Napjainkban nem „divatos”a vegyes életkorú csoportok működtetése, noha léteznek még ily módon szerveződő óvodás közösségek. Ennek okát – részben a szülők nyomására – abban kereshetjük, hogy elterjedt egy vélekedés, amely szerint nem eléggé hatékony a tanulás irányítása, annak eredményessége, ha eltérő életkorú gyerekek járnak egy csoportba. Amennyiben egy célt tűzünk ki, azonos módszerekkel szeretnénk segíteni a gyerekek fejlődését, egy, konkrét időben szervezzük a tanulást, akkor valóban nehezebb „széttartva”, egymás mellett, vagy egymás után több, kisebb csoportban eredményt elérni.

A XXI. században már túlhaladott az egységes, differenciálatlan tanulásszervezés. A tanulás akkor lesz adaptív, ha annak eredménye valóban beépül a személyiség különböző szféráiba, ha a tudás (akár készségekről, akár képességekről van szó) felhasználhatóvá, alkalmazhatóvá válik. Adaptivitás nélkül az ismeretek elemeire bomlanak, elszállnak.

A differenciálás éppen azt jelenti, hogy úgy szervezzük meg a tanulást (egyéni formákban és csoportokban), hogy mind a tartalom, mind a módszerek, sőt, még az időkeretek is alkalmazkodjanak a gyermek képességeihez. A visszacsatolás, azaz, az értékelés szempontrendszere sem lehet egyféle, mást-mást emelünk ki a különböző gyerekek teljesítményei során. A projektben történő tervezés sem puszta hóbort, hanem épp a differenciált fejlődéssegítés módszereként értelmezhető, hiszen a széthúzott és a sokféle megközelítés által közvetített tartalmak jutnak el – előbb- utóbb – minden gyerekhez.

Ezekből a megfontolásokból kiindulva a vegyes csoportokban történő tanulásirányítás akár könnyebb is lehet, mint a tiszta csoportokéban. A differenciált megoldásokat szinte kínálja a vegyes életkor. Ám nagyon óvatosnak kell lenni, hiszen nem az életkor határozza meg a tanulással összefüggő differenciálást, hanem a képességek. Lehet 3 éves, akinek a zenei képességei messze túlmutatnak a korán, ám lehet 6 éves, akinek a cipője bekötése komoly nehézséget okoz.

A szocializációs folyamat szempontjából is előnyt lehet kovácsolni a vegyes csoportokból. A kicsik „futnak a nagyok után”, a nagyok segítik a kicsiket. Ezek ismert szlogenek, de a valóságban tényleg lehetséges, hogy az egymásra figyelés – éppen, mint az SNI-s gyerekeknél – természetessé váljon. A testvérek, rokonok, ismerősök is együtt járhatnak.

A természetes, családias jelleget nem lehet hátrányként értelmezni ebben az életkorban még.

Mindezek ellenére, kétségtelen, hogy arra azért érdemes figyelni, hogy minden, a csoportban előforduló életkorú gyermek számára legyenek kellő számban vele azonos korúak is, hiszen a szabad játékban, az együttes tanulásban a hasonló korúak tudnak jól egymáshoz kapcsolódni, akár spontán, akár szerevezett módon. Ezért, a vegyes korcsoportot preferáló óvodákban a felvételkor a csoportszervezés az egész intézményre történő nagyobb odafigyeléssel jár. Ugyanakkor, a nagyok elválása és a kicsik érkezése természetese módon zajlik, beleolvadva a mindennapokba. 

 A kép forrása: coralievallageas

Az Ovisarok – Bakonyi Anna írásai sorozatunk előző részeit az alábbi linkeken olvashatják:

Könnyű átlépés – az óvoda-iskola átmenetről

„Kiváltságok” – eszi – nem eszi, alszik – nem alszik…

Ez melyik? – a játék, a tanulás és a munka-jellegű tevékenység összefüggései

„Élményeszencia” a művészetekben – terápiás hatású művészetek és a játék

Ünnepek és hétköznapok – az ünnep beolvadása és kiemelkedése, együtt a szülőkkel

Kedves Óvodapedagógusok!

Örömmel jelentjük be, hogy a nagysikerű Ovisarok sorozatunk könyv formájában folytatódik tovább, így nyomtatott formában is olvashatják majd Bakonyi Anna írásait. A hamarosan megjelenő zsebkönyvben Bakonyi Anna további érdekes témákról ír majd, többek között a rend és a szabadság egyensúlyáról, a szülőkkel való együttműködésről, és a Z generáció gyermkeiről. A készülő kiadvány felépítésével elősegíti az önreflexiót, alkalmat ad a saját pedagógai gyakorlatunk átgondolására.

Üdvözlettel:

a Neteducatio.hu csapata