Az év egyik legszebb hónapjában, amikor a természet is megújul és újra erőre kap, ünnepeljük az egyik legcsodálatosabb, legmeghatóbb napot az évben, az anyák napját. Erről a napról világszerte méltóképpen megemlékeznek, nálunk május első vasárnapján.

Nehéz megfogalmazni, szavakba önteni, hogy mit jelent a gyerekeknek (és nekünk felnőtteknek is) az édesanya. Az előtt az ember előtt tisztelgünk, akinek születésünktől kezdve mindent köszönhetünk. A megújulás másik jelképével, a virággal és egy kis művészet becsempészésével még emlékezetesebbé, még meghittebbé varázsolhatjuk ezt a napot az édesanyák számára, és így a hálánkat, szeretetünket, köszönetünket is kifejezhetjük.

Komplex művészeti lehetőségek, kapcsolódás más tevékenységekhez

Lapozzon bele!

Egy meghitt, művészettel és érzelmekkel átitatott, közösen, aktívan eltöltött nap biztosan emlékezetes lesz az édesanyáknak, de a gyerekeknek is. Kezdhetjük a közös napunkat – ami lehet maga az anyák napi ünnepség – azzal, hogy az érkező vendégeket (az édesanyákat) fogadjuk, majd megkérjük őket, hogy a csoportszobában kirakott képek (az előzőleg készített  anya ábrázolások) közül találják ki, melyiket készítette saját gyermekük, melyik ábrázolhatja őket magukat.

Ezt követheti egy kreatív barkácsolás, amikor is többféle technikával virágokat (térbeli és síkbeli vegyesen) készíthetnek papírból (selyempapírból, krepp papírból, origami vagy mintás papírból) és ragaszthatnak egy egyszerű, műanyag hajráfra közösen a gyerekek anyukájukkal. Bátran használjanak színeket és formákat, lehetnek nagyok is a virágok, így lesz a legszebb. A virág készítése közben mondogathatunk anyáknak szóló virágos verseket. Az elkészült virágos hajráfban egy zöld, levél- vagy virágmintás anyag előtt lefényképezhetjük az édesanyákat (esetleg ölükben gyermekükkel) vagy külön a gyerekeket is, fejükön a virágdísszel. Játszhatnak előtte a gyerekek fodrászos játékot is anyukájukkal, akiket így fésülgetve, kényeztetve készítenek fel a fotózásra. (Ha belefér ízlésünkbe, lehet egy kis rúzsozás is.)

Ezután játszhatunk közösen néhány „ismerkedős” drámajátékot. Például mindenki lazán, nem szabályszerűen körben járkál, és ha szembetalálkozik valakivel, első körben fejbiccentéssel, majd kézfogással és bemutatkozással, legvégül öleléssel üdvözli. Aztán játszhatunk körben olyan labdadobálós játékot, amikor a neveket gyakoroljuk. Mondom annak a nevét, akitől kaptam a labdát, majd a sajátomat és tovább dobom a labdát. Kedvelt még a mozdulat átadó játék, amikor a játékvezető elindít egy mozdulatot, a mellette levő szomszédja utánozza, majd a többiek is, ha a mozdulat odaért hozzájuk. Ha körbeért a mozdulat, a játékvezető új mozdulatot talál ki. Így, körben maradva elmondhatunk a gyerekekkel közösen még egy anyák napi verset. A virágokkal kapcsolatban meghallgathatjuk a Csajkovszkij Diótörőjéből a „Virágkeringő” részt is.

A délután második felében több asztalnál lehet barkácsolós lehetőség, ahol például virágos csomagoló papírból és kartonból készíthetnének az anyukák a gyermekeikkel memória játékot vagy dominót, amit haza is vihetnek (nagymamának is ajándékozhatnak) vagy egy virágos ajtódíszt, papírtányér peremére ragasztott papírvirágokból. Készíthetünk előző nap süteményeket, amiből a vendégeket kínálhatják a gyerekek. A napot pedig úgy zárjuk, hogy az anyukák ölbe veszik a gyerekeket, akik elmondanak egy-két anyának szóló verset, csak a saját anyukájuknak. A festménnyel, az elkészített fejdísszel, játékokkal és a közös együttlét örömével térhetnek haza az anyukák e szép napról… és úgy, hogy részt vettek közösen egy művészeti tevékenységben, egy meghitt délutánon.

Forrás: Szélinger Henriette

További ötleteket találunk Szélinger Henriett: Apró kezek, nagy művészek c. könyvében!