Az adaptív oktatási környezet létrehozásán fáradozom. Úgy gondolom, hogy a frontális oktatás ideje régen lejárt. Nem a frontálissal van baj, hanem az interaktivitás hiányával. Alsó tagozaton nagyon fogékonyak a kollégák az újításokra. A differenciálás, az egyénre szabott feladatok, a csoport munka használata a gyermekek sokfélesége miatt egyre inkább elterjedt módszerek. A tanulók egyéni sajátosságaira tekintettel lévő bánásmód, fejlesztés szükségszerűségét igazolja az elmúlt 28 év gyakorlata számomra.

Klein Sándor Tanulni jó című könyvében (számos más helyen is olvastam) nagyon jól összefoglalja azokat a pozitív hatásokat, melyek a tanár tanítványaira gyakorol. Ha a nevelő szeretettel, bizalommal fordul tanítványaihoz, az magasabb tudást, kevesebb hiányzást, kevesebb magatartási problémát, kreatív folyamatokat, bizalmi kapcsolatot eredményez még a tudásban és szociálisan heterogén, tanulási nehézségekkel küzdő tanulói csoportokban is. A pozitív Pygmalion-effektus valóságáról nap mint nap meggyőződhettem magam is.

Nehéz a ma iskolapadokban ülő elsősökre úgy gondolni, hogy ők a jövő munkavállalói, de egy jó tanítónak erre is kell gondolni: mire készítsem fel tanítványaimat, hogy sikeres felnőttekké váljanak? Hogyan tanítsam, mikor még azt sem tudhatjuk, milyen szakmát fog ő végezni, hiszen jórészt nem is léteznek még ezek a foglalkozások.

Egy felmérés szerint a következő képességeket kell kialakítanunk ahhoz, hogy sikeres, boldog felnőttek legyenek majd:

• Rendelkezzenek biztos alapokkal: tudjanak írni, olvasni, számolni.
• Legyenek képesek új dolgok megtanulására önállóan is.
• Tudjanak együttműködni, csoportban dolgozni.
• Legyenek kreatívak, ne ijedjenek meg az új helyzetektől: tudjanak problémákat megoldani.
• Legyen jó a kommunikációjuk mind anyanyelven, mind idegen nyelven.
• Legyenek képesek tervezni, fejlett legyen az önszabályozásuk.
• Tudják használni az IKT-s lehetőségeket magas szinten.
• Fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezzenek. 

Sokkal fontosabb tehát a képességek/készségek fejlesztése, mint az, hogy lexikálisan sok tudást adjunk. Ne a felejtésnek tanítsunk! Ezek az elvárások tehát felénk, tanítók felé. Szeretném a továbbiakban bemutatni, hogy ezeket hogyan valósítjuk meg mi, alsó tagozatos tanító nénik a mindennapokban. Munkám során nagyon sok tanítóval kerülök kapcsolatba és tapasztalom, hogy igen sokan tudjuk már ezt a feladatot és végezzük elhivatottan nap mint nap.

Tanítóként szeretek magam is tanulni. Különösen a fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus kollégáimtól tanulok sokat. Szeretnék mutatni két olyan gyűjteményt, melyek használatával érdekesebb, izgalmasabb lehet a mindennapi munka az osztályban vagy egyéni fejlesztésben is jól hasznosíthatók.

Gellai Illés kollégámtól tableten használható alkalmazásokat tanultam, innen: https://www.youtube.com/user/Papamaci1962

Ujhelyiné Szeverényi Irmától pedig innen: http://anyahajosegit.blogspot.hu/

Ezekkel a példákkal újabb ötletekre szeretnék inspirálni mindenkit. Hiszem, hogy munkánk eredményeként sok-sok logikusan gondolkodó, tudásban, képességben gazdag gyermek hagyja el az iskola falait és felnőtt életével bizonyítja a ma iskolájának eredményességét.

cím forrása: József Attila: Levegőt

Csányi Judit

Kompetenciafejlesztéshez ajánljuk pedagóguskollégáink munkáiból válogatott kiadványunkat: https://neteducatio.hu/uzlet/kompetencia-kalauz-33-feladatterv-kompetenciafejleszteshez-iskola/