Készítette: Karczewicz Ágnes
„Sünilabda, zöld a színe, ősszel pottyan le a fűbe.
Benne barna golyó lapul, nagyot pattan, hogyha gurul.”
7 nap – 7 ötlet
A gesztenye az egyike azon „alapanyagoknak”, melyek felhasználásának variációja szinte végtelen.
- A gesztenye, mint fejlesztő játék:
Gesztenyeszedés
A játék leírása: felállás nagy körben, 2-8 gyerek (a létszámtól függően) kosarat (vedrecskét, dobozt) tart a kezében. Rajtra elkezdik gyűjteni a teremben (udvaron) szétszórt gesztenyéket (diókat, kavicsokat, apró építőjátékokat stb.). A többi játékos közben a következő versikét mondja”
„Itt van az ősz,
Sárgulnak a levelek,
Vadgesztenyét
Gyűjtenek a gyerekek.
Hajlonganak,
gyűlik a sok gesztenye,
számoljuk csak,
hány kosár is lesz tele?
A versike elmondása után „Kész!” és lezárjuk a játékot. Mindenki megpróbálja megszámolni a saját gyűjteményét. Győz az, aki a legtöbbet gyűjtötte. Következő játékban a versmondók játszanak. Szerepcserével ismételjük a játékot, míg minden gyerek lesz gesztenyegyűjtő.
Nehezíthetjük a feladatot, ha nemcsak gesztenyét, hanem egyebet is pl. diót, makkot szétszórunk. A játékszabály nem változik: ki gyűjti a legtöbb gesztenyét? –nagyobb figyelmet igényel így a feladatvégzés. Nagycsoportos gyerekekkel bekötött szemmel is játszhatjuk.
Rakosgató:
Minden játékos kap 10 – 12 gesztenyét, és szépen sorban elkezdjük egyesével a tányérra rakni őket. Egy játékos egyszerre egy gesztenyét tehet a tányérra. Kinek a gesztenyéje fog először lepottyanni, legurulni a tányérról? Sajnos ő kiesett…
2. Gesztenye röppentyű készítés
A krepp papírból 2-3 ujjnyi csíkokat vágunk, majd a végét összetekerjük. Az összetekert krepp papír csíkokat belenyomjuk a gesztenyébe kifúrt lyukba, majd alaposan beragasztjuk. Aztán már lehet is reptetni.
3. Gesztenyebábok és figurák barkácsolása
Preszter Norbert: Gesztenyebáb
Gesztenyéből készül báb,
Kettő hosszú, az a láb.
Karja is van szintén kettő,
Pocakjából karja megnő.
Van neki egy barna feje.
Legyen neki két kis szeme!
Mosolyogjon, legyen szája,
Szelíd táncát vígan járja.
Mentovics Éva: Gesztenye mondóka
Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.
Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!
4. Érzelem babák
Különböző érzelmeket kifejező arcokat rajzolunk a gesztenyére és már indulhat is a beszélgetés.
5. Nyaklánc, mandala és őszi díszek készítése
6. Szövés
7. Körbe rajzolás, rajzolás (festés)
Befejezésül egy mese és egy színező:
Kiss Melinda: A gesztenyehéj kabátka
Vége felé járt már az ősz, s az erdő lakói a hideg tél fogadására készülődtek. Meleg kuckókat rakta, odukat hordtak tele élelemmel. Némelyik állat még bundát is váltott. Dús, meleg, téli bundát. Látva ezt, a kis sün nagyon elszomorodott.
– Csak nekem nincs téli bundácskám! Szörnyen festek ebben a fekete, tüskés kabátban. Ezt hordhatom életem végéig! – panaszkodott anyukájának.
– Ebből is láthatod, hogy elnyűhetetlen – válaszolta sünmama. – A tüskék pedig megvédenek minket ellenségeinktől, méltóságot kölcsönöz nekünk, és ez egyben a díszünk is. Na és ha összegömbölyödsz, mint egy labda, felszurkálhatod a lehullott faleveleket. Versenyezz a testvéreiddel, ki tud több levelet gyűjteni! Úgysem sokáig játszhattok már, hamarosan itt a tél. Meg aztán minek nekünk téli gúnya, mi úgy is átalusszuk a telet – vigasztalta fiacskáját sünmama. – De most menj! Hívd haza a nővéreidet, nekem sok még a tennivalóm. Segítek sünpapának a vacokkészítésben.
