Készítette: Karczewicz Ágnes
„Nyáron subába öltözik,
Télen pedig mezítelenre vetkezik.”
„Száz szeme van, mégse lát.
Letörik, ha érett már”.
7 nap 7 ötlet
- A kukoricafosztás, morzsolás esetleg darálás után kezdődhet a játék:
- Csőszkunyhó építés
Kellékek: 4-5 szál 2 méteres akáckaró, erős zsineg, 150-200 szál teljes hosszúságú kukoricaszár.
Régen a szüret idején ilyesmiben húzták meg magukat a csőszök a határban, ide bújtak el árnyékba, hogy vigyázzák a termést! Az akáckarókkal sátorformát alkotunk, csúcsában összefogjuk a kötözővel. A sátortartó rudakat kicsit beássuk a földbe. Áthálózzuk kötözőmadzaggal, hogy majd megtartsa a ráfektetett kukoricaszárakat. Fedjük be a sátor oldalakat a kukoricaszárakkal hosszában. Zsineggel erősítsük meg a kévéket. Ahogy az ősz elmúlik, és a csőszkunyhó is feledésbe merül, aprítsátok, daraboljátok fel a kukoricaszárat, hogy a komposztba apránként bele lehessen tenni és így hasznosuljon!
- Ki dob messzebbre?
Legjobb, ha egymás mellé állnak a gyerekek és egyszerre hajítják el a kukoricacsövet (lehet csutkával is próbálkozni). Akié messzebb ér földet, az lesz a győztes
- Létrajáték
Helyezzétek el a kukoricákat a képen látható módon – a kukoricák távolságát mindig a feladathoz kell igazítani. A gyerekeknek különböző mozgásformákat kell végrehajtaniuk a létra-pályán. Pl.
Kisebbek lépegessenek át a kukoricák fölött
a nagyobbak megpróbálhatják ezt hátrafelé is megtenni
Szökdeljenek végig páros lábon
aki tudja, megpróbálhatja ezt egy lábon is
haladjanak végig oldalt lépegetve
Futás közben lépegessenek át a létrafokokon! Kombinálhatjátok a feladatot gyűjtögetéssel is: a pálya oldala mentén helyezzetek el különböző terméseket (gesztenye, dió, makk, toboz stb.). Egy-egy átugrásnál fel kell venni ezekből egyet- anélkül, hogy a helyzetéből elmozdulna – és tovább vinni. Aki öt ugrást teljesített, annak öt termést kell a célba juttatnia (ha ki nem esik a kezéből).
Ha nagyon sok kukoricátok van, építsetek belőle egy ugróiskolát. Kavics helyett persze kukoricaszemekkel kell játszani!
- Ki tud magasabb tornyot építeni?
- „Hamupipőke” játék
Különböző magokat (kukorica, bab, sárgaborsó) esetleg apróbb terméseket (makk, mogyoró) szórjatok egy tálba. Ha van homokórátok, állítsátok a játékosok elé. Amíg leperegnek a homokszemek, addig válogathatják a magokat, mindenki előre meghatározott termést, magot keres. Az a győztes, aki az idő leteltével a legtöbbet gyűjtötte. (A homokóra azért jó, mert a gyerekek számára is egyértelműen látható az idő múlása.)
- Tyúketetés
Szórd szét a lemorzsolt kukoricaszemeket, mintha etetnéd a tyúkokat! Persze a tyúkocskák most a gyerekek lesznek, akiknek össze kell gyűjtögetni a finom eleséget. (Nehezített változat: csipesszel kell összegyűjteni a kukoricaszemeket)
Játszhatjátok időre is, akkor az lesz a győztes, aki több szemet gyűjt össze megadott idő alatt. De lehet a cél az is, hogy ki gyűjt össze leghamarabb, mondjuk 15 szem kukoricát (persze nagyobb gyerekeknél ez lehet jóval több is).
- Számlálás
Tegyetek egymás mellé több kis tálkát (befőttesüveg tetőt) és számláljatok! Pl.
Az elsőbe egy szem kukoricát tegyél, a másodikba kettő, a harmadikba hármat…”
Tegyél különböző számú terméseket, magokat a tálkákba (1-10-ig) és a gyerekek feladata, hogy sorba állítsák azokat: 1,2,3….
Tegyél annyi kukoricaszemet az első tálba, amennyit koppantok! Tegyél annyi magot a második tálba, amennyit tapsolok!…stb.
Nehezített változat, ha nemcsak a kukoricaszemek számát kell meghatározni, hanem azt is, melyik tálkába kerüljenek. Például: balról a másodikba, jobbról az elsőbe…stb.
Ha két sorban helyezitek el a tálkákat, még jobban bonyolíthatjátok a meghatározást. Ilyenkor érdemes először négy tálat elhelyezni: kettőt fent, kettőt lent, aztán egyre jobban nehezíteni a feladatot. Iskolába lépés előtt jó, ha a három sorban lévő elhelyezést gyakoroljátok, ugyanis az írásfüzet három vonalközére így nagyon jól rá tudjátok vezetni a gyerekeket…
- Hangszerkészítés: kóróhegedű
A kukoricaszárból vágjunk le egy, vagy két íznyi darabot. Az egyikből lesz a hegedő teste, a másikból a vonó. A vonón a húrt kb. fél cm szélesre kell kialakítani. Hegyes késsel, vagy ollóval szúrjuk át a kukoricaszár kérgét, majd tegyünk ebbe a résbe egy 2-3 cm-es vessződarabot (ez lesz a láb), majd húzzuk végig a kést a következő ízesülésig. ( 1/a.; 1/b. ábra). A kukoricaszár végénél vigyázni kell, hogy le ne pattanjon róla a bemetszett szelvény.A másik végébe is betesszük az előre elkészített ágdarabot, majd ugyanúgy kialakítjuk a hegedű testét is. Ott – a húrok érzékeltetésére – kétszer ismételjük meg az előbbi műveletsort, így többhúrú hangszerünk lesz. ( 1/a. ábra) A “muzsikáláshoz” a húrt és a vonót kissé nedvesítsük meg.
