1. Cinegékként, akik ugyan itthon telelnek, lassan olyanok vagyunk, mint a „költöző” madarak. No, nem évente, de 2-3 évente újra és újra költözünk. Hol egyik csoportból a másikba, hol egyik épületből a másikba. (de alán, idén már a végleges Cinegefészket rendezhettük be.) Óvónőként sem egyszerű ez a helyzet, de legalább izgalmas feladat, de a gyerekeknek biztos, hogy még nehezebb elfogadni a változást. Törtük a fejünket, hogy vajon hogyan is tehetjük egy kicsit könnyebbé. Aztán persze, hogy megint az egyik „kedvenc” technikánk – a meselevél – jutott az eszünkbe, hiszen ebben az életkorban a mese mindenen átsegíthet.

Az új helyünkön – egy nagyon családias, két csoportos épületben – van egy hatalmas, öreg juharfa, ezért köré építettük a mesét.

  Kedves Cinege fiókák!

Juhar apó vagyok. Én vagyok az a vénségesen vén juharfa, aki a Száva utcai óvoda udvarán vigyázok az ott növekedő virágokra, apró népekre, és most segítséget szeretnék Tőletek kérni. Hogy miért azt a levelem végére megfogjátok tudni. de előbb elmesélem nektek életem szépséges, izgalmas történetét.

Lassan 100 éve, hogy egy kis magocskából kibújtam a föld alól, és amit először megláttam az a körülöttem álló hatalmas, szépséges, mosolygó, halkan susogós fák sokasága volt. Őriztek, védtek, ágaikkal simogattak és én cseperedtem. Ifjú csemeteként olyan naggyá akartam válni, mint ők. Sikerült. Hatalmas törzsem és vastag ágaim olyan erősekké váltak, hogy rá és bele költöztek előszőr a cinegék, aztán egy tengelice család és végük a sűrű lombok takarásában már manók is ugrándoztak a lombjaim között. Nagyon szerettem őket. A legjobb barátaim lettek. Nyugalomban, békében éltünk hosszú, hosszú éveken keresztül.

Aztán egy reggel megérkezett egy embercsalád, aki pár lépéssel arrébb elkezdett építeni egy házat. Nagyon izgalmas volt látni, ahogy kinőtt a földből, mint annak idején én. Volt egy pöttöm lányuk, akit Panninak hívott az anyukája, aki minden reggel kiszaladt hozzám, átölelt és elmesélte álmait, titkait. Nagyon, nagyon megszerettem. Meséket susogtam, amikor szomorú volt. Rázkódtam a nevetéstől, amikor az ágaim között mászkált és világ legboldogabb fájának éreztem magam. Teltek, múltak az évek és egyre több ház épült körülöttünk. Utcák épültek, melyeken emberek jöttek, mentek, autók robogtak és a Vén Fák Tanácsa úgy döntött, hogy másnap éjszaka madarastól, apró népestől és manóstól feljebb költöznek a hegytető felé. Én és még néhány társam (A templomkert hársfája, a Főtér fenyője és a falu elején álló gesztenyefák) azonban úgy döntöttünk, hogy maradunk. Kíváncsiságunk itt tartott. nektek elárulom, hogy engem leginkább Panni szeretete tartott a helyemen.

Ismét eltelt néhány év és Panniból szépséges felnőtt lett, aki a kisházat kibővítette és napközben a környék gyerekeivel ott játszott, énekelt, rajzolt és persze minden gyerek az ágaim között tornázott, ücsörgött. Panni megtanította nekik, hogy ha átölelnek, megsimogatnak akkor minden bajuk, bánatuk, szomorúságuk egyből elmúlik és én még magasabbra nyújtózkodtam a büszkeségtől.

Évek jönnek, évek telnek és én minden tavasszal várakozással telve ébredek fel a téli álmomból és bontok hatalmas koronát, hiszen tudom, hogy a kisbarátaim már nagyon, nagyon várják, hogy játszhassanak az árnyékom alatt. Idén tavasszal azonban valahogy szomorúsággal telve ébredtem fel. Álmomban a gyerekek mellet a régi barátaim is visszaköltöztek az ágaim közé. Nagyon szép álom volt: együtt, egy helyen mindenki, akit szerettem: gyerekek, madarak, apró népek és a huncut, csalafinta, kedves manók, de ez csak álom volt és azóta is csak sóhajtozom: de jó lenne, ha…

A sóhajaimat meghallotta egy szellő gyerek. Letelepedett az egyik ágamra és megkérdezte:

• Miért vagy ilyen szomorú?

