Szélinger Heni neve sokunknak már ismerősen cseng. Ő az a kreatív és lelkes óvodapedagógus, aki csoportjába már hónapok óta festményeket mutat be a gyerekeknek. Hamarosan megjelenik könyve a Neteducatio gondozásában, amiből megismerhetjük azt a sokszínű projektet, melyben a művészetek számos területe összhangban, komplexen épül be a mindennapokba.

Több mint húsz éve dolgozol óvodapedagógusként. Mi a titkod? Hogy maradsz lelkes, nyitott az újdonságok irányába? Mi az, ami motivál a mindennapokban?

Nyitott szemmel járok és szívesen próbálok ki újdonságokat a gyerekekkel. Egy szín, egy anyag, egy tárgy, egy játék, egy kép, egy tartalmas délutáni beszélgetés, bármi alkalmas lehet az inspirálásra, motiválásra, továbbgondolásra, arra, hogy valamilyen formában bevigyem az oviba. Szeretem gyerekekkel tölteni a napjaimat és szeretek óvó néni lenni. Szerencsés vagyok a családommal, mert ők mindenben támogatnak, természetes nekik, hogy szabadidőmben sem zárom ki a munkám az életemből. Így könnyű lelkesnek maradnom, mert azt csinálhatom, amit szeretek.

Az óvodában megélt sok-sok élmény közül melyik lenne az az egy, amit szívesen kiemelnél és megosztanál velünk? Miért?

Nem tudnék kiemelni egyet… Nehéz… Megszámlálhatatlan olyan pillanat történt az óvodában velem, amit emlékként őrzök. Talán most mégis, – az aktualitása miatt – azokat a pillanatokat emelném ki, amikor véletlen fültanúja voltam annak, ahogyan öltözködés közben a folyosói faliújságra kitett alkotásokat magyarázzák a gyerekek a szülőknek. Amióta belevágtunk a festményes projektbe, sokszor lepődöm meg, mennyi minden érdekéli őket és mennyi mindent jegyeznek meg. Imádni valóak és nagyon büszke vagyok rájuk!

„Anya! Tudod ezt a festőt Monet-nak hívják! És ezek vízililiomok vagy még hívhatod őket tavirózsáknak is! Látod milyen szépek?”

„Hát ő Frida! És nézd! Van egy kis bajusza! Pedig nem fiú, hanem nő!”

Folyton előjön ez a téma, nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre is: mások a mai gyerekek? Ha igen, kérlek, fogalmazd meg miben, ha nem, ezt is fejtsd ki pár mondatban.

Mások is, meg nem is… Persze, ahogy a világ változik, változnak a benne élő emberek, így a gyerekek is. Másféle ingerek hatnak mindannyiunkra. Változott a környezet, a technika, változtak a szülők, változott a családok szerkezete is. Erről sokat lehetne beszélni… A gyerek viszont óvodás korban olyan életszakaszban van, amikor még mindig, most is elvarázsolhatóak, bevonhatóak tevékenységekbe, bár már kicsit más módon vagy több különböző módon, mint korábban, de ezt is ki kell tapasztalni, kicsikét gyakorolni kell.

Mit gondolsz, mitől lesz valaki jó pedagógus ma, a XXI. században?

Számomra attól jó pedagógus valaki, hogy maximálisan ki tudja mutatni a gyerekek felé a szeretetét, van humorérzéke (amit használni is tud), rugalmas, tudatos és innovatív. Ezek jók, ha egyszerre megvannak egy pedagógusban, mert például hiába készül fel valaki szuper jól egy tevékenységre, ha közben merev vagy körülményes, vagy nehezen tér el attól, amit ő elképzelt, még ha a gyerekek mást is szeretnének. Ezért tartom például a rugalmasságot nagyon fontosnak. Szerintem ezeket a tulajdonságokat egy pedagógus, – aki jó szeretne lenni a szakmájában -, ha úgy érzi, valamely része kevésbé van meg benne, megtanulhatja, fejlesztheti. És persze felvállalhatjuk, hogy bizony olykor-olykor mi is tanulhatunk a gyerekektől.