- Mandala és terménybáb készítés
- Csutkababa, csuhé felhasználás
Egy kicsit „előre” is gondolkodva: Luca napi seprű és karácsonyi dekoráció csuhéból
- Festés kukoricával, festett kukorica
- Az „újrahasznosítás” jegyében
+1 ötlet: Csíráztatás, hajtatás
A mese:
Hogyan házasodott össze Borsóvirág úrnő Kukorica urasággal? (Indián mese)
A nagy folyam partján lakó nemzetség egyszer arra lett figyelmes, hogy a folyam felől énekszó hallatszik. Az emberek a partra siettek, a látták, hogy Borsóvirág úrnő énekel:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Így énekelt Borsóvirág úrnő. Ekkor elibe lépett Párduc uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Borsóvirág úrnő megkérdezte:
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
És Párduc uraság így felelt:
– Sok-sok húst adok az én úrnőmnek.
– Ó, akkor én éhen halnék, sohasem ettem, sohasem eszem húst! – mondta Borsóvirág úrnő. És aztán ismét énekelni kezdett:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Elibe állt Szarvas uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
Tőle is megkérdezte Borsóvirág úrnő:
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Zsenge gallyat, rügyecskéket, erdei fák friss hajtását.
– Ó, akkor én éhen halnék – sóhajtott Borsóvirág úrnő, és ismét énekelni kezdett:
Ki kér engem jegyesének?
Ki vesz engem feleségnek…
Elibe állt Medve uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, feleségül veszlek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Diót meg mogyorót bőségesen! Fák odvába rejtettem a sok kincsem, a diót meg a mogyorót, amit gyűjtöttem, megfelezném az én úrnőmmel! – mondta Medve uraság.
– Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Még soha nem ettem, nem is fogok enni se diót, se mogyorót. – És ismét énekelt:
Férjhez mennék örömest,
Csak jönnének a kérők!
Elibe állt Farkas uraság:
– Úrnőm, ha férjedül fogadsz, én feleségül veszlek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ad majd nekem enni?
– Vadpecsenyét, friss húst bőségesen!
– Ó, akkor én éhen halnék! – sóhajtott Borsóvirág úrnő. – Sohasem ettem még húst, sohasem akarok vadakat gyilkolni, uraságod ezt megteheti, hozzám nem illenék! – És Borsóvirág úrnő megint énekelt:
Ki vesz engem feleségül?
Kukorica uraság állt elibe kérőnek.
– Ha feleségül megyek uraságodhoz, mit ád majd nekem enni? – kérdezte meg őt is Borsóvirág úrnő.
– Jóízű kukoricát!
– Ó, ez lesz a pompás élet! – örvendezett Borsóvirág úrnő, s átkarolta Kukorica uraságot, kacsaival körbefogta, soha többé el nem eresztette, s azt mondta: – Boldogságban, békességben együtt maradunk mi ketten mindörökké.
Ezért van az, hogy a borsó manapság is fölfut a kukorica szárára, ott nyitja ki virágait, és ott terem bőségesen, ahol kukoricát ültetnek.
A mondóka:
Szervusz, pajtás, kukorica hajtás,
aki fogja kezemet, húzza meg a fülemet!
Szervusz, pajtás, kukorica hajtás,
aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!
A recept: Puliszka
Puliszka, polenta, mamaliga, málé. Első hallásra tán egy mondóka kezdetének is tűnhet, de ez mind a kukoricadarából és -lisztből, számtalan ízesítéssel készült étel elnevezése.
Sok mesében is, mielőtt a legkisebb fiú elindul szerencsét próbálni, puliszkával rakja tele az anyja a tarisznyáját. Szerencsére a sokáig elfeledett és csak imígyen felemlített étek mostanra ismét visszakapta méltó helyét a konyhákban. De nézzük csak, hogyan készül a puliszka! 1 liter vízhez adjunk egy kis sót, és ha forrni kezd, akkor állandó keverés mellett, folyamatosan szórva adjunk hozzá 20 dkg kukoricadarát. Körülbelül 15 percig főzzük, és nagyon fontos, hogy állandóan keverjük – legjobb kézi habverővel – hogy ne legyen csomós. Ha besűrűsödött, sima kását kaptunk, akkor levesszük a tűzről, hozzákeverünk 2 dkg vajat és állni hagyjuk. Legtöbbször így magában fogyasztották, cérnával szép egyenletes szeletekre vágva, de kiváló egy kis olvasztott vajjal, vagy tejföllel is. Az édes változat tejjel vagy aludttejjel a prósza nevet kapta. Szeged környékén a prószához mézet is adnak.
Befejezésül: Kóstoljátok meg a „bajusz teát” is:
3 dkg friss vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főzünk és mézzel ízesítjük.
Szép hetet Mindenkinek!
Forrás:
Olvasószoba
