Az égigérő paszuly

Készítette: Karczewicz Ágnes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak egy fia, meg egy tehénkéje. Egyszer egy napon úgy kifogyott az éléskamrájuk, hogy nem akadt egyetlen betevő falatkájuk sem.
Mondja az anya a fiának:
– Eredj, és hajtsd el a tehénkét a vásárra! Arra vigyázz csak: jó árat kérj érte, nehogy kárunk legyen benne!
El is hajtotta a fiú a tehénkét, el is adta egy öregembernek egy szem paszulyért, no meg egy szép faragott furulyáért. Ahogy a vásárt megkötötték, azt mondja az öregember:
– Mindkettőre vigyázz ám, mert mind a kettő többet ér, mint amennyit mutat!
Hát amint megy haza a legény nagy vígan, beléfúj a furulyába. Nosza, táncra is kerekedik jókedvében, aki csak hallja.
A fiú azt gondolja:
“Vidám szerszám ez, s talán a paszuly még ennél is többet ér.”
Hazaér a fiú, mutatja az anyjának, miket is kapott a tehénkéért. Hej, a szegény asszony keserves sírásra fakadt. Hiába mondta a fiú, mit hallott az öregembertől, az anyja csak tovább sírdogált. Elültette erre a fiú az egy szem paszulyt, hogy lássák, mi lesz belőle.
Hát az, alig került a földbe, nyomban növekedni kezdett, s nőttön nőtt, egészen az égig.
Mondja a fiú az anyjának:
– No! Látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek is, felmászom a legtetejére.
Hiába is kérlelte az anyja, hogy maradjon, ő bizony elindult. Addig ment, mendegélt fölfelé a furulyájával, amíg el nem érte az égboltot. Ahogy felért, talált rajta egy kis nyílást. Azt gondolta akkor:
„A paszuly tetejét elértem már, most azt szeretném tudni, mi van odabent.”
Amint összeszedi a bátorságát, és belép, nem messze onnan egy palotát lát.. Gondolja magában:
„Most már úgyis este van. Szállást kérek, s reggel hazatérek.”
Ahogy betér a palotába, talál egy asszonyt, aki így fogadja:
–   Hol jársz itt, te legény, ahol az én gazdám, az emberevő óriás lakik? Ha meglát téged, azon nyomban felfal!
Megszeppent a fiú, s könyörgött az asszonynak: bújtassa el, mert ő bizony nem kíván az óriás szeme elé kerülni.
Elbújtatta hát az asszony a dagasztóteknő alá, és közben elmondta, ki ő és miféle. Azt, hogy ez palota valamikor az övé volt, ám egy napon rátört az óriás, elfoglalta a házat, őt magát pedig szolgálójává tette.
Alig bújt el a fiú, alig ért az asszony a panasza végére, üti az óra a tizenkettőt. Abban a minutumban nagy dörömbölés támad. Jön haza az óriás, hóna alatt egy fekete tyúkkal. A tyúkot a földre teszi, s azt mondja:
– Tojj egyet!
A tyúk rögtön tojt egy aranytojást, majd mindig újat, valahányszor újra rákiáltott. Hanem az sóriás közben nagyon megéhezett. Azt mondta hát:
– Vacsorát ide, asszony!
Ad az asszony vacsorát, ám alig kezd enni az óriás, azt kérdi:
– Miféle idegen szag van ebben a házban?
Az asszony így felelt neki:
– Csak nyugodjék, lelkem, vacsorázzon! Nincs itt semmiféle idegen.
Ám az óriás hajthatatlan maradt:
– Dehogy nincs. Add elő rögtön, mert különben téged is széjjel téplek!
Az asszony hiába csitította, nyugtatta a óriást, az addig járt-kelt, míg meg nem találta a fiút a dagasztóteknő alatt. Azon nyomban fel is akarta falni, de a fiúnak abban a nagy veszedelemben egyszeriben megjött a bátorsága, s azt mondta:
– Jó, jó, de ilyen vacsorához muzsika is dukál.
Azzal elővette a furulyáját, és muzsikálni kezdett. Nosza, nyomban táncra kerekedett a óriás. Eleinte tetszett neki a nagy vigasság. Mondta is:
– Addig élhetsz, amíg engem is meg nem tanítasz muzsikálni. Utána egy percig sem.
Ez kellett csak a fiúnak. Fújta, fújta tovább a furulyát. Ahogy fújta, egyre inkább elfáradt az óriás. Az ám, de hiába kiabálta a legénynek, hogy haja már abba, elege van a táncból, az bizony tovább fújta. Egészen addig, amíg az óriás ki nem lehelte a lelkét. No, akkor abbahagyta. .
Hálálkodott az asszony, hogy megszabadította a óriástól, aztán azt mondta még neki:
– Ha vissza akarsz térni a földre, vidd magaddal ezt a fekete tyúkot, de a paszulyt vágd ám ki, nehogy más ide tudjon jönni!
Fogta a fiú a furulyát, a tyúkot, s gyorsan leereszkedett a szál paszulyon. Ahogy leért, vette a szekercéjét, s kivágta vele a szál paszulyt. Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
– Ne búsuljon, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk is elég!
Azzal letette a földre a fekete tyúkot, megsimogatta, és azt mondta:
– Tojj egyet, tyúkocskám!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást, aztán megint egyet, megint egyet, valahányszor a fiú megsimogatta. Csináltak is szép házat a sok aranytojás árából. Vettek sok szép jószágot, de még egy kis rétet is, ahol a fiú naphosszat kaszálgatott és muzsikálgatott.

A terv:

Kiemelt képességfejlesztési területek:

• Tő és sorszámnevek, relációk
• Csíra, hajtás, palánta – a növények növekedésének feltételei
• Tej és tejtermékek – egészséges életmód megalapozása – érzékszervi játékok
• Ritmusérzék fejlesztése, erősödő – halkuló hangok
• Mesetudat fejlesztése
• Kiemelt fogalmak: bab, tehén, tyúk, óriás

A hét versei:

A hét fejlesztő játékai:

A hét kézműves ötletei:

A hét képeiből:

Csíráztatás, ültetés:

Tejtermékek kóstolása és tejörvény-kísérlet:

Egy tálba tejet töltünk és pipettával különböző színű ételfestéket csöppentünk bele. Mosogatószerbe érintett fülpiszkálóval megérintjük a tej felszínét és a festék örvényszerűen mozogni kezd.

Kézműves alkotások:

Joghurt festék keverése a „maradék” joghurtból – festőlap alapozása kézzel festéssel  

Ablakfestés:

Tyúkocska:

Aranytojás:

Óriás:

Várak:

Az égigérő paszuly és a belőle készített „futójárgány”:

Fejlesztő játékok:

Ritmusjáték

Kincskereső, válogató, csipeszes játék és számosság szerinti sorbarendezés (1 – 12)

„Hány babszem rejtőzhet a tálkák alatt?” (Próbáld megszámlálni úgy, hogy nem emeled fel a tálkákat és rakj annyi babszemet a tálka alá, fölé, mellé jobbra, balra….)

Hány babszem az óriás lábnyoma? (és a „maradj talpon! haladj előre, hátra, jobbra, balra!

Várépítő játék: