Készítette: Karczewicz Ágnes
7 nap 7 ötlet
Este hosszú, délben kurta,
Falon néha nagyon furcsa.
Mi az? (árnyék)
- Éjszakai kaland (kincs, bogárkereső) túra
Nincs annál nagyobb nyári kaland, mint a sötétben elemlámpával kincskereső túrára indulni. Az útvonalat megjelölhetjük látótávolságban elhelyezett foszforeszkáló festékkel megfestett nyilakkal, kövekkel vagy a készen kapható világító karkötőkkel, melyeket faágakra akasztgatunk. És, hogy mit is keresgéljünk? Például világító bogarakat, melyeket kinder tojásból, vagy PET palackból vagy átlátszó műanyagpohárból barkácsolhatunk és, ha az aprónépek kész vannak, egy-egy elektromos mécsest helyezünk beléjük. Felakasztgathatjuk vagy fűbe rejthetjük őket.
- Napóra készítés
- Elemlámpás játékok, árnyjátékok
- Készítsünk sok-sok köralakú karton lapot, melyekre különböző formákat rajzolunk, majd a körvonalak mentén egyenlő távolságban kilyukasztgatjuk. A könnyebb rögzítés miatt érdemes muffin papírra ragasztgatni és ezeket cserélgetve az elemlámpán már indulhat is a játék
- Árnyjáték és árnyszínház
- Kaleidoszkóp készítés
Hozzávalók
- papírtörlő gurigája (23 cm hosszú, 5,3 cm átmérőjű)
- tükörfólia
- gyöngyök, konfetti fényes papírokból
- átlátszó műanyag lap
- olló, ragasztó, cellux
- zsírpapír
- fekete kartonpapír
- színes hullámpapír
- dekorációs eszközök (dekorgumi, papír, filctoll stb.)
Elkészítés
- Vágjunk ki a tükörfényű papírból egy 12,9 cm széles és 21 cm hosszú darabot, karcoljuk meg 4,3 cm-ként, hajtsuk be a karcolások mentén és ragasszuk össze egy háromszög alakú hasábbá
- Tegyük be a papírtörlő gurigájába úgy, hogy az egyik vége a guriga végével egyvonalban legyen
- Vágjunk ki 2 darab 5,3 cm átmérőjű kört az átlátszó lapból: az egyiket tegyük a csőbe oda, ahol maradt hely a tükörfólia és a cső vége között
- Nyomjuk be a tükörfóliáig az átlátszó kört és ragasszuk bele a gurigába, majd szórjunk rá gyöngyöket, flittereket (figyeljünk a mennyiségre, csak annyit tegyünk bele, hogy tudjanak mozogni)
- A másik átlátszó lapra ragasszunk egy megfelelő méretű zsírpapír darabot, majd rögzítsük ragasztószalaggal, a gyöngyökkel megszórt átlátszó fólia elé, a guriga végére
- Fordítsuk meg a kaleidoszkópot: vágjunk ki fekete kartonból 1 db 5,3 cm átmérőjű kört, a közepéből vágjunk ki egy kisebb kört, majd a lyukas kartont rögzítsük a cső végére ragasztószalag segítségével
- Jöhet a díszítés: papírokkal, dekorgumival stb. kedvünk szerint
- a színes hullámpapírból vágjunk ki egy körülbelül 10 cm széles csíkot, amely körbeéri a kaleidoszkópot: ragasszuk össze a két végét és húzzuk a cső közepére, így a gurigát az egyik kezünkkel, a hullámpapírt a másik kezünkkel tudjuk forgatni
- Árnyékfogó, fényfogó
Kiszámoljuk a fogót, aki elkezdi kergetni társait. A megfogás módja különös: a fogónak az éppen üldözött játékos árnyékára rá kell lépnie. Ha ez megtörtént, akkor ezt hangosan közli a megfogott játékossal, és ettől kezdve ő lesz az új fogó. Válasszunk egy játékvezetőt, aki az árnyékra-lépéseket ellenőrzi.(és, ha előtte készítünk szivárványos szárnyakat a játékosoknak, akkor biztos sikere lesz.)
Praktikus tanács: reggel és este hosszúak az árnyékok és a játék túl „könnyű, ezért inkább kora délelőtt vagy délután kezdeményezzük. (Még izgalmasabbá tehetjük a játékot, ha szárnyakat is készítünk hozzá.
A fényfogó nem más, mint este elemlámpa fénykörét lassabban, gyorsabban mozgatva a földön, falon, sátor oldalán és a gyerkőcnek el kell kapnia (vagy labdával eltalálnia a fénykört.
- Árnyékoló szövés
A nyári nagy melegben igazán jól jöhet egy árnyékoló sátor, melynek készítésébe bevonhatjuk a gyerekeket is: Készíthetjük vesszőből, textilbő, melyet megfesthetnek előtte a gyerekek (és akár még indiános játék is kialakulhat belőle. A képeken bambuszrudakból, pizzás dobozokból és régi pólókból készített fonalból szőttük meg a sátrat, mely az udvaron hetekig a kedvenc játékunkká vált.
- Árnyék „művészet”
Aranyosi Ervin: Árnyék
Ez az árnyék játszik velem.
Jó játszótárs, én kedvelem!
Utánam jön, mikor megyek,
marasztal, hogy vele legyek.
Nyúl felém, ha nyújtom kezem,
visszahúzza, ha elveszem.
Leutánoz, bármit teszek,
egyedül így sosem leszek.
