A kisgyermekeket általában külső forrásból érkező ingerek motiválják: egy feltűnő, színes kép, izgalmas hang, finom illat, kellemes érintés. Nincs ez másképp a közös tevékenységre való invitáláskor sem, amikor – az erős belső motiváció, a kíváncsiság mellett – valamilyen figyelemfelkeltő módszert alkalmazunk: pl. előkészítjük a színes festékeket az alkotáshoz, betoljuk a csoportba az ebédet, kézen fogva játszani hívjuk őket vagy bábokkal mesélünk.
A kezdeményezés három módját különíthetjük el:
- spontán: az aktuális helyzethez, a gyermek tevékenységéhez igazított, előre nem tervezett. Szükséges hozzá egy széles körű repertoár, hogy mindig legyen a tarsolyunkban egy-egy mese, vers, játék, dalocska stb., ami az éppen aktuális játékhoz, történésekhez, témához, de akár a gyermek lelki állapotához is illik.
- indirekt: a pedagógus valójában előre megtervezi a kezdeményezést, a gyermek számára mégsem hat direkt módon. Ezt tesszük, amikor érdekes, figyelemfelkeltő tárgyat helyezünk a csoportszobába, amiről tudjuk, hogy előbb utóbb feltűnik valamelyik gyereknek. Ide tartozik a báb mint eszköz is.
- direkt: a motiváció maga a kezdeményezés, tehát már mesélünk/éneklünk, és ez iránt kezd érdeklődni a gyermek. Később a kialakított szokások (pl. mesegyertya gyújtás, mese előtt ugyan az a dal/furulyaszó) is így hatnak.
Fontos ebben az életkorban a kíváncsiságukra alapozni, hagyni, hogy olyan kezdeményezésbe vonódjanak be, ami iránt érdeklődnek, a direkt foglalkoztatásnak a bölcsődében helye nincs. A mese, vers, dal kezdeményezések célja a közös játék, a beszédkedv felkeltése/fenntartása, a szókincs bővítése, az anyanyelv minél biztosabb elsajátítása. Ezek a játékos tevékenységek mozgásba ágyazva még élvezetesebbek a kisgyermekeknek, ezentúl változatos képességterületeken is fejlődnek.