A jövő munkavállalóinak a jelenlegi előrejelzések szerint a robotokkal és a mesterséges intelligenciával kell felvennie a versenyt a munkaerőpiacon. Várhatóan nem lesz szükség pénztárosokra, és kamionsofőrökre, hiszen már ma léteznek önvezető autók és automata pénztárok. Ahhoz, hogy ne átvegyék a helyüket, hanem együttműködni tudjanak ezekkel a gépekkel, ahhoz valami többlettel kell rendelkezni, olyan egyedi tudással, amely pótolhatatlan és algoritmussal nem pótolható. Ehhez az együttműködéshez viszont szükséges, hogy a szövegértésük és szövegalkotásuk magas szintű legyen.
E két terület együttes fejlesztésére mutatnék ötletet, amelyet a Code Week idején eseményként is megvalósíthatunk. Ez a módszer lehetőséget ad az eszköz nélküli kódolásra azáltal, hogy a szöveget tervezőábrává alakítva vázoljuk fel a feltett költői kérdéseket, és a felszólításokat utasításként kezeljük. Egy választásokat felkínáló, cselekvésre felszólító szöveg értelmezése során lehetőség nyílik az algoritmikus gondolkodás tanulmányozására.
A tavalyi évben Petőfi Nemzeti dalát dolgoztuk fel ilyen módon, de idén is a reformkori szerzők versei szolgálnak majd alapjául a verskódolásnak.
Egy egyszerű csomagolópapír és néhány színes toll, és a gyermeki kreativitás szükséges, és csupán annyi alapismeret, hogy az utasításokat téglalap formában, a feltételeket deltoid formába helyezzék el, és az esetleges ismétlődéseket ciklusokkal is kifejezhetjük. Csoportban együttműködve remek alkotásokat hozhatnak létre a diákjaink, és egy ilyen feladattal megtörhetjük a rutin szövegértési sémát, valamint a munka világában használható képességeket fejlesztünk.
Íme néhány példa, miként dolgoztak a diákjaim a verssel: KÉPEK
Biztatom a kollégákat, hogy próbálják ki bátran!
Antaliné Miss Lilla