A minap rátaláltam Zilahi Józsefné Érzelmi nevelés mesével, verssel című cikkére. Arra gondoltam, hogy egy részét közreadom, hiszen pontosan és nagyon jól átadja azt a motivációt, ami arra indított, hogy Lackfi Jánossal megalkossuk az Óvodai mondókás kiadványt. Zilahi Józsefnével volt szerencsém együtt dolgozni, és köszönöm neki e sorokat, melyek után zárásaként Lackfi János üdvözlő mondókáját szeretettel ajánlom az óvodai reggelekhez.

,,Reggel van. Ülök a soproni gyakorló óvoda egyik vegyes életkorú csoportjában és figyelem, hogyan érkeznek a gyerekek egymás után ezen a többitől alig különböző hétköznapon.

Kíváncsisággal, kereső-kutatótekintettel, magabiztosan vagy szorongva, a ráismerés örömével vagy leplezetlen szomorúsággal keverednek el a reggeli nyüzsgésben. Mindenkin látszik, hogy vigasztaló szóra, bátorító pillantásra vár. A személyes kapcsolatot felvevő üzenetre. Mielőtt bármibe kezdene, felnőttközelbe szeretne jutni, fészekből kiesett kismadárként bemenekülni, felmelegedni az óvó-védő anyahelyettes felnőtt biztonságot, elfogadást sugárzó képzeletbeli szárnyai alá. Mi felnőttek sokszor el is felejtkezünk arról, hogy kis óvodásainknak ezekkel az érzésekkel nap mint nap meg kell küzdeniük. Természetesnek vesszük, hogy az otthon és az óvoda világának határát átlépve azonnal váltani tudnak, belekapcsolódnak az éppen folyó játékba és elfoglalják magukat. Pedig ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy milyen nagy szükségük van a kicsinyeknek az üdvözlő, átvezető gesztusokra és szavakra. A hivatását értő és érző óvónő tudatosan törekszik arra, hogy az elfogadás szándékát és érzését változatosan fejezze ki. Eszköztárából minden nap előveheti a biztató, cirógató, hintáztató, ringató, lovagoltató, arc-és tenyérsimogató mondókákat: a felnőttek játékait ölbeli gyerekekkel. Ezeknek még az öt-hétévesek is örülnek. A mozdulatok, a szöveg, a beszéddallam és -ritmus, a zeneiség, a játék, a kapcsolat önerősítő érzelmeket sugall. Ha nem sajnáljuk az időt, és őszinte kedvvel csináljuk ezeket az időcsiszolta játékokat, tapasztalhatjuk, hogy a nap nyugodtabban indul és gazdagabb tartalmú lesz. Olyan alapvető élethelyzetet teremtünk így, amely érzelmeket vált ki, és szorongást  oldó hatásával beállítja azt a megnyugtatóan közepes szintű lelkiállapotot, ami elősegíti az éberség és érdeklődés felébresztését és fenntartását az ott és akkor folyó tevékenységek iránt.”[1]

Üdvözlő gesztusként a bátortalan gyerekeket köszönthetjük ezzel a mondókával, hiszen segítségével már egy kis játékosságot, bizalmat sugallhatunk.

Lackfi János: HÍVOGATÓS

Gyertek, gyertek,

gyertek, ha mertek.

Ha bejöttök, odakinn

maradnak a kertek.

Én tovább nem várnék ott!

Vannak itt benn játékok.

Dobjátok le a cipőket,

többet fel se vesszük őket!

Írta: Páll Viktória

Még több játékos mondóka és vers a mindennapokhoz megtalálható az Óvodai mondókás kiadványban, IDE KATTINTVA.

[1] Zilahi Józsefné: Érzelmi nevelés mesével, verssel http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2003/nyar/16.pdf, letöltve 2017. július 12.