Hogyan alkossunk közös szabályokat, amiket az osztály minden tagja elfogad? Hogyan könnyíthetik meg a tanórák menetét ezek a szabályok? Ebben a cikkünkben erre keressük a választ.

Egy lehetséges út a közös szabályokhoz

„Nem akkor vagyunk igazságosak, ha mindenki ugyanazt kapja.

Az az igazságos, amikor mindenki azt kapja, ami számára a megfelelő ahhoz, hogy jól érezze magát.”

Beszélgessünk a gyerekekkel! 3-4. osztálytól már biztosan működhet a közös, őszinte beszélgetés. Tegyék fel ezeket a kérdéseket maguknak:

• Mitől érzem jól magam? Honnan látom, hogy más jól érzi magát? Fontos, hogy mindenki jól érezze magát? Lehetnek olyan szabályok, amikkel mindannyian egyetértünk?

• Írjon le mindenki 3 tulajdonságot egy-egy külön cetlire (lehetőleg tapadós legyen) ami ahhoz kell, hogy jól érezze magát! Fel lehet tenni egy csomagolópapírra rajzolt (elvárás) fára, vagy sárkányrepülőre, vagy csak simán összegyűjthetjük. Ezek után mi, pedagógusok olvassuk fel őket (így marad az anonimitás, senki nem kerül kellemetlen helyzetbe, hogy a sajátját kell felolvasnia).

• Ezek alapján közösen megalkothatunk olyan szabályokat, amik ahhoz kellenek, hogy mindenki jól érezze magát.

• Mi, tanárok is belecsempészhetünk egy-két fontos kitételt. Ezek után nincs más hátra, mint hogy felírjuk őket egy nagy lapra, amit mindenki aláír. Az osztályterem ajtaján tökéletes helye lesz.

• A szabály táblát online képszerkesztő programokkal is könnyedén meg tudjuk szerkeszteni, például a képen látható módon.

Van valami közös bennünk

Készítsünk osztályesküt, amit kitehetünk a tanterem falára, vagy ajtajára. Használhatunk előre megírt sablonokat, de közösen is készíthetünk egyet. Az eskü szövegét mindenki aláírhatja, a kisebbek ujj-vagy kézlenyomattal jelezhetik, hogy ők is tudomásul vették, egyetértenek a benne leírtakkal. Akár egy osztályindulót is költhetünk diákjainkkal, amit nagy közös ünneplések vagy éppen egyéni sikerek közösségi megünneplése esetén énekelünk. Íme, egy példa az osztályesküre:

Szavak nélkül

A különböző “titkos” kézjelek is erősíthetik az osztály közösségi érzését, hiszen szavak nélkül is tudnak jelezni egymásnak. Például az alsó évfolyamokon gyakran előfordul, hogy apró, „technikai kérdések” megszakítják az órát.

Ezeket a kérdéseket felválthatjuk egyszerű kézjelekkel, így az órán szinte észrevétlenül jelezhetnek nekünk a tanulók, sőt, egyéni, vagy éppen kooperatív csoportos munkánál visszajelzéseket is kaphatunk tőlük.

A képen néhány lehetséges megoldást láthatunk, de kidolgozhatunk más, játékos kézjeleket, amikkel jelezhetnek anélkül, hogy megzavarnák az óra menetét, a többiek munkáját.

Az Alkotó Pedagógus sorozat következő témája: Hogyan oldjuk fel az “okostelefon konfliktust”?

Polyecskó Dóra