Tea, (homlokát simítjuk)
Kávé, (állát simítjuk)
Cukor, (jobb arcát simítjuk)
Rum, (bal arcát simítjuk)
Bumm! (tenyérrel enyhén orrba ütjük)
Készítette: Karczewicz Ágnes
1. A kávé, mint festék
Főzzünk le egy adag kávét! Forraljuk vissza a felére, hígítsuk a duplájára! Így különböző árnyalatokat kaphatunk és már „régiesíthetjük” is a papírt, festhetünk, batikolhatunk textilt. Festhetünk gyapjút, gyapjúfonalat (színátmenetest is). Sőt, még barnás húsvéti tojásokat is.
Papír batikolás
Az előre feloldott különböző sűrűségű kávét a hosszában összegyűrt papírra folyatjuk, mintha egy tűzhányó oldalán lefolyna a láva. Picit állni hagyjuk, hogy jól beszívja a papír a festéket. Ezt a folyamatot addig folytatjuk, amíg az összes színárnyalat felkerül. Minden alkalommal kicsit áthajtogatva a még tiszta felületre. Egy törölköző segítségével kinyomjuk a papírból a maradék nedvességet, és hagyjuk megszáradni. Vasalóval simára vasaljuk.
Textilfestés jéggel, kávéval
Amire szükség lesz: instant kávé vagy textilfesték (por alapú), textil, rács, vödör, jég (sok).
- só és 5 ek. ecet, 1 l víz (anyagmennyiségtől függően)
- Öntsetek vizet egy vödörbe, és szórjátok bele a sót és ecetet – annak függvényében, hogy mekkora adag textilt szeretnétek befesteni. Addig keverjétek az egyveleget, míg teljesen fel nem oldódik benne a só, majd áztassátok bele körülbelül 15 percre a kiválasztott textilt. A só és ecet segít, hogy tartós maradjon majd a festék az anyagban.
- Tegyétek rá a rácsot egy vödörre, csavarjátok ki az anyagot, gyűrjétek jól össze, majd mehet is a rácsra. Minél jobban összegyűritek, annál izgalmasabb lesz a végeredmény.
- Halmozzátok rá a jeget az anyagra, majd szórjátok a jégre az instant kávét vagy festékport (lehet többféle szín is egyszerre). Nem kell, hogy egységesen szórjátok, sőt!
- Hagyjátok pihenni 24 órán keresztül, anélkül, hogy hozzányúlnátok.
- 24 óra elteltével öblítsétek ki az anyagot, szárítsátok meg, majd vasaljátok ki.
Textilfestés kávés jégkockával
Kisebb muffin formába öntsünk különböző színárnyalatúra kikevert kávét és állítsunk bele egy-egy botot, majd fagyasszuk meg a mélyhűtőben. A festeni kívánt textilt áztassuk be ecetes sós vízbe. Csavarjuk ki és még nedvesen fessünk rá a jeges pálcákkal, majd szárítsuk meg és vasaljuk át az anyagot. Befejezésül és a legegyszerűbb: festés kávéval.
2. A kávézacc
A kávézacc jótékony hatása közismert. A virágok, növények fejlődését nagyban elősegíti. Már ezért is érdemes gyűjteni. A szobanövényekre szórhatjuk, vagy a kiskertek földjét dúsíthatjuk (ráadásul a csigákat is távol tartja) és lassan itt a palántaültetés ideje. A kávézaccot ne felejtsétek el belekeverni a virágföldbe!
Kávézacc kell a földgyurmába is:
Hozzávalók: 2 csésze liszt, 1 csésze só, ½ csésze kávézacc, 1 ½ kanál majonéz, 2 csésze víz, 1 evőkanál olaj
Közepes lángon, folytonos kevergetés mellett az alapanyagokat összefőzzük, amíg a massza össze nem áll (2-3 perc), majd levesszük a tűzről. A még meleg tésztát kézzel gyúrjuk át még 2-3 percig és már indulhat is a játék:
3. A kávékapszula
A különböző színű, formájú kapszulák amellett, hogy matematikai tapasztalatok sokaságát rejtik magukban (formakirakó, számlálás, sorozatok, halmazalkotás, relációk) kézműves alkotások sokaságára is használhatók. Az interneten rengeteg ötlet megtalálható, ezekből egy párat kiválasztottam inspirációnak:
4. A kávéfilter
A mese: Méhes Károly: Bögre mese
A Bögre büszke volt rá, hogy Apu reggelente belőle issza a Kávéját. Mindenki tudta, hogy ő Apu bögréje, ő a kedvence, ezért a Bögre nagy tiszteletnek örvendett a rokon bögrék és a konyha többi lakójának körében.
A Bögre élete a megszokott kerékvágásban telt: az éjszakát a konyhaszekrényben töltötte a rokonai között, majd reggel Apu megragadta, és már töltötte is belé a meleg Tejet. Apu ugyanis Tejjel itta a Kávét, s ez ellen a Bögre sohasem berzenkedett. Egyébként Kávé vagy Víz, neki végül is mindegy volt. A dolgok normális menete szerint Apu Kávét és Cukrot is tett a Tejbe.
