7 nap 7 ötlet
„Öt ördög öt tököt gödörbe dögönyöz.”
„Tökkelütött ördög töméntelen tökmagot tarisznyába tömköd.”
Készítette: Karczewicz Ágnes
1. Mozgásos játékok: (A tökgurítás, -cipelés, talicskázás, akadálypályák legyőzése mellé még egy-két ötlet).
- Mozgásutánzó: A gyerekek vonalban állnak egymás mellett. Az első kiáll a többiek elé, és mozgásokat mutat, amit utánozni kell. Amikor a többiek más „mutatót” akarnak, akkor azt mondják: „Tejbekása lipitylotty, tökkáposzta kapaszkodj!”, akkor a „mutató” a sor végére megy, és azt mondja ”Hazamegyek, hazamegyek, tököt eszek.” és a következő gyerek mutat.
- Tökfogó (Ki lesz a tökkelütött?): A fogónál van egy kis tök és futás előtt azt mondja: „Este virágzik a tök, én a fejedre ütök”. Akit megfog annak a fejét „megkoccintja” a tökkel és az azt kiabálja: „Égszakadás, földindulás, fejemen egy koppanás. Én vagyok a fogó!)
- Töklopó: A gyerekek kört alkotnak, középre teszünk egy nagyobb tököt, melyet egy gyerek – a csősz – bekötött vagy lehajtott fejjel vigyáz. A körben állók/ülők közül mutatással kiválasztjuk az ördögöket, akiknek el kell lopniuk a tököt úgy, hogy nesztelenül közelítik meg a csőszt. Abban az esetben, ha a csősz neszt hall, abba az irányba mutat ahonnan a hangot hallotta, ha helyes az irány, akkor a mutatott ördög megáll, ha nem helyes, akkor mind a 3 játékos továbbmehet, leül ott, ahol éppen tart. A többiek továbblopakodnak. Amennyiben mind a három játékost kiejti a csősz, továbbra is ő marad a tök mellett és új ördögöket választunk. Az új csősz az lesz, aki elsőnek megérinti a tököt.
- Formakövetés (nyitott és zárt vonalak)
Készítsetek egy fénydobozt és a tetejére rögzítsetek egy fóliát, melyre különböző formák, vonalak, körvonalak vannak rajzolva. A vállalkozó gyerekeknek tökmaggal kell kirakni, követni azokat.
(A fénydoboz egyébként is az egyik kedvencem és szerencsére a gyerkőceimé is. Elkészítése nagyon egyszerű. Egy műanyag átlátszó dobozba beleteszünk karácsonyi izzósorokat. A tetejét megfordítjuk és megtöltjük az éppen aktuális alapanyaggal és már csak a fantázián múlik, hogy mire is használjuk.)
Ha éppen tökmaggal raknád tele, de szeretnéd, ha színesek lennének, akkor így tudod megfesteni (a rizst és a fehér babot is így lehet színesre varázsolni):
Amire szükségetek lesz:
- 1/2 – 2/3 csésze meleg víz – színenként
- 1 evőkanál ecet – színenként
- ételfesték
Tervezzétek el, hány és milyen színben kívánjátok megfesteni a tökmagokat. Az előkészített csészékbe, edényekbe töltsétek bele a meleg vizet, majd adjátok hozzá az ecetet! Tegyétek bele a kiválasztott festéket és keverjétek össze. Öntsétek bele a szárított tökmagot, majd keverjétek össze. Minél tovább marad az ecetes vízben a tökmag, annál sötétebb színűvé válik.
Csiteri, csütöri, csütörtök Tököt lopott az ördög, Nem is ette, nem is itta, Liba ólba beledugta.
Csiteri, csütöri, csütörtök Dinnyét lopott az ördög, Bugyogójába dugta, Úgy vitte a pokolba.
Görögdinnye, török tök, |
Sütőben a tökmag,
Pad alatt, pad alatt van egy tök, Abba bújt a csütörtök. Pad alatt, pad alatt van egy tök, Abban lakik csütörtök. Egy, kettő, három, négy, öt, elgurult a tök. Fogadjunk egy icce borba, visszajön a tök. Aki hiszi maradjon, aki nem az fusson el
|
4. A mese
MÁTYÁS KIRÁLY AJÁNDÉKOZ
Szeretett adni, annyi bizonyos. Az arra érdemeseket, ügyeseket, szorgalmasakat jutalmazta, ahogy csak tehette.
Az ítélete szerinti méltatlanokat, mihasznákat, naplopókat, csalókat, hazudozókat csúfolta, büntette.
Egyszer egy szegény ember, a maga kis kertecskéjében, akkora sütni való tököt talált fölnevelni, hatan ráülhettek egyidejűleg. A gyerekei is dicsekedtek vele: akkora tökünk van, hogy hat fölnőtt ráülhet, akkora tökünk van, hogy ha szorul a helyzet, heten is ráülhetnek.
A szájtáti népek látására jártak, hogy is tud ekkora tök nőni egy szegény ember kicsinyke kertjében.
Gondolta a szegény ember, ha ennyien csudájára járnak, hát mennyire megörül majd a király, ha megmutatja neki.
Kapta, fogta magát, a tököt óriási szőrszütyőbe tuszkurálta, s a teherrel fölcihelődött Budára. Az ajtónállók sietve a király elé bocsájtották, nehogy a lábukra ejtse a szegény cipekedő ember a tököt. Mert azt meg kellett, mondja, hogy mit visz. Óriás tököt. Sütni valót.
Beengedték a szegény embert, aki a királynak kijáró tisztelgő hajlongások után előmutatta jövetele okát, a tököt.
