Példaképeink – számunkra valamilyen szempontból fontos személyiségek – orientálnak minket életünk kanyargós ösvényein. Segítenek a nehéz időszakokban, sok esetben igen mély hatással vannak személyiségünkre. A pedagógusok pályája tele van buktatókkal, ugyanakkor lehetőségekkel is, hogy példaképpé válhassanak.

Hogyan is hatnak a pedagógusok? Gondolataik, világnézetük és cselekedeteik generációkat inspirálnak és orientálnak, segítenek megtalálni a gyermekek számára a „helyes” utat, megvalósítani önmagukat és vágyaikat. Motiválnak, bátorságot öntenek belénk, vagy éppen óva intenek a „helytelen” útra tévedéstől. Ezáltal hatnak személyiségünkre, életvitelünkre, cselekedeteinkre… Az útra, amit bejárunk. Segítségükkel a gyermekek a társadalom aktív, cselekvő tagjaivá válhatnak, akik a jövő sikereiért lesznek felelősek, akikre nyugodt szívvel és örömmel bízhatjuk rá világunk irányítását.

Következő cikksorozatunkban olyan pedagógusok készített interjúkat mutatunk be, melyek segíthetnek, motiválhatnak, elhivatottá tehetnek, olyat adnak, mely újra eszünkbe juttathatja, miért is választottuk épp ezt a pályát. Mondanivalójuk célja, hogy inspirálja, megmosolyogtassa és energiával töltse fel a kedves olvasót, mint egy hatalmas ölelés a homokozó mellett vagy egy képeslap pedagógusnapon, amit az egész osztály aláírt.

Van egy óvónő és gyógypedagógus, aki gyógypedagógiai óvodai csoportban fejleszti az értelmileg sérült, vagy más típusú SNI-s gyermekeket. Van egy testvér, akinek a bátyja agyvérzéssel született, és mivel a báty más volt, mint mások, ezért sokszor bántották. Ujszásziné Soós Márta az az ember, aki elhatározta, hogy segít a hasonló sorsú, sérült felnőtteken, gyermekeken. Ismerjétek meg őt:

„Ujszásziné Soós Márta óvónő és gyógypedagógus vagyok. 8 évig voltam óvónő egy csongrádi óvodában, majd egyik kolléganőm invitálására a helyi „kisegítő iskolában” kötöttem ki. Itt 21 évig tanítottam az alsós osztályoktól a felsősig minden évfolyamon, mikor mit kellett. Megszerveztük a fejlesztő óvodai csoportot (ma gyógypedagógiai óvodai csoport), amit évekig vezettem. 6 év kihagyás után (Felnőtt, értelmileg sérült emberek otthonában dolgoztam) 2013-ban visszatértem régi munkahelyemre, és ismét gyógypedagógiai óvodai csoportban fejleszthetem az értelmileg sérült, vagy más típusú SNI-s gyerekeket. „

Miért pont ezt a hivatást választottad?

Mindig szerettem a gyerekeket, sokat játszottam a nálam kisebb gyerekekkel, vittem őket sétálni, játszótérre, moziba. Tudtam, éreztem, hogy nekem gyerekekkel kell foglalkoznom. Általános iskolás koromban elhatároztam, hogy tanítónő leszek. Ezért is jelentkeztem az akkoriban induló óvónőképző szakközépiskolába, majd főiskolára.

Volt egy bátyám, aki agyvérzéssel született, és epilepsziás volt. Sok ember bántotta, csúfolta, mert nem tudott úgy tanulni, mint a többiek, nem tudott úgy élni, mint a többiek. A gyógypedagógiai főiskola elvégzése után rájöttem, hogy nekem az ilyen gyerekek között van a helyem, a gyógypedagógiai iskolában, óvodában van dolgom. Segítenem kell rajtuk, hogy fejlődjenek, könnyebb legyen az életük, mint a bátyámé volt.

Ki a példaképed és miért ő?

Meló Jánosné Kati csongrádi gyógypedagógus, korai fejlesztő a példaképem. Ő vezetett erre a pályára, egy ideig együtt is dolgoztunk. Hatalmas szakmai tudása, gyermekszeretete, segíteni akarása, elhivatottsága páratlan. Mindig képezi magát, bővíti tudását. A gyermekekkel mindig vidám, mosolygós. Bár fiatalabb nálam, de sokat tanultam tőle.

