A mese tanulsága (…) erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt. Ez rendkívül vigasztaló.” (Vekerdy Tamás)
A mese fontossága elvitathatatlan. Pedagógusként, gyerekekkel foglalkozó szakemberekként tudjuk, hogy mesék nélkül kevésbé lennének színesek mindennapjaink. Vegyük most sorra azt, hogy milyen hatással van a mese világa, a mesélés aktusa a gyermekekre – miért fontos mesélni?
Bármilyen típusú meséről legyen is szó, mindig van valamilyen konfliktus, probléma, amit a központi szerelőnek valahogyan meg kell oldania. Ez megtanítja a gyerekeket arra, hogy a nehéz helyzeteknek van megoldása, nem szabad feladni, hanem keresni kell a kiutat. Az események láncolatát követve egy logikus felépítést ismernek meg a mesét hallgatók, ahol a dolgok ok-okozati kapcsolatban vannak egymással, így megértik azt, hogy minden cselekedetnek vannak következményei. A gyerekek öntudatlanul is hasonlítani akarnak azokhoz a főhősökhöz, akik a mesékben megjelennek, olyanokká akarnak válni, mint ők, hiszen pozitív mintaként jelennek meg számukra: bátrak, erényesek, kitartóak, segítőkészek, furfangosak. Ezáltal formálódnak az erkölcsi értékeik, kialakulnak az alapvető erkölcsi és esztétikai fogalmak és azok jelentéssel töltődnek fel. Emellett fejlődik figyelmük és memóriájuk. Gazdagodik fantáziaviláguk és szókincsük, valamint a mesélés az első lépés ahhoz, hogy a könyvhöz és olvasáshoz szoktassuk a gyermeket. Galambos Barbara kutatásában hangsúlyozza a mese gyógyító, nyugtató hatását is: mesehallgatás közben kikapcsol, ellazul a gyermek, relaxált állapotba kerül, ahol megszűnik a külvilág, csak a fantázia létezik – ellazul, pihen, miközben a mesét hallgatja.
A meseélmény mindig legyen egy alkalom, aminek megteremtjük a megfelelő feltételeit, hiszen nem mindegy, hogy hogyan is mesélünk. Legyen ez időben elkülönítve a többi eseménytől, alakítsunk ki meseidőt, amikor mindenki ennek szenteli a figyelmet. Érdemes egy saját mesehelyet, kuckót, sarkot vagy párnarengeteget is kialakítani, ezzel jelezve a gyerekeknek, hogy valami nyugodt, csendes és varázslatos dolog fog történni. Igazi hatása az élőszónak van, amit érdemes képekkel, vagy bábozással megtámogatni, hiszen ezek segítenek a gyerekeknek vizualizálni a hallottakat és a bábokat meglátva rögtön mesevilágba érkezni.
Erre az ötletre építve alkotta meg Pálfi Judit saját mesepárna módszerét, aminek a lényege az, hogy minden egyes meséhez készít egy-egy külön párnát. Így egy párnán az egész mese világa megjeleníthetővé válik. A szerző saját beszámolói alapján számos területen tapasztalta a módszer előnyeit. A mese egy különleges alkalommá vált, ahogy a párna pedig nagy becsben tartott eszközzé a mese átéléséhez. Könnyen meg tudta nyugtatni vele a nyüzsgő gyerekeket, akik nem csupán a mese hallgatóivá váltak, hanem a mesélési folyamat részeseivé: segítettek elkészíteni a mesepárnákat, kitalálták a figurák ruháját, külsejét, így manifesztálva a fantáziájukat. Miután a mesepárna a mindennapok részévé vált, már a gyerekek maguktól meséltek vele, hiszen a párnákon minden fontos információ rajta van képek, figurák formájában, amire a kicsiknek szükségük van a meséléshez.
Próbálja ki Ön is a mesepárna módszerét, és tegye varázslatos élménnyé a mesélést!
Müller Andrea
Felhasznált irodalom:
• Galambos Barbara: A mese lélektani hatásai az óvodás korú gyermekek számára, Nyitra
• Dr. Vekerdy tamás interjú: A gyermek legjobban a „fej” mesét szereti, in: http://www.nlcafe.hu/mesedoboz_gyujtooldal2/cikk/vekerdy-tamas-mese-kutatas/
Pálfi Judit Mesepárnás mesecsoda című könyvéről itt tudhat meg többet: http://neteducatio.hu/uzlet/meseparnas-mesecsoda/