Egy lelkes óvodapedagógus kolléga, Szakra Bernadett beszámolóját olvashatjuk Hópihe utazásai a Föld körül című kiadványunkról. Reméljük, sok pedagógus követi őt, s egyre többen kezdik alkalmazni a meselevél módszerét az óvodában. Fogadjátok szeretettel Bernadett írását:

Óvodapedagógusként kiemelten fontosnak tartom, hogy nyomon kövessem az újonnan megjelenő szakirodalmakat, így bukkantam rá Karczewicz Ágnes meseleveleire, amelyek szórakoztatóak, gyermekbarát hangvételűek és izgalmas kalandokra hívják a gyermekeket. A mese az egyik legjobb eszköz, hogy felkeltsük a csoportunk érdeklődését egy-egy téma iránt, így ezt a kiadványt remekül hasznosíthatónak találtam a munkám során.

Vegyes csoportomban a víz projekt keretein belül mutattam be csoportomnak Hópihét, az elveszett kisbaglyot, aki segítségünket kéri hazajutásához. A 4-es számú levelet olvastam el nekik először (Hópihe az eszkimók földjén), ezt követően lehetőségünk nyílt beszélgetni a vízi élővilágról, a kontinenseken eltérő éghajlatról, majd a középsős és nagycsoportos gyermekek szétválogatták az édes vízi és tengeri állatokat, a kisebbek pedig a tóból horgászták ki a mágneses halakat.

Izgatottan várták Hópihe újabb levelét, így az 5. levél (Hópihe a tenger mélyén) feldolgozásával folytattam a projektet. Képzeletben minden gyermek küldhetett valamit egy bőröndben a mesehősünknek, ami segít neki életben maradni, illetve hazajutni. A mesében fényképezőgépet is kapott a gyerekektől, így a kisbagoly nevében tenger alatti képeket nyomtattam ki, amiket miután megcsodáltak, büszkén tettek ki a csoportban.

A víz témakör körüljárását az állatok mellett a növényvilágra gyakorolt hatásának megismerésével folytattuk, egy izgalmas kísérletet próbáltunk ki: három fehér szegfűt piros, kék és zöld ételfestékkel megszínezett vízbe állítottunk, majd pár óra elteltével a virágok felszívták a vizet, és szirmaikon láthatóvá váltak a színek.

Karczewicz Ágnes minden levél mellé tevékenységötleteket írt, amelyekből szemezgetve készítettem egy társasjátékot a víz körforgásáról, valamint papírtányérra alkottak festék és muffin papír segítségével tengeri élővilágot.

A további leveleket nem követte ilyen intenzív feldolgozás, ám amikor év végére elérkeztünk az utolsó levélhez, és felolvastam nekik, hogy Hópihe egy nagy doboznyi kincset hagyott hátra „nekünk”, akkor nem volt kérdés, hogy az utolsó napra kincsvadászatot szervezünk. A csoportszobát ábrázoló térkép segítségével kezdték felfedezni a hóbagoly utazásán gyűjtött tárgyakat (kagyló, csigaház, evőpálcika, üveggolyó stb.). Minden állomáson egy-egy feladatot kellett megoldaniuk, ügyességi játékot teljesíteni, verset mondani, találós kérdésre választ adni, hogy végül övék lehessen az összes kincs.

Úgy vélem, hogy Hópihe utazása mindannyiunk számára tanulságos volt, a gyermekeket együttműködésre, problémamegoldásra, kreativitásra ösztönözte, számomra pedig pályakezdő pedagógusként bemutatta a Freinet módszer alkalmazhatóságát az óvodában.

Szeretnéd Te is megismerni Hópihét? Kíváncsi vagy mit szólnak a gyerekek a rosszcsont hóbagoly kalandjaihoz? Kattints, ismerd meg a kiadványt!

Felhasznált irodalom: Karczewicz Ágnes (2018): Hópihe utazása a Föld körül – Kidolgozott óvodai projektterv meselevelekkel, Neteducatio Kft.

Írta: Szarka Bernadett, óvodapedagógus