Interjúsorozatunk folytatásaként 2016 legjobb iskolapedagógusát kérdeztük a Pedagógus Oscar során szerzett élményeiről.

Mit gondolt, hogyan érezte magát, amikor megtudta, hogy jelölték a Neteducatio pedagógus Oscar-díjára?

Nyakóné Kántor Mária: Igazából meglepett, amikor értesültem a jelölésről. Soha nem szerettem a középpontban lenni, ráadásul sok olyan pedagógus van a környezetemben, akikről azt gondolom, előbb érdemelték volna ki ezt a megtisztelő díjat. Úgy vélem, nem tettem többet és mást idén, mint pályámon minden évben: végeztem és végzem a munkámat.  Azt tudom magamról, hogy nagyon elkötelezetten, és mások azt mondják, soha nem elégszem meg azzal, ha valami kész, mert lehetne még jobb, a módszer más és más, a figyelem pedig még több és több. Nagy megtiszteltetésnek tartom a díjat, mert ez azt bizonyítja, hogy érdemes így tanítani.

Hogyan támogatták a gyerekek, kollégák, szülők?

Ny. K. M.: Erről őket lenne érdemes megkérdezni. Amit én érzékeltem, az az összefogás, olyan összefogás és összetartás, amilyenről tudtam, hogy létezik: tudtam, hogy az iskola, ahol dolgozom, a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium tanulói, diákönkormányzata, a szülők, kollégák, vezetőtársaim hihetetlen erőt képviselnek, de ezt így lebontva, rám, valósággal meghökkentő erejűnek tartok. Érdemes lenne könyvet kiadni abból a sok-sok szeretet-üzenetből, amit kaptam. A pályám legelső osztályától kezdve a jelenlegi diákokig – nagyon sokan támogattak. A rengeteg szavazat (úgy, hogy minden személy egy lájkot adhatott le) azt igazolja, hogy ez nem csak iskolai, hanem városi és azon túl ívelő összefogás is lett.

Mit gondol, mi lehet az a plusz a munkájában, ami miatt jelölték a díjra?

Ny. K. M.: Furcsa lenne, ha erről én nyilatkoznék, ezért kiválasztottam néhány diák, kolléga és szülő Facebook-üzenetét:

 „Kedves Tanárnő! Mikor megláttam, hogy jelölést kapott a díjra, számtalan emlék jutott eszembe. Az én „tetszik”-em megjeleníti azt a sok pozitív élményt, amit tanárnőtől kaptam. Csak néhányat említek közülük, amelyet az idő sem tudott megkoptatni: kedveltem a földrajzórai „élményutazásokat”, azt a sok játékos órát, amikor activityzve és kártyázva tanultunk, mindenhez volt egy-két jó gyakorlati példa, így sose értettük, miért tűnik a földrajzóra olyan rövidnek.”

„Sok ilyen pedagógusra lenne szükség, akiben ennyi energia, emberség és kedvesség van.”

„A nálad töltött tanítási gyakorlat ébresztett rá arra, hogy tanárnak lenni nagyszerű dolog! Nemcsak azért, mert az óráidon számos módszert láttam, ami alkalmas a tanulók motiválására, munkáltatására, hanem megtapasztalhattam, hogy az élményszerű tanítás a diákoknak is élmény. Megláthattam azt, hogy a tanítás csak a munka egyik fele, a tanulókkal való személyes kapcsolat teszi igazán teljessé. A látott osztályfőnöki óráért szól a lájkom. Szeretet, következetesség, hihetetlen szituációs játékok, példaadás. Nekem is példát adtál, irányt mutattál. Mindig a fülembe cseng az egyik óramegbeszélésen elhangzott mondatod: nemcsak tanítani, szeretni és nevelni.”

Ki a példaképe, akit jelölne a Pedagógus Oscar-díjra?

Ny. K. M.: Egykori tanáraim, az általános iskolai, azaz a somogyis („kettes”) iskolai pedagógusok, gimnáziumi tanáraim olyan példát adtak számomra, ami meghatározó. A mindennapjaimban útmutatásul szolgálnak, igyekszem ötvözni magamban személyiségük jegyeit. Ugyanakkor jelenlegi kollégáim közül többen lennének esélyesek erre a megtisztelő címre, és ezt nem tiszteletből mondom. Kiváló pedagógusok munkálkodnak körülöttem és tudom, hogy más iskolákban is. Kívánom, hogy minél többen részesüljenek ilyen és hasonló örömben.

Mik azok a tulajdonságok, amelyek egy igazi 21. századi pedagógust jellemeznek?

Ny. K. M.: Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanár legyen együttműködő és empatikus, fontos a diákok felé irányuló pozitív megerősítés. Egyszerre kell figyelembe venni a tanulók és a társadalom igényeit. Értékálló ismereteket kell közvetíteni a diákok számára, minél érdekesebb módszerekkel, miközben azokat a képességeket, készségeket kell fejleszteni, amelyekre a mindennapi életben szüksége lesz a diáknak. Soha nem lehet hátradőlni, állandóan újulni kell.

Hogyan tovább?

Ny. K. M.: A díjak általában összegző értékelést, megbecsülést fejeznek ki. Természetesen a díj elnyerése után nagyon boldog az ember, meghatódik a váratlanul előbukkanó gratulálók miatt, s lelkesebben végzi a munkáját. Mindenképpen pozitív visszajelzés, hogy nem dolgozik hiába. Hiszem, hogy minden fejben dől el, és abban támogathatom a tanítványaimat, hogy bízzanak magukban, váltsák valóra álmaikat. Ezért tevékenykedem továbbra is.