Elmeséltem neki az álmomat és ő így szólt:

• Szél apám azt mesélte, hogy Nagykovácsiban van egy Cinege csoport, akik kapcsolatban vannak a madarakkal, fákkal, virágokkal, apró népekkel és a manókkal. Nem tudom, hogy ez igaz-e és tudnak-e segíteni, de próbáld meg! – és azzal tovább röppent és én megírtam Nektek ezt a levelet. Segítenétek? Visszacsalogatnátok a madaraimat, manóimat? Élnétek körülöttem? Megölelnétek reggelente?

Kérdések sokasága, melyre várom a válaszotokat.

Segítségetekben bízva, válaszotokra várva szép nyarat kívánok: Juhar nagyapó

 Június elején az egyik beszélgetőkörben „megvitattuk” Juharapó kérését és persze, hogy úgy döntött a csipet csapat, hogy segítünk és költözünk. Mindenki a dobozába rakta a legkedvesebb tárgyait, és átsétáltunk megismerkedni Juharapóval, az udvarral, épülettel, csoportszobával.

2. A költözés „velejárója”, hogy az idén nem kapunk piciket, mert azok a gyerekek, akik eddig az új helyünkre jártak csatlakoznak hozzánk. Valahogy ezt is meg kellett „magyaráznunk”, hiszen az ő életükben még több lesz a változás: a csoportszoba teljes átalakulás, a felnőttek, akik körül veszi őket, a társaik, sőt, még a csoportnevük is más lesz. Így aztán megszületett a következő meselevél:

Kedves …!

Engedd meg, hogy előszőr is bemutatkozzam: Ukkmukkfukk vagyok és az erdei manók családjához tartozom. Itt lakom a Nagykovácsi erdők legöregebb tölgyfájának 7. ágán, szüleimmel, 12 testvéremmel és az a feladatunk, hogy vigyázzunk az itt lakó élőlényekre. Rengeteg a dolgunk: tavasszal fel kell ébresztenünk a fákat, virágokat, apró bogarakat és segítenünk kell nekik, hogy teljes pompájukban mutatkozhassanak meg az emberek előtt. Nyáron harmatcseppeket gyűjtünk és megitatjuk a szomjazókat. Ősszel segítünk az állatoknak táli eleséget gyűjteni és szállást építeni és télen sem pihenhetünk, mert őriznünk kell a pihenőket. Folytathatnám még a teendőinket, de már ebből is érezheted, hogy ezt a sok feladatot nehezen tudjuk egyedül ellátni, ezért aztán vagy tíz évvel édesapám segítséget keresett és talált is: a Cinege csoportba járó gyerekeket, akik azóta is a barátaink és mindig számíthatunk rájuk, ha segítségre szorulunk.

Miért is kerestelek meg éppen Téged ezzel a levéllel?

Azért, mert szükségünk lenne arra, hogy Te is segíts bennünket, hiszen szélúrfi azt mesélte Rólad, hogy olyan kisember vagy, akiben megbízhatnánk, rád bízhatnánk a titkainkat, és ha kell Te biztos, hogy segítenél nekünk.

Hát pont ezért írunk most Neked: szükségünk van Rád!

Ezért arra gondoltunk, hogy szeptembertől legyél Te is a Cinege fészek lakója. Miért pont a Cinegés? Azért, mert ők azok, akikkel kapcsolatban vagyunk és ez az a csoport, amely sokkal közelebb van a manóerdőhöz, és ha gyors segítségre lenne szükségünk, akkor hamarabb tudnál ott teremni.

Nem ígérem, hogy találkozni is fogunk, hiszen rejtőzködő nép a manó nemzetség, de hallani hallhatsz bennünket, mert nappal a mohákkal borított, odvas fákba rejtőzködünk, de ha veszel egy nagy levegőt, befogod az orrod, becsukod a szemed (mint amikor lebuksz a víz alá), és a füledet pedig odatapasztod a fa törzséhez és nagyon figyelsz, akkor…

Próbáld csak ki a nyáron!