Milyen pedagógiai módszereket ötvözöl?

A sérült gyermekeknek szükségük van speciális foglalkoztatásra, fejlesztésre. Egy alkalommal intézményünkben Rózsáné Czigány Enikő (ELTE) tartott előadást a gyermekek fejlesztéséről. Az ott megismert „Varázs utca” elnevezésű gyakorlatsort a mai napig alkalmazom. Heti rendszerességgel végzünk logopédiai ritmikát (feszítő-lazító gyakorlatok, zenés lazítás), tükör előtti artikulációs gyakorlatokat. Manuális tevékenységek előtt nélkülözhetetlen az ujjtorna, amit mindig valamilyen verssel kísérve végzünk. A napot beszélgető körrel kezdjük. Vannak egyéni fejlesztések is, amikor személyre szabott feladatok adásával fejlesztem a ki nem alakult, vagy fejletlen készségeket, képességeket.
És legfontosabb pedagógiai módszerem: a gyermekek szeretete, elfogadása, dicsérete.

Mi a pedagógiai hitvallásod?

Egy ismeretlen szerző verse összefoglalja a pedagógiai hitvallásom:

„ A gyerek olyan, mint a pillangó a szélben:
Egyesek magasabbra szállnak, mint mások,

De mindegyikük legjobb tudása szerint repül.

Miért hasonlítanánk hát össze őket?

Mindegyik más.

Mindegyik különleges.

Mindegyik gyönyörű!”

Az idézetben benne van a másság, a különbözőség, az egyediség. Így kell elfogadnunk, tanítanunk, és szeretnünk őket.

Mire vagy a legbüszkébb a pedagógiai pályádon eltöltött idő alatt?

Voltam főiskolai hallgatók gyakorlatvezetője, dolgoztam az egykori nevelési tanácsadóban, benne voltam az első pedagógiai program megírásában, pedagógiai szakértő is voltam, de a legbüszkébb mindig a gyerekekkel elért eredményeimre voltam. Ahogy általam tanultak meg beszélni, hogy megtanulták helyesen megfogni, és használni a ceruzát, ahogy a viselkedésük megváltozott, szelídebbek lettek, hogy egyre értelmesebb válaszokat adtak kérdéseimre.

Ők az én büszkeségeim!

Honnan szerzed az inspirációd?

Én egy elégedetlen (kicsit maximalista) ember vagyok, vagyis arra törekszem, hogy amit csinálok, az tökéletes (vagy majdnem tökéletes) legyen. Keresem az új módszereket, új fejlesztési lehetőségeket. Olvasom az ilyen témájú szakmai cikkeket. Esténként bújom a netet. Ötleteket merítek pl. egy-egy ünnep kapcsán, és másnap megvalósítjuk azokat. Mindig keresem a megfelelő feladatot, tevékenységet az adott gyermek fejlesztéséhez. Szükségem van arra, hogy úgy érezzem, mindent megtettem a rám bízott gyermekek fejlődéséért.

Miért jó tanítani 2017-ben?

Az ember a tanulmányai, az élete során sok ismeretet megszerez. Annyira jó érzés ezeket az ismereteket továbbadni, és látni, hogy a gyerekek ámulattal, csodálkozással szívják magukba ezeket. A személyiségük formálódik, változik, kinyílik az értelmük.
Ezért jó tanítani bármikor.

A tudomány és a technika számos lehetőséget, eszközt, irodalmat tár elénk az oktatás terén. Ezért jó tanítani 2017-ben.

Két jó tanács kezdő kollégáknak?

1.Merjetek gyermeknek lenni a gyermekek között! Ereszkedjetek le hozzájuk, játsszatok velük, bolondozzatok, ha a helyzet úgy kívánja. Ne kívülről irányítsátok őket.

2.Ne csak tudd a jót, hanem tedd is! A megszerzett tudás a tiétek, ami megszínesíti a munkátokat, tartalmasabbá, és színvonalasabbá teszi azt.

Tanuljatok, amíg tehetitek! Tegyétek a jót, amíg tehetitek!