Milyen visszajelzések alapján érzed azt, hogy jól végzed a munkád? Van olyan óvodásod, akinek az életét a későbbiekben is nyomon követted?

Természetesen. Több volt óvodásommal is szoktam találkozni, beszélgetni, levelezni, sokan visszajárnak iskolásként is hozzám. Jó érzés látni, hogyan állnak helyt az életben. A közösségi médiák nagyon alkalmasak, hogy nyomon kövessük egymás életét. Én is szívesen osztom meg ott a szakmai sikereimet is a magánéletiek mellett. Volt rá példa, hogy szakközépiskolás osztályfőnöknőm írt rám és gratulált nekem valamihez, aztán egy főiskolás tanárnőmtől vagy régi osztálytársaimtól is kaptam kedves sorokat. Ezek nagyon jól esnek az embernek és a megerősítés mellett további motivációt adnak. Az egyik legkedvesebb visszajelzés számomra egy Csopakról küldött képeslap volt, melyet az óvodám címére nemrégiben küldtek el, nekem címezve, szépséges gondolatokkal megírva. (Klári néninek – így volt aláírva – ezúton is köszönöm, hogy vette a fáradságot és fontosnak tartotta, hogy írjon nekem, hogy megírja, amit érez, gondol, és ezt feladja a postán)

Persze a legnagyobb elismerés az, amikor a gyerekek boldogan, kreatívan, tartalmasan játszanak, tevékenykednek egész nap. Ilyen pillanatokban tudom, hogy jó az, amit csinálok.

Hamarosan megjelenik a könyved, melyben egy teljes év projektjét mutatod be. A motivációdat és a projekt kialakulását a pedagógusok a könyvben olvashatják majd, inkább azt kérdezem meg, hogy miért tartod fontosnak ezt a fajta komplexitást az óvodában? Egyáltalán, mit jelent a komplex művészeti nevelés a te olvasatodban?

Nálam egy-egy művészeti foglalkozásra az a jellemző, hogy bár kiválasztok egy konkrét festményt, mégis a festőtől több képet nézünk meg. Ezek a festmények, a velük kapcsolatos beszélgetések (és persze az aktuális, éppen „futó” témahétre, vagy projektre való utalás) elindít a gyerekekben különböző érzéseket, érzelmeket. Ennek feldolgozáshoz előszőr a képzőművészet eszközeit, technikáit hívjuk segítségül, majd megpróbáljuk közösen összekapcsolni és örömünket lelni más, valamilyen formában hozzá kapcsolódó – művészeti ágakkal is. Az óvodában (és egyébként a családokban vagy más intézményekben is) a művészetekkel való ismerkedés és egy-egy művészi alkotás megismerése nagyon sokban hozzájárul az érzelmi intelligencia alakításához, fejlesztéséhez. Még jobban kiaknázhatjuk ezt, a műalkotásokkal kapcsolatos alkotó tevékenységekkel, melyek sikerélményt adhatnak a gyerekeknek, alátámaszthatják kreativitásukat, segíthetnek kibontakoztatni a személyiségüket. A művészeteknek olyan sokfélék lehetnek a kifejező eszközei, hogy minden gyermek megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet, így nem utolsó sorban differenciálásra is alkalmas és megmutatja a gyerekek sokszínűségét.

November 14-én egy szakmai délután keretein belül mutatkozol be az új könyveddel. Mivel készülsz a résztvevőknek?

Szeretném megmutatni, elmesélni, hogy milyen módon valósítom meg saját óvodai csoportomban egy-egy konkrét festő és annak festményeinek megismerését. Örömmel mutatom majd be a megjelenő könyvem felépítését, tartalmát, amiben – szerintem nagyon újszerűen – komplex művészeti tevékenységeket olvashatnak majd az érdeklődőt. Az előadások utáni időre kiválasztottam egy szépséges festményt, egy híres festőművésztől, mely inspirációt adhat a résztvevőknek egy kis alkotásra is. Mutatok egyfajta lehetőséget, hogyan lehet esetleg újraalkotni ezt a festményt gyerekekkel, aztán mindenki el is készítheti saját ízlésére szabva.

A képek Szélinger Heni kizárólagos tulajdonai, felhasználásuk csak engedéllyel lehetséges.