Az ajándékban mutatkozó tiszteletnek a király szemlátomást megörült, azonnal az oldalszobába vezette a tökös embert, hogy ott tegye le terhes ajándékát. Kicsinység kikérdezte a tehertől lihegő tököst, hogy miképp fért el ekkora gyümölcs a tenyérnyi kertecskében, mire megtudta, hogy a kert kerítését mindig kijjebb ásogatták, szinte a szomszédot is kitökölték már a sütni valóval.
A király ezt nagy örömmel tudomásul véve, némi aranypiculákkal útjára engedte a tökajándékozó embert azzal a meghagyással, hogy útközben n éhezzen, szomjazzon.
Ballagott a szegény ember hazafelé, a király dicséretétől se éhség, se szomjúság az úton nem gyötörte, az arany piculák szépen csilingeltek Majsáig. Ott éppen hetivásári nyüzsgés kavargott, vett a pénzén két girhes, de jó kiállású, hízónak való süldőt. Azzal állított haza.
Ahogy a felesége megtudta az ura nagy dicsőségét, le se tette a kezéből s szitát, végig futotta a hírrel az egész falut. Így jutott fülébe a tőszomszéd megelőzött gazdájának is a szegény ember szerencséje.
Ezen elgondolkodott. Ha Mátyás király egy közönséges sárga bélű tökért ilyen nagylelkű pénzeket szurkol a szegény ember markába, ő bizony megajándékozza a királyt a két legszebbik ökrével, de tudom isten ád érte annyi aranyat, a megmaradt hat ökör is csak nagy kínnal, szuszogással húzza haza a tehertál recsegő szekeret. Akkor lesz ám nagy ámulat meg bámulat a faluban.
A király a hatökröst is nagyra tárt karokkal fogadta, míg megkérdezte, mi jóban forog a palota pádimentumán.
Mire mondja a hatökrös, hogy két legszebb ökrét hozta a királynak ajándékba, de mivel a palotaőrök a lépcső aljánál följebb nem engedték, ott állnak az ajándékok, a király ablakából is látni lehet őket. Ahogy látta is őkegyelmessége.
A királyi elfogadás mindenkori kérdései közé tartozott annak a kitudakolása, hogy honnét való az ember, meg az ajándéka. Amikor meghallotta, hogy badallói, mindjárt tudta, honnét fúj a szél. Mivel a tegnapelőtti tökajándékozó ember is Badallóból szerencséltetett.
Nosza, vezette is Mátyás király a hatökröst az oldalszobába, és annak ajándéka viszonzásául az óriás tököt markoltatta meg a hatökrössel. Az ilyen királyi kegy is parancsnak számít. Megtagadni ki is merhetné?
Búcsúzás közben azt mondta a király, hogy a két, ajándékba kapott ökrét meg adja oda Badallóban a tökös szomszédnak. Mert megígérte volt neki, hogy az útiköltséget megtetejézi majd. Adja oda, mint a király ajándékát, jó egészséget kívánva annak is, meg a kedves családjának.
A király kívánsága megkerülhetetlen parancsnak számít. Mit tehetett a hatökrös. Átvezette a két legszebb ökrét a szegény ember portájára, mint a király ajándékát, miközben ő meg a méregtől pulykavörösen előkapta az erdőirtó nagyfejszéjét, ízzé-porrá szabdalta az óriás tököt, minden darabját átdobálta a szegény ember udvarába. A hízónak valók éppen kint szaladoztak. Nekiestek. Éltek rajta két hétig. Jókedvűen röförésztek.
5. Kézműves ötletek
Fehércsokis sütőtök lekvár
Hozzávalók:
80 dkg sütőtökpüré (sütve, hámozva, összetörve)
20 dkg cukor
1 tábla fehér csokoládé
½ teáskanál zselatin
A hozzávalókat összekeverjük egy lábasban. Érdemes a fehér csokit vízgőz felett felolvasztani, és így hozzáadni a tökhöz, mert sokkal kevesebb ideig kell kavargatni a krémet, kb. 10 percig.
Az elkészült krémet üvegekbe töltjük, majd lezárás után pár percre fejjel lefelé fordítjuk az üvegeket, így tartós lesz!
7. Márton nap
Nem tudom, hogy hol és milyen hagyományokkal ünneplik Márton napját, de nálunk lassan egy évtizede, hogy megemlékezünk erről a napról is. Halloween helyett ilyenkor, a lámpásfelvonulás mellett, a szülőkkel és a gyerekekkel közösen készített tökszobor kiállítás is ekkor van.
Arra gondoltam, hogy befejezésül megosztok egy-két képet a régebbi évek alkotásaiból, és ráadásul a legendát és egy verset, hátha fel tudjátok használni a héten.
Szent Márton legendája
Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a hadseregbe katonának. Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.
Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon. A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „- Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”
Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:
– Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.
Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.
– Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?
Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.
Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta:
– Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.
Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.
Hirtelen meglátott egy libacsapatot.
– A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.
De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:
– Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!
Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:
– Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!
Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.
Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.
Márton-napi Mese mondóka
Réges-rég élt Márton, köpenye rőt bársony,
bár volt kardja, nem szívelte, hogy bárkit is bántson.
Szíve nem volt kemény, kedves, bölcs és szerény,
tőle mindig kaphatott csak, a gyenge és szegény.
Szerette az Urat, járta a keskeny utat,
bár rejtőzött, püspökszékbe, gágogták a ludak.
Lámpánkban a fények, mindenkiért égnek,
hogy tudd, amit Szent Márton: a szeretet a lényeg.
Szép hetet Mindenkinek!
Forrás:
https://www.facebook.com/Kincsek-kacatok-verses-mes%C3%A9s-oldala-746735832068668/
http://ovodaszivbol.blogspot.com/
avarfalvimesek.blog.hu