Interjú Dr. Baracsi Katalin internetjogásszal

A Biztonságos Internet Nap – Safer Internet Day (SID) – célja, hogy az Európai Unió Safer Internet Program (SIP) akciótervének keretein belül több mint 150 országban ugyanazon a napon hívja fel a figyelmet az internet előnyeire és veszélyeire.  ¹

Ebből az alkalomból készítettünk interjút Dr. Baracsi Katalinnal, aki szakjogászként és média trénerként avatott ismerője az online tér izgalmas, de veszélyekkel teli világának.

Szerző: Antaliné Miss Lilla

A digitalizáció akarva-akaratlan a mindennapi életünk részévé vált. A pandémiás helyzet miatt a munka, a hétköznapi élethelyzetek, valamint a tanulás élettere is az online tér lett. A megbeszélések és a tanórák beköltöztek a nappalikba, gyerekszobákba, és mindennapossá vált az, hogy a képernyők elé tapadva próbáljuk élni az életünket. De vajon ennek hatására tudatosabban használjuk-e modern kori kőbaltánkat? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy az információs szupersztrádára nem egy veszélytelen közeg, és ugyanúgy meg kell tanítanunk gyermekeinknek, tanítványainknak a szabályokat, mint a való életben a közlekedés során? Mit tehetünk a tudatosabb használat érdekében?

Ezekről a kérdésekről beszélgettem Dr. Baracsi Katalin internetjogásszal.

Neteducatio: Mennyire vannak manapság tisztában a pedagógusok, a szülők, és a gyerekek az online világ veszélyeivel?

dr. Baracsi Katalin: Több mint 10 éve tartok gyerekeknek, fiataloknak és érdeklődő felnőtteknek interaktív internetbiztonsági foglalkozásokat. Az induláshoz képest már most minden érintett sokkal tudatosabb. A gyerekek a kezdetektől fogva szívesen mesélnek arról, hogy mi történik velük a világhálón. Ez a fajta nyitottság jó alap arra, hogy az ember őszintén beszéljen velük az internetes bántalmazásról (cyberbullying), a játékfüggőségről, az álhírek veszélyeiről. A pedagógusok és a szülők sokat változtak ezekben az években. Egyre jobban szeretnék tudni és érteni, hogy mi történik a most felnövekvő generációval a világhálón. Az új ismeretek megszerzésére pedig nem sajnálnak időt és energiát. Egy-egy szülői beszélgetés során bizalomalapozó az a helyzet, amikor kiderül, hogy egy szülő sincs egyedül a problémájával, az ő gyerekét se lehet mondjuk a Fortnite elől elrángatni, vacsorázni vagy épp folyamatosan TikTok videókat ellenőriz feltöltés előtt. Ahhoz, hogy hatékony segítői legyünk a gyerekeknek, elengedhetetlen, hogy képben legyünk az adott életkor digitális szokásaival. A digitális tudatosság a jövőnk záloga, egy olyan szuperképesség, amit egyre jobban művelünk. Az online világ veszélyeiről nem csak akkor kell beszélni, ha baj van, hanem a megelőzés jegyében már előtte is, hogy biztonságban tudhassuk szeretteinket.

Neteducatio: Tudatosabbá váltunk-e a tantermen kívüli digitális munkarend során?

dr. Baracsi Katalin: Mindenki számára újdonság volt, hogy tavasszal és a középiskolákban még most is digitális formában zajlik az oktatás. A szülők most testközelből láthatták, láthatják, hogy gyermekük hogyan mozog a világhálón, milyen appokat használ, a digitális tanórák után mivel üti el a szabadidejét szintén a gép előtt vagy a kütyüjével. Mivel a család sokkal többet van együtt, így több idő jut a tudatosításra is. Az új programok letöltése előtt figyelmesebbekké váltunk, előtérbe kerültek az adatvédelmi kérdések, úgymint be kell-e kapcsolni a webkamerát az online órán, lehet-e videós házi feladatot kérni. Mindezek olyan új hullámokat indítottak el, hogy a pedagógusok és a szülők közösen választották ki az iskolai felületeket. A szülő a gyerekkel együtt rendezte be az online óra hátterét. Szülői fórumok jöttek létre, ahol a biztonságos online órák, így a digitális tudatosság óhatatlanul a beszélgetések meghatározó témája lett. A diákok pedig tudatosabb döntéseket kezdtek hozni arról, hogy mit mutatok meg az otthonomból, hogyan viselkedek a képernyő előtt. Természetesen nem mindenki számára adottak ezek az ideális körülmények, sőt sokan a tudatosság helyett méginkább felbátorodtak az online térben. Verbális bántalmazás, kényes kép-és videófelvételek, kiszivárgott online órakódok a közösségi oldalak történetében nem épp a tudatosság növekedését jelentették. Nem várhatjuk el azt, hogy egyik pillanatról a másikra mindenki szabálykövető legyen és elsőre tudja mi a helyes egy ilyen helyzetben. Számos visszatérő iskolámtól hallottam, hogy a diák-szülő-pedagógus hármasában rövid idő alatt szabályokat állítottak fel az online részvétel kapcsán, megsokszorozódott a digitális házirendek, szabályzatok száma, külön órákat, online beszélgetéseket szerveztek csak azért, hogy beszéljenek a tudatos digitális online jelenlétről. Ezek igazán bíztató jelek, így biztos vagyok benne, hogy a digitális tudatosság a jelenléti oktatás alkalmával sem fog kikerülni az iskolákból.

