Kedves gyerekek!
Ti tudtátok, hogy minden kert, park egy titkos, varázskert/park? A Tietek is az! Ebben az 5 napban rá fogtok jönni, hogy igazunk van. Segítünk Nektek, hogy felfedezhessétek a saját kertetek, a közeletekben lévő park varázslatait, titkait.
Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, arra lenne szükség, hogy elővegyetek egy fehér lapot és kerítsétek körbe minden oldalán kerítéssel, ha ezzel készen vagytok, akkor kalandra fel!
Ismerkedés a fákkal
- Menjetek ki a kertbe, parkba és nézzetek körül. Keressetek egy olyan fát, melyre fel tudtok mászni! Próbáljatok minél magasabbra jutni és a végén, biztonságos magasságból leugrani!
Hány olyan fát találtatok, amelyik megmászható volt? Melyik volt a legmagasabb és melyik a legalacsonyabb? Öleljétek meg a legvastagabb, legöregebb fát a kertetekben/parkban! Páros lábbal ugráljátok körbe tízszer a legvékonyabbat!
- Fogjatok egy fehér papírt és zsírkrétákat! Szorítsátok a fa törzséhez a papírt és próbáljátok minél több színnel, satírozással átrajzolni a kéreg mintáját, és ha ezzel kész vagytok, akkor keressetek egy olyan, helyet, ahová vetül a fa árnyéka és ceruzával rajzoljátok rá a színes, satírozott papírotokra ceruzával a papírra vetülő árnyképeket!
- Nézzetek jól körül! Láttok a kertetekben ilyen virágokat?
Megszámolnád, hogy hány virágzó fa van körülötted?
Ilyen fákat látsz magad körül?
Tudod, hogy hívját ezeket?
Tudod, hogy mi a különbség a lombhullató és örökzöld fák között?
- Ha már bementél az udvarról, akkor a körbekerített papírodra rajzolj annyi fát, ahányat számoltál az udvarotokon! Ha van kedved, akkor rajzold oda magadat is arra a fára, melyen a legmagasabbra jutottál!
- Ha többet is szeretnél megtudni a fákról, akkor nézd meg ezeket a rövidfilmeket!
Erdő Ernő bácsi meséi.
https://www.youtube.com/watch?v=ko2qb0QUY1I&list=PLKvx2RL2fVzLNrAq5It689iCmB40BWTNJ&index=19
https://www.youtube.com/watch?v=xc6fzjkpiKY&list=PLKvx2RL2fVzLNrAq5It689iCmB40BWTNJ&index=20
https://www.youtube.com/watch?v=X4BCsqdBaK4&list=PLKvx2RL2fVzLNrAq5It689iCmB40BWTNJ&index=22
https://www.youtube.com/watch?v=mOfLUor0fTk&list=PLKvx2RL2fVzLNrAq5It689iCmB40BWTNJ&index=30
https://www.youtube.com/watch?v=ZrKydW3QbHo&list=PLKvx2RL2fVzLNrAq5It689iCmB40BWTNJ&index=6
- Ha van kedved még mindig valamit alkotni, akkor:
Kép mentése: Cantinho Pedagógico da Sil
Befejezésül egy mese a tölgyfáról:
A tölgyfa meséje
Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Õ volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.
„Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Hess, hess!” – kiabálta.
Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén, és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis próbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:
„Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot!”
A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és – tetszett vagy nem tetszett! – belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt.
„Ó, jaj nekem, elpusztulok!” – sóhajtotta.
Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka.
„Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? Mindjárt idehívom Harkály doktort!” – mondta neki.
„Nem kell! Nem kell!” – hadonászott a fa. „Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odumba”.
Harkály doktor tüstént ott termett. Végigkúszott rajta, kőrbe kopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.
„Megvagy, mihaszna férge!” – ügyesen kiemelte, és el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott: „Jobban vagyok!”
Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:
„Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik!”
Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.
„Ó, te tölgyfa! Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra!” – mondták neki a többiek.
A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ág-karjait a madarak felé:
„Gyertek ide, hozzám!”
Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna.