A gyerekek idejük nagy részét az iskolában töltik társaikkal, akikkel együtt tanulnak, dolgoznak, mozognak és a szüneteket is egy térben töltik. Így az, hogy milyen az osztályközösség, jól vagy rosszul működik, nagy hatással van rájuk, befolyásolja a hangulatukat, közérzetüket.

Talán elsőre nem is gondolnánk pedagógusként, hogy mennyire fontos a diákoknak az osztályközösségük, az, hogy milyen társaságba, milyen légkörbe érkeznek nap, mint nap és töltik el itt az időt. Ha az interneten rákeresünk az osztályközösség szóra, akkor meglepően sok diákblogot, online naplót és fórumokat találunk a témában. Ezeken a gyerekek tanácsokat kérnek egymástól, hogy hogyan tehetnék jobbá a közösséget, hogyan kovácsolhatnának magukból csapatot. A rosszul működő közösségekről szóló kommentek legtöbbje a klikkesedésről, a verbális vagy fizikai bántalmazásról szól, a gúnyolásról, kiközösítésről panaszkodnak legtöbben. Gyakran felmerül az, hogy akár betegnek is tettetik magukat a gyerekek azért, hogy egy-egy napra megszabaduljanak attól a feszültségtől, nyomástól, amit az iskola okoz számukra. Vannak, akik a rossz osztályközösség miatti iskolaváltásról értekeznek, mások szeretnének maguk változtatni a helyzeten.

Vannak a neten pozitív példák is, akik bíztatják társaikat, tartják bennük a lelket, és arról mesélnek, hogy lehet ez másként is! De hogyan?
A jól működő osztályközösség lelke és motorja a pedagógus. Ahhoz, hogy sikerüljön összekovácsolnia a sok szempontból egymástól nagyon különböző gyerekeket alapvetően két dolog szükséges: a mintaadás és a következetes munka – csapatépítés.

Pedagógusként fontos, hogy úgy álljon már az első naptól kezdve az osztályhoz, mint egy közösséghez, ahol mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Szüksége lesz a kreativitására ahhoz, hogy minden gyereknek megtalálja az erősségét, tehetségét, amit támogathat a kibontakozásban, sőt amit a többiek számára is kihangsúlyoz, mint értéket. Ezzel lehetővé teszi, hogy mindenki nélkülözhetetlennek és értékesnek érezze magát, senki sem szoruljon perifériára. A tanórai helyzetekben fontos, hogy ne alakuljanak ki állandó csoportok a gyorsabban és lassabban haladókból, hanem ezek mindig keveredjenek – építsen a sokszínűségre.

A közös órák keretein belül mindig szánjon időt arra, hogy drámajátékokkal, közösséget építő feladatokkal összekovácsolja a gyerekeket. Ezt lehet úgy is csinálni, hogy csapatépítő napokat tervez, ahol az egész napot egy közös projekt köré építik fel, ahol a diákoknak valamilyen közös produktumot kell létrehoznia úgy, hogy mindenki beleteszi önmagát a munkába. Ha erre nincsen ideje, akkor megteheti mindezt a tanóra keretei között is. Egy pár perces bemelegítő játék, ami egymásra hangolja a diákokat képes gyorsan jó hangulatot teremteni, segíti az egymásra figyelést, koncentrációt. A kooperatív munka, projekt vagy páros munka is kifejezetten alkalmasak arra, hogy összekovácsolják a gyerekeket, megtanítsa őket arra, hogyan tudnak együttműködni és építeni egymás erősségeire, kiegészíteni egymás hiányosságait.
A csapatépítő játékoknak igen széles tárháza van, bátran alkalmazza őket! Hiszen egy jó hangulatú, összetartó közösségbe nem csak hogy jó érzés reggelente bemenni, hanem a felelés is kevésbé stresszes, a munka gördülékenyebb, a tanulás könnyedebb lesz.

Müller Andrea
Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként végeztem, és dolgoztam évekig egy alternatív módszerekkel dolgozó iskolában. A Neteducatio szakmai munkatársaként tananyagok fejlesztésével, tesztelésével foglalkozom – amiben nagy hasznomra vannak a tanítással töltött évek tapasztalatai. Emellett a szakmai kiadványok szerkesztése, javítása is munkám szerves részét képezik, a honlapunkon található szakmai cikkek írásával együtt. Munkám során vezérelvem az, hogy segítsek a pedagógusoknak abban, hogy a tanulást élménnyé, felfedezéssé, alkotássá varázsolják.