Társasjáték témazáró helyett? Mégis hogyan?
Arról szeretnék most mesélni Önnek, hogy hogyan történhetett meg, hogy a 9. osztály társasjátékozott témazáró helyett.
Már gamifikáltam egy ideje, de a témazáró, az témazáró, pláne két érettségi tantárgyból, nem vettem át Prievara Tibor módszerét a diákok által összeállított dolgozatokkal, hanem továbbra is én készítettem a feladatlapokat. Persze a stressz és a motiválatlanság vágható volt a levegőben egy-egy téma vége felé közeledve.
Éppen a középkor irodalmával foglalkoztunk, mikor úgy éreztem, viszonylag tét nélkül kipróbálhatok valamit, ami csökkentheti a teljesítményszorongást és növelheti a motivációt. Úgy döntöttem, megpróbálok társasjátékot készíteni és úgy számonkérni a téma anyagát. Ehhez persze együttműködő kezekre és fejekre volt szükségem, így még az összefoglaló óra előtt felvázoltam az ötletem. Néhány döbbent pillanat követte a bejelentésem, majd elkezdtek záporozni a kérdések, melyek elsősorban a játékszabályokra, másodsorban a pontszerzés mikéntjére vonatkoztak.
Amikor tisztáztuk a részleteket, minden eddiginél nagyobb zsezsgés alakult ki a teremben. Megbeszéltük, hogy az összefoglaló órán csoportokban fognak dolgozni és minden csoport egy-egy résztéma kérdéssorát és megoldását készíti el. Ez csoportonként legalább 15 1-től 5 pontig terjedő nehézségű feladatot és a pontos megoldását jelentette, melyek később kártya formájában lettek kihúzhatóak. A kész kérdéseket és válaszokat egy héttel a dolgozat előtt feltöltöttük az osztály Facebook-csoportjába.
A fordulatkártyákat jómagam gyártottam le, mert éppen humoromnál voltam és záporoztak az ötletek, de a lehetőség adott volt, hogy bárki bekapcsolódjon a munkába. A kedvencük a „Mivel épp a Hásfaágak csendes árnyán randizol szerelmeseddel, kétszer kimaradsz a dobásból.” Két későn érkező tanuló készítette el csomagolópapírra magát a társasjáték táblát, bábukként pedig ásványvizes kupakok szolgáltak (Bencénél az sem volt, ő krétával játszott…). A játéknak egyébként a Hungaropoly nevet adták. Lévén kis létszámú osztály, így mindössze három 5 fős csoportot kellett csinálnom, melyek egyenként 30 percet kaptak a játék lejátszására. Az írnoki feladatokat én vállaltam.
Mit mondhatnék? A végeredmény: óriási röhögések, peches dobások, lefagyás, szurkolás és persze hihetetlen teljesítmény. Soha ilyen átlagú dolgozat nem született sem előtte, sem utána. Mindenki tanult, még azok is, akiknek ez nem a kedvenc elfoglaltságuk, de ami a legfontosabb, senki nem izgult, nem lett rosszul, nem fakadt sírva, nem csapkodott és sorolhatnám, mi minden történik még egy-egy nagyobb megpróbáltatás előtt. A tervem bevált, a teljesítményszorongás csökkent, a motiváció nőtt. Sajnos nem gondolom, hogy minden témánál alkalmazható a módszer, ahogy azt sem, hogy minden feladattípus számonkérése megoldható lenne vele, de egyszer-egyszer felpörgethetjük tanóránkat és vele együtt diákjainkat is, mert „témazárót írni” biztosan így a legjobb!
Hogyan csináljuk?
Az adott témakör összefoglaló óráján az osztály 4-5 fős csoportokra oszlik és minden csoport választ magának egy résztémakört. A csoporttagok 5-5 kérdést írnak az adott témakörből, válasszal, bepontozva, nehézség szerint 1-5 skálán. Egyeztetik kérdéseiket, az ismétlődőeket kidobják, pontosítják a kérdéseket. Az óra végén minden csoport felolvashatja a kérdéseit. Minden csoport minimum 15 kérdést készítsen el óra végére! A számonkérést 4-5 fős csoportokban érdemes lejátszani. A játék alatt egy kiválasztott játékmester végzi az adminisztrációt egy értékelő táblázatban. Az első játékos húz egy kártyát, felolvassa a rajta található kérdést és annak pontszámát. Válaszol a kérdésre, a játékmester a megoldások, illetve saját és a csoport tudása alapján ellenőriz, és pontoz. Ha jól válaszolt a játékos, dobhat a dobókockával, és lelépheti a kocka számának megfelelő mezőket. Ha részeredményei vannak, akkor a dobott szám felét lépheti le. Ha nem tudott jól válaszolni, nem dobhat, és nem léphet. Ha fordulatmezőre lép, kártyát húz, és a kártya utasításának megfelelően tesz. A parti végén a játékmester összesíti, hogy hány pontot szerezhetett volna a játékos a húzott kártyák alapján, és mennyit ért el valóban, ennek százalékos eredményét is megadja. Így az könnyedén átváltható érdemjegyre vagy pontokra.
Váczi Dorka