Egyél sok fagyit, fürödj nagyokat, játssz sokat, és légyszi néha nézd meg a postaládád, hátha lesz benne egy újabb levél tőlünk…

Már most örülök, hogy közel leszel hozzánk!

                                                                       Ukkmukkfukk, az erdei manó

Sürgök, forgok, szaladok, gurulok,
Ukk-Mukk-Fukk a nevem.

Manó vagyok.

Fák, bokrok közül szoktam előkandikálni, 
Álmodban csak hívj, és szaladok.
Ukk-Mukk-Fukk!

Kiálts, és máris ott vagyok.

3. És még mindig nincs vége az idei, év eleji meseleveleknek, hiszen mindenkinek meg kellet kapnia az idei „nyitó” játékunkkal kapcsolatosat:

Kedves Cinegefiókák!

 Emlékeztek még Juhar apó levelére? Emlékeztek még arra, hogy a dobozokba válogatott játékokkal Ti kezdtétek meg a „nagy költözési akciót”? Emlékeztek még arra, hogy ölelésetekkel biztosítottátok Juhar apót arról, hogy segítetek visszacsalogatni barátait: a madarakat, manókat és apró épeket,

  Azóta eltelt két hónap és szüleitek segítésével alakul, szépül, épül az új cinegefészek. Napokon keresztül fúrtunk, faragtunk, csiszoltunk, festettünk és majd 100 dobozt rámoltunk ki és be. A reggelek nap, mint nap azzal kezdődtek, hogy az első csiklandozó napsugárra kinyitottuk a kaput, megsimogattuk Juhar apó törzsét, oda súgtuk, hogy még egy kis kitartás és visszacsalogatjuk a barátait és folytattuk a munkálatokat. Ez történt napról, napra, de tegnap reggel minden másképp alakult. Miközben Juhar apó felé mentem elém pottyant egy aranyos, napfényben csillámosan csillogó hatalmas falevél, telis-tele írva manó betűkkel. Miközben megpróbáltam elolvasni a manók krikszkrakszait rájöttem, hogy ez a levél bizony Nektek, nekünk szól. Ez állt benne:

Kedves Cinegések!

Az a szeleburdi szélgyerek nekünk is megsúgta juhar apó kívánságát. Megsúgta, hogy szeretné, ha öreg korára újra visszaköltöznének az ágai közé a manó nemzetség tagjai a madarakkal és az apró népekkel együtt. Juhar apót mi már csak nagyszüleink meséiből ismerjük, de azt tudjuk, hogy varázslatokkal teli, szépséges hely lehet, ahol jókat játszhatnánk, bújócskázhatnánk és közel lehetnénk az emberekhez, akiket megtréfálhatnánk, de hát nagy dolog a költözés (ezt most már Ti is tudjátok), ezért nehezünkre esett a döntés.

 Egy csillaghullós, augusztusi éjszakára aztán összehívtuk az erdei manók nagy tanácskozását és megszavaztuk, hogy visszaköltözünk dédszüleink lakhelyére. Belevágunk a nagy kalandba, de mielőtt dobozokba, zsákokba raknánk mindenünket egy „felderítő csapatot állítottunk össze, akik teliholdkor meg is látogatták Juhar apót és hajnalban lógó orral tértek vissza. a Juhar apó törzsében lévő manóváros lakhatatlan. A házak fala beomlott, a lépcsők leomlottak, a be és kijáratok eltűntek… hiába akarnánk, nem költözhetünk. Nem költözhetünk, amíg a város újra nem épül. éjszakákon, nappalokon keresztül törtük a fejünket, terveket dolgoztunk ki és vetettünk el, amikor egy este Tinoru – a legöregebb és legbölcsebb – erdei manó így szólt:

• Már csak én vagyok az egyetlen olyan manó, aki réges régen még játszhatott Juhar apó ágai között. De szép is volt! Szeretném, ha ezt Ti is megtehetnétek! Tudjátok, hogy az akkori várost a madarak építették, vájták ki a csőrükkel? A cinegék és a tengelicék voltak a legszorgalmasabbak. Mi lenne, ha most is őket kérnétek meg az újjáépítésre?