Neteducatio: A középiskolások általában egyedül vesznek részt az online órákon, szülői felügyelet nélkül vannak a gép előtt. Mit tehetnek a szülők, hogy biztonságban tudják kamasz gyereküket ebben a helyzetben?

dr. Baracsi Katalin: Én abban hiszek, hogy mire valaki megkezdi középiskolai tanulmányait, akkor már egy jó digitális alaptudással rendelkezik.

Számomra fontos, hogy az első internetre lépéstől, az első kütyü kézbe adásától kezdve ott legyen a szülő a gyerek mellett. Kísérje, vezesse, terelje az életkorának megfelelően a gyereket, és engedje el a kezét, bízzon benne, hogyha baj van, akkor a fiatal bizalommal fog hozzá fordulni.

Fontos, hogy a család-iskola viszonylatában is azonos értékek, gyakorlat mentén történjen a digitális tudatosságra nevelés. Hiszek abban, hogyha az internettel, eszközhasználattal kapcsolatban úgy alkotjuk meg szabályokat, hogy abban mindenki részt vesz, akkor sikeresebb lesz a betartatása is.

A szabályalkotás mellett pedig a technikai védelmet biztosító szülői felügyeleti rendszerek is bevethetőek a már ismert tűzfal és vírusírtó páros mellé, ami megakadályozza például, hogy gyermekeink káros, ijesztő tartalmakkal találkozzanak.

Ez utóbbi eszközöket azonban nem lehet arra használni, hogy kémkedjünk gyermekünk digitális élete után. Egy nagykamasz esetében az ilyen programok könnyen kijátszhatóak, és bizalomvesztéshez vezetnek. A túlféltés, a folyamatos kontroll valójában börtönt, nem biztonságot teremt, ezt ne tévesszük szem elől!

Neteducatio: Kiknek szól a most megjelent digitális gyermekvédelmi útmutató? Hogyan ismerhetik meg az érintettek?

dr. Baracsi Katalin: Mindenkinek. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU), mint a távközlésről és az információs technológiákról felelősen gondolkodó és aktívan tevékenykedő ENSZ szakosított szervezet 2020 nyarán adta ki új Online Gyermekvédelmi Útmutatóit, amelyek alkalmazkodva a világjárvány nyomán bekövetkezett megváltozott helyzethez, gyerekjogi szemlélettel és a SANGO nevű kabalafigurával hívják fel a figyelmet a tudatos internethasználatra.

A magyar fordításban megjelent hét útmutató közül kettő munkafüzet formájában hívja a 9-12 év közötti gyerekeket a biztonságos, értékes és pozitív internetes élmények megtapasztalására. Készült tanári kézikönyv is, amely iránytű a digitális világhoz módszertani és gyakorlati részekkel egyaránt.

Van egy hosszabb lélegzetű útmutató, amely a szülők és a tanárok szerepét, helyét, feladatait határozza meg. Az utolsó kettő pedig a politikai döntéshozókat és az iparági szereplőket ösztönzi cselekvésre a biztonságos digitális világ megteremtésére. A kiadványok magyar nyelvű fordítása dr. Baracsi Katalin az internetjogász, az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Digitális Jólét Program – Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája szakmai együttműködése révén valósult meg. Az alábbi linkre kattintva bárki beleolvashat, és ingyenesen le is töltheti az útmutatókat: https://bit.ly/39AvUy9.

Neteducatio: Köszönöm a beszélgetést!

Az olvasóinkat pedig arra biztatom, hogy ismerkedjenek meg Sangoval, és tegyünk együtt a biztonságosabb internetért!

^{1 https://saferinternet.hu/}