermeket, ezért fontos, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni. Ez nem csak kisgyermeknevelői feladatunk, hanem kötelességünk is. A mondókák lenyomatot hagynak a kisgyermekben, általa megismeri a magyar nyelv ritmusát, enyhén ereszkedő hanglejtését, régies kifejezéseit. Gállnné Gróh Ilona tartott egy motiváló zenei továbbképzést a BID szervezésében Dunaújvárosban, ahol egy mondattal köszönt el tőlünk: „Ne múljon el nap, hogy ne énekelnénk, mondókáznánk!” Ezt én azóta be is tartom. 
Szerencsés embernek tartom magam, rátaláltam erre a hivatásra, immár harminc éve. Tereptanárként átadhatom a tudásomat a következő nemzedéknek. A minap kaptam egy e-mailt Szilvitől, aki a múlt héten vizsgázott le, jelesre a gyakorlaton.
„A Répamesés mesepárnán való mesélést nem fogom elfelejteni, amikor a gyerekek még a lábukkal is tapsoltak nekem.” Ennél nagyobb örömet nem szerezhetett volna, úgy tűnik, sikerült „megfertőznöm” Szilvit.
Mindenki a maga helyén tegye a dolgát, szívvel, lélekkel.

Domonyik Józsefné Dunaújváros Makk Marci Bölcsőde
Csecsemő-és kisgyermeknevelő

Mesepárnás mesecsoda kiadványunkról többet itt olvashat: http://neteducatio.hu/uzlet/meseparnas-mesecsoda/