Megfogadtuk a tanácsot. Összehívtuk a madarakat és megkérdeztük, hogy segítenének-e? Örömmel elvállalták a feladatot és már repültek is, de nem telt el tán 3 szempillantásnyi idő és már vissza is tértek:

• Segítenénk, de nem tudunk. Juhar apó ágai között egyetlen olyan madárházikó sincs, ahol, ha elfáradnánk, megpihenhetnénk. Ahol, ha megéheznénk, eleséget találhatnánk vagy ha megszomjaznánk ihatnánk.

Újra tanácskozásba kezdtünk és megint Tinoru segített ki az ötletével:

• Ott vannak a gyerekek. A Cinegék, akik már sok nehéz helyzetben segítettek Nektek. Írjatok nekik egy levelet és kérjetek tőlük segítséget! Hátha…

Megtettük. Írtunk Nektek. Segítenétek? Készítenétek madárházikókat? Felakasztanátok Juhar apó ágai közé, hogy a madarak megépíthessék a városunkat? Ha igen, akkor előbb vagy utóbb mi is költözhetnénk.

Válaszotokat nagyon várva: az erdei manók nemzetsége

 Segítünk?  Ha igen, akkor arra kérünk Benneteket, hogy mindenki készítsen egy madárházikót, melyet hozzatok magatokkal

augusztus 30-án délután fél ötre Juhar apóhoz.

Kedves Szüleink!

Ezt a napot próbáljátok úgy szervezni, hogy este 8-tól is szabadok legyetek, mert egy „gyerek mentes”, meglepetés programmal szeretnénk megköszönni a sok-sok segítséget!

A találkozást nagyon várva, további szép nyári napokat kívánunk!

 II. Alakul, épül, szépül a tér

Nagy összefogással, sok szülői, baráti segítséggel éjjel, nappal, hétköznap és hétvégén, hőségben és zuhogó esőben alakul a csoportszoba. Ugyan még nincs kész, de egy-egy tevékenység helye már kialakult. Most éppen itt tartunk:

3. A nyitójáték és az első szülői találkozó „forgatókönyve”

Augusztus 30. Beköltöző játék

• Mindenki mindent (ágynemű, fogkefe, váltóruha….) magával hoz és „beköltözik
• Udvar: Jelkereső játék, madárházak elhelyezése, tenyérlenyomattal madárfészek festése madártollak díszítése (madárpuzzle) összerakása egy nagy képpé, karika fészekfoglaló, befogadó játék két körben, aztán zenére körtánc a fa körül vagy kaputartással kör alakítás
• Mindenki a saját csoportjában: szabad játék, csoportszoba felfedezése, csendkör, egy mondat a nyárról, ölelőkör
• Eszem, iszom, dínom és dánom – hazamenetel

Szülői ismerkedés 8este 8 – 10):

• Grill party

Szeptemberi szülői teadélután:

1. Gyerekek egy-egy rajza a szék hátlapjára kötve, ragasztva. A szülőnek arra a székre kell ülnie, amelyikről úgy gondolja, hogy az ő csemetéének az alkotása.
2. Szék alá ragasztva egy névvel (jellel ellátott boríték, melytben egy üzenet van a gyerektől. Szeretem, ha anya…, szeretem, ha apa…
3. Párválasztás 1, 2, 3 – párválasztás, kézfogás, bemutatkozás (gyerek neve, jele?)

5 ismétlés – ki kivel találkozott pl először, (másodszor, harmadszor….)

4. Mi változott meg a másikon? (3-4 változtatásig)
5. 4-5 fős csoportokban beszélgetés ötletek összegyűjtése, elsorolása (nagyjából 30 perc)

Témák:

• Elindulások (reggel, baráttól, játszótérről…)
• Az esti „szertartások” (játékok elrakása. vacsora, fürdés, lefekvés, mese, ágyba Veled9
• Akarom, akarom, akarom, és nem akarom (hiszti, dac, düh)
• Vásárlás „utánfutóval”
• Szülői percek – az „én-idő” (hogyan, mikor, van-e egyáltalán

6. Aktualitások, változások, SZMK választás
7. Csomagolópapírral borított asztalokra madárrajz zsírkrétával. (A gyerekeknek másnap meg kell találnia azt, amelyiket neki rajzoltak

Nagyjából itt tartunk most. Van még 2 napunk és sok-sok teendőnk, de talán, talán mindennel elkészülünk. A következő bejegyzésben majd beszámolok róla..

Érzelmekben, szeretetben, sok-sok segítségben gazdag tanév kezdést