Egyik reggel azonban különös dolog történt: fura zajok ütötték meg a Bögre fülét…
A Kávé kezdte a visítást:
– Nem, nem akarok belemenni a Tejbe!
Erre meg, mintha csak valami ragályos kórról lenne szó, a Cukor is rázendített:
– Nem, én sem akarok belebucskázni a Tejbe! Hagyjanak engem békiben!
A Bögre haragra gerjedt:
– Mi bajotok van? Megbolondultatok? Hiszen finom Kávé lesz belőletek! Nem tehetitek ezt a Tejjel, pláne nem Apuval!
De a Kávé és a Cukor csak fújta a magáét:
– Hogyisne! Pukkadjon meg a Tej! Nem akarok vele találkozni!
Szerencsére a Kanál észnél volt, és nem hagyta ennyiben a dolgot.
– No, gyertek csak, aranyoskáim! Ki hallott már ilyet, hogy a Kávé és a Cukor nem akar találkozni a Tejjel?
– Hohó! – intette a többieket a Kanál, és azzal előbb a Kávéból, majd a Cukorból is merített egyet-egyet, és hogy a két pimasz alak meg se tudjon szólalni többé, jól el is keverte őket.
Még szerencse, hogy Apu mindebből semmit sem vett észre. Örült, hogy ott gőzölög az orra előtt a Kávé, és szép lassan elkortyolgatta az egészet.
A Bögre szerette, ahogy Apu iszik belőle, de igazság szerint az sem volt ellenére, ha már elfogyott belőle a Kávé, és bögreteste üresen maradt, de még mindig melegség járta át. Megelégedettséggel töltötte el a tudat, hogy Apu jókedvűen indulhat el otthonról a munkába.
Alig kezdett el mélázni mindezen, amikor maga a Kanál kergült meg. Összevissza táncolt az asztalon, majd egy cseles és alattomos mozdulattal egy ottfelejtett, félig használt papír zsebkendőt emelt fel, és dobott bele a Bögrébe. A Bögre szinte levegőt sem kapott a felháborodástól: ekkora szégyent!
Bömbölni kezdett, de a pernahajder Kanál ahelyett, hogy egy picit is magába szállt volna, és azonnal eltávolította volna a papír zsebkendőt, ide-oda szaladgált a terítőn. Előbb egy szilvamagot, utána egy használt gyufaszálat is a zsebkendő után hajított. Aztán elbújt a Kávé doboza mögé, és ott kuncogott, még csak nem is leplezte széles jókedvét.
A Bögre próbált ide-oda mocorogni, de saját erejéből nem bírt megszabadulni a sok ocsmányságtól, amit a Kanál beledobált. A Kávétól és a Cukortól hiába várt segítséget. Még a Virág jöhetett volna szóba, de a Virág már meglehetősen hervadt volt, és inkább az ablakon át beáradó napfény felé pislogott, s nem a papír zsebkendővel, szilvamaggal és kormos végű gyufával tele tömött Bögrét figyelte. Tudta, egy reménye maradt csak: megvárni Aput, aki majd ki takarítja, elmosogatja, és visszateszi a szekrénybe.
Amikor Apu hazaért, felettébb csodálkozott, mi történt kedvenc Bögréjével.
– Kitkat! – kiáltotta, mert szent meggyőződése volt, hogy csakis huncut leánykája művelhette ezt a rendetlenséget.
A kislány előbb sűrűn pislogott, majd elvigyorodott.
– Dehogyis én tettem! A Bögre éhes lett, és a Kanál megetette. Láttam!
Ezen Apu jót mulatott, és megcirógatta Kitkat fejecskéjét.
– Na, gyere csak! Fogjuk ezt a rusnya Kanalat, és kaparjuk ki szegény Bögréből a malacságokat, jó?
A kislány apró keze elől már nem tudott elmenekülni a Kanál. Megadóan tűrte, ahogy a Bögrét általa szabadították meg mindattól, amit belelapátolt.
A mosogatóban együtt áztatták le magukról e különös nap minden izzadságát. A Bögre visszakerült a helyére, a szekrénybe, a rokonai közé, a Kanál pedig a fiókba.
Még sokáig nem aludtak el, mégis úgy tűnt számukra, mindezt csak álmodták.
Kiss Anna: Bögre bál
Bödön ledübben
Réztál lecsattan
Fazéknak lángon
Tejhabja lobban
Rebben a lámpa
Daráló járja
Egerek jönnek
A bögre-bálba
Kemence döngi
Vastepsi zengi
Fütyül a kulcslyuk
Nincs itthon senki
Forrás:
http://www.bystephanielynn.com/
https://www.icanteachmychild.com/
https://www.facebook.com/KincsekEsKacatokOvodaknakSzuloknekGyerekeknek
Olvasószoba
