A világ, az iskolával szembeni elvárások, a szülők nevelési módszerei, és maguk a gyerekek, az osztályok összetétele igen nagymértékben változtak az évek alatt. Egyre többször éreztem azt, hogy valamit tennem kell, mert az eddig járt út nem vezet eredményre. Nem tudtam belenyugodni abba, hogy a gyerekeket nem lehet megtanítani, nem lehet biztos alapot adni.

Ezért folyamatosan kerestem azokat a módszereket, melyek a heterogén összetételű csoportok számára eredményesek lehetnek. Így akadt utamba a hejőkeresztúri modell.

– Ha nekik sikerült, s azoknak, akik átvették módszerüket, sikerült, akkor nem lehet akadálya annak, hogy magam is megtanuljam és alkalmazzam a módszert – gondoltam.

Sikeres pályázat és tanulás után a módszer alkalmazásának lehetőségét megkaptam. De mit is tud ez a módszer? Miért varázsol maga mellé egyre több pedagógust? Hiszen ma már 75 iskola több mint 20 000 tanuló és több mint 1600 pedagógus dolgozik ezzel a módszerrel.

A hejőkeresztúri iskola 2000-ben kezdett ismerkedni az amerikai Stanford Egyetem módszerével, majd alakította a magyarországi körülményekhez. K. Nagy Emese, az intézmény vezetője elsőként próbálta ki és tanította meg kollégáinak az új típusú óraszervezést. Nagy pedagógiai módszerváltásra, szemléletmódváltásra volt szükség hozzá. Nyitottan fordultam az új ismeretek felé, így én is könnyen megtanultam. Ez a módszer mindazt lehetővé teszi, amit a 21. századi oktatás elvárásaként fogalmazunk meg.

A módszer bevezetése lépésről lépésre történik már 1. osztályban – játékos feladatokon keresztül tanuljuk meg tanítványaimmal, hogy mit jelent csoportban dolgozni, mi a dolga a kistanítónak, időfelelősnek, beszámolónak, rend-csendfelelősnek.

Az osztály faliújságjára kihelyezzük az együtt megalkotott szabályokat, melyek az iskolai életünk minden területét segítik. A csoportjaim heterogén összetételűek – mindenféle képességre szükségük lesz ugyanis a feladatok megoldásához. A tanító szerepe teljesen átalakul – nem a tanórán van dolgom, hanem előtte: olyan feladatokat készítek a gyerekek számára, melyek nyílt végűek, kreativitásra adnak lehetőséget, ugyanakkor a tananyagon nem változtatok, csak a megfogalmazás módján.

Egy magyarórai feladatban nem csak az lehet így sikeres, aki jól kommunikál, hanem aki pl. jól rajzol, szépen énekel vagy gyakorlatiasan gondolkodik. A tanulás oldaláról közelítjük meg a tanítást és a gyermekeket felelőssé tesszük a tudás megszerzésében. Ez a szemléletváltás nagyon fontos eleme az eredményességnek. A csoportmunkán alapuló egyéni feladatok során minden gyermek a képességeihez mért feladatokat kap, így a differenciálás is megvalósul. Tehetséges tanuló kellő nehézségű, kihívást jelentő feladatot kaphat, míg a lassabban haladó képességeinek megfelelően gyakorolhat. Nagy erénye a módszernek az a lehetőség, hogy az osztályban a státuszproblémák kezelésére is lehetőséget teremt, hiszen egy gyenge tanulóról is kiderülhetnek a csoportmunkák során kitűnő területek, melyekért őt megdicsérhetjük, növelve így az ő státuszát, sarkallva a dicsérettel őt arra, hogy jobban teljesítsen a többi tanórán is. Magatartási gondok oldásában is segít tapasztalatom szerint a módszer.

Bármelyik tantárgy kapcsán alkalmazható, alsó, felső tagozaton és középiskolában is. Hatékonysága akkor igazán nagy, ha az egész iskola, teljes tanári kara elhivatottan e szerint a módszer szerint tanít. Az elmúlt tanévekben kiváló képességű és igen heterogén összetételű osztályokban taníthattam a módszerrel és minden típusú gyermek esetében pozitív tapasztalataim voltak.

Miben változott meg a tanításom a KIP-nek köszönhetően? Nem csak a KIP-es óráimon alkalmazom a kreatív gondolkodást igénylő feladatokat, hanem minden órámra jellemző lett. A gondolkodásfejlesztés változatos módszereit keresem és használom a KIP mellett. A tanítványaimmal, szüleikkel kiváló a kapcsolatom, együtt, egymást támogatva tanulunk. Az egyéni tanulástámogatás nagyon fontos számomra, minden gyermekért közösen teszünk tanító párommal, így hátrányait együtt eredményesebben tudjuk enyhíteni. A jó kapcsolat, az autonómia, a kompetencia – képes vagyok rá! – együttesen eredményt hoznak.

Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a képességeinek legmegfelelőbb oktatást kapja meg.

Szakirodalom ajánló:

K.Nagy Emese (2012): Több mint csoportmunka Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

K.Nagy Emese (2017): KIP Munka heterogén csoportban Miskolci Egyetemi Kiadó

Csányi Judit

Kompetenciafejlesztéshez ajánljuk: https://neteducatio.hu/uzlet/kompetencia-kalauz-33-feladatterv-kompetenciafejleszteshez-iskola/