Elindult a kis sün az erdei úton a sűrű levélesőben.
– Lám, még a fák is levetik megunt ruhájukat, hogy tavasszal újat, szebbet öltsenek…
Így morgolódott magában, amikor egyszer csak lógó gomborrára egy gesztenye koppant. Felugrott a kis sün fájdalmában, ekkor meg valami tüske szúrta meg a lábát. Már éppen duzzogni akart, amikor megpillantotta az avarban a tüskés gesztenyehéjat.
– Nahát! Eldobta a gesztenye a kabátkáját. Milyen szép zöld és néhol barna foltos, és ezek a tüskék is csodálatosak rajta! – lelkendezett. Összegömbölyödött, felszúrta saját tüskéire, és elégedetten nézegette magát az erdei tó tükrében.
– Végre nekem is van téli gúnyácskám!
Arra repült szarka néni, s meglátván az ugrándozó süngyereket, kikacagta.
– Micsoda dolog ez?! Más tollával ékeskedni… – csörögte.
– Kár, kár – károgott rá egy csapat varjú, akik inni jöttek a tóhoz. – Kár, hogy a régi gúnya kilátszik alóla!
De a kis sün örömét nem tudták elrontani. Most már vidáman folytatta útját. Mire megtalálta nővérkéit, már alkonyodott. Azok észre sem vették kisöccsük új ruháját. Mindnyájuknak tele volt a tüskéje fakéreg darabokkal. Elhullott madártollal, nagyobb falevelekkel, mohával, amiket a vacokrakáshoz gyűjtöttek. Csak sünmama vette észre, amikor hazaérkeztek a nagy tölgy alatti odúba.
– Milyen kár, hogy tavaszra elfonnyad, így senki sem láthatja majd a szép, új kabátod. De azért meg kell hagyni, nagyon csinos! – tette hozzá vigasztalva.
Sünpapa rövidlátó szemeivel csak most vette észre, s a fejét csóválva morgott a bajusza alatt.
– Ugyan, semmire sem való, haszontalan dolog. Aztán majd ha álmodban viszket a tüskéd töve, nehogy megszúrja a kis csülköcskéidet! Munkára, gyerekek, reggelre el kell készülnünk a kuckórakással! Kertek alatt már a fagy. Érzem is minden porcikámban.
Valóban: reggelre leesett az első hó, s a süncsalád befészkelte magát a jó meleg odúba. De alighogy elhelyezkedtek, a süngyerekek máris fészkelődni kezdtek.
– Szúr a kabátod! – nyafogta az egyik.
– Nem tudok hozzád bújni! – így a másik.
– Fázom! – rikkantotta a harmadik.
– Én is, én is! – visongták a többiek kórusban.
– Talán lyuk van valahol a kuckó falán? – tűnődött sünmama.
– Itt van, ni, a kánya fogja meg! – bosszankodott sünpapa. – Nem valami jó már a látásom – fogta be a lyukat mellső lábaival. – Most aztán mivel tapasztjuk be?
Ahogy körbe járatta rövidlátó szemeit gyerekein, egyszer csak felkiáltott:
– Az ám! A gesztenyehéj gúnya! Éppen akkora, mint a lyuk. Csak hát – nézett megszeppent fiácskájára –, mi fog akkor téged melegíteni, és mi takarja el majd el undok, fekete tüskéidet?
– Majd melegítenek a testvérkéim… és nem is olyan csúnyák ezek a fekete tüskék – mondta a kis sün.
Az igazság az volt, hogy már neki sem tetszett az új bunda. Viszketett is alatta, húzta is a tüskéjét, ahogy száradt össze, nem is tudott tőle jól összegömbölyödni. Így hát örömmel segített betömni vele a lyukat.
A süncsalád kuckójába most már béke és nyugalom költözött.
A kis sün félig lecsukódó pillái alól még azt rebegte:
– Azért mégis csak jó lett valamire a gesztenyehéj kabátkám!
Forrás:
https://anapfenyillata.cafeblog.hu
https://www.facebook.com/Kincsek-kacatok-verses-mesés-oldala
Olvasószoba