Boldizsár Ildikó: Az árnyék meséje
Valamikor réges-régen az árnyékok is színesek voltak. Az embereknek nem kellett tükörbe tekinteniük, ha meg akarták nézni magukat. Elég volt rápillantaniuk az utca kövére vagy a ház falára, és rögtön látták, hogy csálén áll a kalapjuk vagy leszakadt a kabátaljuk. Az árnyékok engedelmesen követték az embereket, és nagyon büszkék voltak pompás külsejükre. Nem volt közöttük két egyforma, mint ahogy az emberek világában sem akadt ilyen. Ha az emberek megálltak, hogy elbeszélgessenek, az árnyékok is szóba elegyedtek egymással:
– Hallottátok, mi történt azzal a zöld kockás fickóval? – kérdezgették. Vagy:
– Nem tudjátok, mi lehet a piros sapkással? Olyan régen láttuk! És hol van az a sárga hasú a csíkos nadrágjával?
Talán örökre így is maradt volna, ha egy napon az egyik árnyék azt nem gondolja magában: „Miért kell nekem folyton az ember nyomában járni? Miért nem mehetek oda, ahová én akarok? Unom már, hogy mindig őt kell követnem, az ő ritmusára kell lépnem, az ő mozdulatára kell emelnem a karom. Akkor kell ébrednem, amikor ő kikel az ágyból, s csak akkor aludhatok el, ha ő már álomra hajtotta a fejét. Elég volt ebből!”
Az árnyék még aznap elmondta bánatát a többieknek. Az árnyékok sugdolózni kezdtek egymás között: – Igaza van! – mondogatták. – Mi nem akarjuk többé követni az embereket!
Így hát azon kezdték törni árnyékfejüket, hogyan szabadulhatnának meg tőlük. A kisfiú árnyéka azt eszelte ki, hogy délben, amikor a legkisebbre kell zsugorodniuk, töpörödjenek kicsire, és ne kezdjenek növekedni, amikor a nap továbbindul az égen. De a többiek nem akarták ezt, mert attól féltek, hogy örökre kicsik maradnak. A mesemondó árnyéka azt találta ki, hogy bújjanak álruhába. Elmesélte, hogy az állatok között is vannak álruhás állatok. Nem hitték el neki, de a tudós árnyéka elmagyarázta, hogy a tövises sáska a levelekhez tud hasonlítani, a botsáska a fák ágaihoz, az üvegsügér pedig a víz színéhez. Ezen az árnyékok jót nevettek, és már sorolták is, ki milyen álruhába bújna legszívesebben: teáskanna… füles kosár… hintaszék… vitorlás hajó. De egyiknek sem sikerült, hiába próbálgatták.
– Tudjátok mit? – szólalt meg akkor a futó árnyéka. – Szökjünk meg tőlük!
– De hogyan?
– Talán akkor a legkönnyebb, amikor alszanak. Lemászunk az ágyukról, és csöndben kisurranunk a házak ajtaján. A tisztáson megvárjuk egymást… – mondta az árnyék, de befejezni már nem tudta a mondatot, mert a futó futásnak eredt.
Nagy volt az izgalom azon az estén az árnyékok között. A kislány árnyéka annyira izgatott volt, hogy elfelejtette utánozni a kislányt fogmosás közben. A táncosnő árnyéka mindent összekevert: ha a táncosnő a bal kezét emelte, ő a jobbot tette fel, ha a jobb lábát lendítette, neki a balja lendült. Szerencsére senki sem vette észre a tévedéseket.
Aztán eljött az éjszaka. Az árnyékok búcsú nélkül hagyták ott az embereket, és boldogan gyülekeztek a tisztáson. Hang nélkül indultak az erdő felé. Vándoroltak egész éjszaka, siettek, hogy minél messzebb kerüljenek az emberektől. Menet közben arról álmodoztak, milyen jó lesz majd ezentúl azt csinálni, amihez kedvük van.
Az éjszaka után eljött a reggel is. Fölkelt a nap, ébredeztek a színek is. De hiába jött szemét dörzsölgetve a piros, ásítozva a zöld, álomittasan a világoskék, az erdő közepét nem tudták beragyogni.
Ott, az erdő közepén, száz meg száz fekete alak kuporgott, ott kuporgott az egész árnyékvilág. Abban a pillanatban, amikor leváltak az emberről, elveszítették színeiket, kockáikat, pöttyeiket meg csíkjaikat, és egyformák lettek valamennyien. Bánták már a szökést, és szerettek volna visszafordulni, de nem találták a visszafelé vezető utat. Az emberek a keresésükre indultak, és késő délután rájuk is találtak. De attól kezdve az árnyékok nem láthatták többé az emberben magukat, és az ember sem láthatta magát bennük.
Tarbay Ede: Hova bújt az árnyék?
János, Panna bandukol a réten,
tanakodnak, hova bújt az árnyék délben?
Gesztenyefa tetejére,
fűz odvába,
ürgelyukba, kazal mögé,
házpadlásra?
Fű közé vagy eresz alá,
gémeskútba,
csősz zsebébe, csigaházba,
kéménylyukba?
Amíg mennek, Jani, Panna, s tanakodnak,
az árnyékok mindenünnen előbújnak.
+1. programajánló: Zselici Csillagpark
Források:
/www.apartmenttherapy.com
https://www.facebook.com/groups/1561995827375729/
Boldizsár Ildikó: Irodalmi olvasókönyv – általános iskola 3. osztály Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999
http://versek.aranyosiervin.com/
www.momwithfive.com
Olvasószoba
