Ennek meg mi értelme? Miért kell ezt megtanulnunk, ha úgy sem vesszük semmi hasznát az életben? Ilyen kérdéseket bizonyára már minden pedagógusnak feltettek a diákjai egy-egy lecke kapcsán. Ha végig nézzük napjaink álláshirdetéseit, valóban az látjuk, hogy mást vár el a munkaerőpiac, mint amire az iskolában készítjük őket. Ezt maguk a tanulók is megerősítik. Ha néha időt szánunk arra, hogy beszélgessünk velük az életről is, elmondják, hogy érdektelenségük mögött gyakran az áll, hogy nem értik, miért kell nagy mennyiségű lexikális anyagot megtanulniuk, illetve az oktatást miért nem kapcsoljuk össze valós élethelyzetekkel…

Pedagógusként a tartalmi szabályozásra nincs nagy hatásunk, viszont ezek átadásában, módszertani kivitelezésében elég nagy a szabadságunk ahhoz, hogy kellőképpen életszerűek lehessünk. Egy jól kitalált tanulási projekttel nagyban kapcsolódhatunk az élethez. Ezzel a megtanulandó tananyagot is emészthetőbb formába önthetjük, felkelthetjük a digitális generáció érdeklődését, együttműködésre és tanulásra bírhatjuk őket, hiszen aktívan részt vehetnek a projekt kitalálásában és megvalósításában, miközben számtalan olyan készségük fejlődik, amelyre szükségük van a 21. században.

A projekt alapú tanulás lényege ugyanis, hogy középpontjában egy olyan nagyon is valóságos, gyakorlati probléma megoldása áll, amelyet a tanulók tanári segítséggel ugyan, de saját elhatározásból oldanak meg egymással együttműködve, több tantárgyhoz kapcsolódva, amelynek eredménye minden esetben egy szellemi vagy anyagi természetű alkotás. Ez a produktum, vagyis projektmunka gyakran egy tágabb közösség érdekeit is szolgálja.[1]

Vegyük például a szituációt, amikor a görög mitológiát tanuljuk! Ezt sokféleképpen megtaníthatjuk akár frontálisan, akár csoportmunkában vagy tanulói kiselőadásokkal tarkítva, de erősen motiváló lehet, ha a csoportoknak azt mondjuk, hogy – mint ahogy a „kinti” életben is gyakori a verseny – egy-egy utazási iroda prospektusát kell elkészíteniük. A képzeletbeli turisták (vagy zsűri) azzal a céggel fognak Görögországba utazni, akinek a legjobb a kiadványa.

Ismertessük az osztállyal a projekt céljait, valamint a feldolgozás legfontosabb állomásait és a határidőket, mit hogyan értékelünk!  A magazin elkészüléséhez választani kell szerkesztőket, újságírókat, képszerkesztőket és akár interjúalanyokat is, aztán kezdődhet a munka!

A résztvevők ismertessék a lapban a görög mitológiát, mutassák be a színház kialakulását, írjanak a görög vázafestészetről és híres épületekről, meséljenek az athéni demokrácia kialakulásáról, részletezzék a helyszín földrajzi adottságait, az időjárási viszonyokat, hívják fel a figyelmet a helyi gasztronómiai különlegességekre és kulturális, szabadidős programokra, ajánljanak szállást, számítsák ki az út összegét, készítsenek angol nyelvű leírásokat is![2]

Kicsit természettudományosabb, ha a Föld napjára iskolai villámcsődületet (flash mob), kiállítást és megmozdulást tervezünk. Idővonalon bemutathatjuk az egymást követő földtörténeti korszakokat, plakáton vagy infografikán ajánlhatjuk az alternatív energiaforrásokat, kisfilmben felhívhatjuk a figyelmet a környezetszennyezés veszélyeire és következményeire, szófelhő segítségével beszélhetünk az ökológiai lábnyomról, saját készítésű grafikonok szemléltetésével érzékeltetni tudjuk a drasztikus folyamatokat. A projekt zárásaként egy diákfórumot is rendezhetünk, ahol a tanulók környezetvédelmi  ajánlásokat fogalmazhatnak meg, ezekből a pontokból frappáns szlogeneket írhatnak, amit egy bio-blogon akár rímes formában sokakkal megoszthatnak. Mindezt akár közös szemétszedéssel vagy faültetéssel is megkoronázhatjuk.

Láthatjuk, hogy a projekt alapú tanulással életszerű és élménnyel teli tud lenni az iskola, a tényeket összefüggéseiben értik meg a diákok, aktívan és kreatívan dolgozhatnak egy tananyag kapcsán, akár egy igazi munkahelyen, ahol elengedhetetlenek az olyan készségek, mint például a kreativitás, a kezdeményezőképesség, a kommunikáció és együttműködés, a problémamegoldás, az önszabályozó tanulás, a kritikus gondolkodás és a digitális technológia.

Több tanárral összefogva, de akár saját magunk is találhatunk ki ilyen tanulókat megmozgató projekteket, hogy valóban jól funkcionáló iskola legyünk, amely jól megalapozza a tanulók jövőjét.

Fegyverneki Gergő

[1] Falus Iván (2003): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

[2] Adaptálható jó gyakorlatokat itt találunk: Hunya Márta (2009): Projektmódszer a 21. században I. Új pedagógiai szemle. 59. évf. 11. szám 75-96. oldal

Ha érdekelné, szerzőnk hogyan csinálja, megvásárolhatja kötetét az alábbi linken: http://neteducatio.hu/uzlet/ikt-s-otlettar/