A növények felkészülése a télre

Készítette: Karczewicz Ágnes

Az esztendő utolsó hónapjaiban a hideg idő beálltával megváltozik körülöttünk a világ. Ködös, borongós napok köszöntenek ránk, kevés napsütéssel. Zöld „barátainknak”, a növényeknek napfényre, vízre és melegre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak. Télen ezekből jóval kevesebb áll a rendelkezésükre, mint a többi évszakban, ezért kénytelenek ügyes megoldásokat alkalmazni, ahhoz hogy életben maradjanak és tavasszal újra zöldbe borulhassanak.

Ezek közül a praktikák közül néhány:

1. Raktározás: Számos fajta cukrot raktároz a törzsét, ágait alkotó sejtjeiben, mely megakadályozza, hogy a fában lévő víz megfagyjon. A cukor az a fának, mint a fagyálló az autóknak.
   Télen az igazi veszélyt a váratlanul beálló hideg jelenti. Ha ugyanis a kemény fagy túl gyorsan csap le, akkor a növényeknek nem marad idejük a megfelelő fagyálló anyagok kifejlesztésére, és így elpusztulhatnak.

2. Lombhullatás: Télen megfagy a talaj, így a hatalmas, lombos fák nem tudnak elegendő vizet felszívni, ezért megválnak a leveleiktől, így sokkal kevesebb vízre van szükségük.
   Egyes fajták már novemberben lehullajtják a lombjukat, míg másokon, például a bükkön vagy a tölgyön, akár februárig is megmaradhatnak az elhervadt levelek. Vannak fajok, amelyek már az ősz során kivonják a vizet a levelekből, és a fontos tápanyagokat a törzs védett részeiben tárolják. Ilyenkor a fák is egyfajta téli álmot alszanak.

Az örökzöld, tűlevelű fák másképp védekeznek. Ezek levelét szilárd védőréteg borítja, ezért csupán kevés vizet párologtatnak el, és egész télen át megőrzik a tartalékaikat.

        3. Vastag kéregnövesztés, mely megvédi a fa belső részeit a hidegtől. A vastag kéreg a fáknak az, ami az állatoknál a téli bunda vagy nekünk, embereknek a télikabát.

(A kéreg és a tüskék akkor is segítenek, ha éhes őzek vagy szarvasok keresnek maguknak ennivalót a hóban. Ha egy növénynek nem kellőképpen elrettentő a külső védelme, akkor könnyedén az éhes állatok gyomrában találhatja magát.) 

         4. Elbújás: A növények egy része (pl. hagymások: hóvirág, fürtös gyöngyike, gyöngyvirág) elbújik a föld alá a hideg elől. A talaj fölötti részek, például a szár és a levél elpusztul, miközben a talaj mélyén épségben megmarad, és kivárja a tavaszt a gumó vagy a hagyma és az első melengető napsugár előcsalogatja őket a föld alól.

Befejezésül egy érdekesség: Akár hiszitek, akár nem a mély és egyenletes hótakaró is segít a növényeknek a telet átvészelni. Alatta ugyanis jóval melegebb van, mint azokon a területeken, ahonnan hiányzik a hótakaró. A növényeknek nagy szükségük van vízre is, ám ha megfagy a talaj, csak a legnagyobb nehézségek árán juthatnak hozzá. A hó ebben is segítséget jelenthet, mivel valamivel melegebben tartja a talajt, és így a különböző fajok egyszerűbben hozzájutnak az életet jelentő vízhez.

Az erdei állatok felkészülése a télre

Az erdőben minden állat valamilyen módon készül a télre.

A rovarok, bogarak rejtekhelyeket keresnek maguknak fakéreg, avar alatt, talaj repedéseiben, ahonnan tavaszig elő sem bújnak.

A hangyák lezárják a bolyba vezető lejáratokat és a boly mélyében, egymáshoz bújva töltik a telet.

A madarak egy része a hideg beállta előtt melegebb helyre költözik. Az itthon telelők egy része (pl. harkály, cinege, zöldike, csuszka, királyka) közelebb húzódik a lakott területekhez, emberekhez, ahol több eleséget találhatnak maguknak.

Vannak, akik, mint a mókus, ősszel külön fészekbe hordja a gyűjtött diót, mogyorót, gombát, amit előtte a fák ágaira felkötözött, hogy kiszáradjon és csak így teszi be az „éléskamrájába”.

A medve, borz, sün a bőre alá gyűjti téli szükség­letét.
Az őszi hónapokban nagyon sokat esznek, és jól meghíznak. Ebből a bőr alatt elraktározott zsírkészletből táplálkoznak a télen. Azonban, hogy minél kevesebb táplálékra legyen szükségük, keveset mozognak vagy átalusszák az egész telet. (A bőr alatti zsírréteg azonban nemcsak táplálékul szolgál a számukra, hanem melengeti is őket, védi a hidegtől.) A téli álom idejére több állat is csoportokban „vackolódik” be egy-egy helyre és összebújva egymást is melengetik.

A szorgos sün odút ás magának, vagy lombból készít fészket. A lustább, elhagyott nyúlüregbe költözik. 

A nyulak, őzek, rókák vastag téli bundát növesztenek a hideg ellen és vannak olyan állatok is, akik színt váltanak, hogy a fehér hóban jobban el tudjanak rejtőzködni.