Készítette: Dancs Gábor
Az átlagos tanár számtalan feladata és elvárt érdeklődési köre, tehetsége közül egyik a lakberendezés és a dekoráció.
Különösen az általános iskolák remekelnek abban, hogy a tanítónak, tanárkollégáknak állandó feladata legyen a különböző évszakoknak, ünnepeknek, jeles napoknak megfelelő, igényes, de természetesen olcsó (lehetőleg ingyenes) feldíszítése a tanteremnek, folyosóknak, aulának, lépcsőháznak, véletlenül szabadon hagyott vízszintes és függőleges felületeknek.
A dekoráció célja (azon túl persze, hogy a legtöbb iskola nem tud és nem is akar sokat költeni előregyártott termékekre), hogy otthonosabbá tegye az iskola funkcionális tereit, jobb esetben bemutató felületet biztosítson a tanulósereg alkotásainak, fejlessze szépérzéküket és környezetükkel szembeni igényességüket, rosszabb esetben, hogy elfedje az épület esztétikai hiányosságait (egy gyönyörű Kossuth- toborzó fedte nálam évekig egy soha be nem fejezett fűtésjavítás nyomait…). Az állandó dekoráció segítségével pedig – reméljük – tanítani is fogunk valamit. Végülis, ha sokat néz valamit az ember, előbb-utóbb megjegyzi. Magam annak idején eleget álltam büntetésből a Karikás-fal előtt ahhoz, hogy mai napig emlékezzek fontosabb részletekre Karikás Frigyes Tanácsköztársaság alatti tevékenységére. Persze nagyon jó kérdés, hogy a mai diáksereg felnéz-e egyáltalán a falra, vagy csak lefelé bámul személyes képernyőjére, hogy a teniszkönyök mintájára a mobilnyak legyen a kor egyik népbetegsége.
Hogy pontosan kinek jutott eszébe először, hogy a lépcsőfokok függőleges felületére állandó dekorációt tegyen, kár is firtatni, de az ötlet kifejezetten jól használható, még elég ritka még ahhoz, hogy érdekes, figyelemfelkeltő legyen, elég egyszerű ahhoz, hogy olcsón is igényesen kivitelezhető legyen, és eléggé szem előtt van ahhoz, hogy a lépcsőfokokat fásultan vagy éppen felaljzva rovó diáksereg akaratlanul is el-elolvassa, sőt akár az iskola arculatát is meghatározhatja egy jól sikerült darab.
De mégis mire használjuk ki ezt az eddig szemünk elől szemérmesen megbúvó dekorálható felületet? Kezdhetjük a kézenfekvő ötletekkel: egy borsodi iskola, névadójától származó idézetet stencilezett a főlépcsőre. Soronként számolva egy szép, több szintes épületben komplett versek is kiférhetnek. Magyaros kollégáknál maradva: könyvgerincek képét a lépcsőkre ragasztva, finom utalásokkal igazíthatjuk tanulóink ízlésen – az sem baj, ha esetleg e-book formában töltik majd le a művet, hogy beleolvassanak (ezt támogatandó, QR-kódok is férhetnek a letöltési linkekkel). Egy pest megyei iskolának a lépcsőházában elfért az egész Árpád-ház, ha túl sok lenne a lépcső, a korszellem jegyében a királynékkal is kiegészíthetjük ismereteinket. De bármilyen idővonal kézenfekvő módon „lépcsősíthető”. A matekosok szeme joggal csillanhat fel az ötlet hallatán! A lépcsők sorozata (amely a régi vicc szerint monoton és korlátos is) számtalan asszociációra ad lehetőséget. Felfér akár az egész kisegyszeregy is lépcsőházba, de láttunk már algebrai összefüggéseket és tételeket, trigonometrikus azonosságokat is a fokokon. Egy (valószínűsíthetően) igen magas épülettel rendelkező USA-beli egyetem nemes egyszerűséggel a természetes számok sorozatával egészítette ki lépcsőházát, külön színnel jelölve a prímeket. De miért is ne lennének lépcsőn ábrázolhatók a földtörténeti korok, a törzsfejlődés lépcsőfokai, a növény és állatvilág magasság szerinti övezetessége? Nevelési célzattal feltüntethetjük azt is, hány kalóriát fogyasztottunk el, a lépcsőt járva – természetesen felfelé!
Csak időnk és kreativitásunk állíthatnak korlátot ötleteinknek. Ízelítőnek néhány kép alant, jó lépcsődekorálást kívánunk!
https://www.pinterest.es/pin/335870084706603571/
Olvasószoba
