Az iskolai zaklatás, sajnos, folyton visszatérő téma, és most is végtelenül szomorú aktualitása van.

Sajnos nincs olyan diák vagy pedagógus, aki még soha nem találkozott a problémával, azonban akármennyire is ismerős mindannyiunk számára, a megoldás korántsem egyszerű.

Szerzőnk, Csikósné Maczó Edit, pedagógusként és coachként igyekszik körüljárni a kérdést, több szempontból is.

Heccelés, zrikálás, ugratás, kipécézés… ugye mindannyiunk számára ismerősek ezek a kifejezések? Valószínűleg a legtöbbünknek iskolai, esetleg óvodai képek villannak be elsőként róluk, és talán azok az osztálytársaink is megelevenednek, akik rendszeres elszenvedői voltak ezeknek a cselekedeteknek. Rosszabb esetben saját iskolai rémképeinket hívják elő ezek a szavak…

Onnantól, hogy gyerekként bekerülünk az első intézményesített közösségeinkbe, elkerülhetetlenné válnak azok a helyzetek, ahol konfrontálódni kell másokkal. Azt, hogy ezt ki milyen sikerrel hajtja végre, egyéni beállítódás, habitus kérdése. Egy csoporton belül többféle szerepek léteznek: mindig megvannak az erős, határozott fellépésű hangadók, akiket jópáran követnek – ki meggyőződésből, ki inkább félelemből –, a másik oldalon pedig ott állnak azok a visszahúzódóbb, csendesebb személyiségek, akik kevésbé vagy egyáltalán nem tudják képviselni magukat, ezáltal kiszemelt áldozataivá vál(hat)nak az uralkodó típusoknak.   

Szomorú tény, de amióta létezik iskola, azóta van jelen a gyerekek közötti erőszakoskodás egy sajátos típusa is: az iskolai zaklatás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy szinte nincs is olyan gyerekekről szóló mese, regény vagy film, ahol ne jelennének meg a bántalmazók és az állandó gúnyolódásnak, heccelésnek kitett áldozatok. Csak míg Hamupipőke, Vitay Georgina, Forrest Gump és a hozzájuk hasonló többi főhős sikerrel fordít a helyzetén és bebizonyítja, hogy „hátrányból” indulva is lehet – legfőképp erkölcsi – győzelmet aratni, addig a valóság messze nem ilyen kedvező képet mutat. Azok, akik gyerekként nap mint nap ki vannak téve társaik verbális és/vagy fizikai bántalmazásának, komoly pszichés nyomás alá kerülnek, aminek sokszor felnőttkorban is viselik az emlékeit és hatásait.

A TÉMA ISMERTSÉGE

Amikor történik egy felkavaró, általában tragikus esemény (lásd esetünkben), az mindig megmozgatja a laikus és szakmai közvéleményt is, ám a legtöbbször csak rövid időre. Magyarországon az iskolai bántalmazás témája még mindig kevésbé kutatott, holott Európában már több, mint harminc éve foglalkoznak vele intenzíven szakemberek. Ez nagyban köszönhető a svéd Olweus munkásságának, aki az agresszió és antiszociális viselkedést vizsgálva jutott el az iskolán belüli zaklatások jelenségéhez. A témában végzett követéses kutatását azóta több nyelvre is lefordították, az általa kidolgozott „Zaklató/áldozat kérdőív” pedig számos hazai és nemzetközi vizsgálat alapját képezi ma is.

BÁNTALMAZÁS VAGY ZAKLATÁS?

Iskolai erőszak, bántalmazás, zaklatás. Sokféle fogalom létezik a jelenség leírására, s nagyjából mindegyik hasonlóan definiálja a problémát, a leginkább teljeskörűnek tartott mégis a már említett Olweus-é: iskolai zaklatás az, ha a fizikai vagy lelki károkozás szándéka ismétlődően, hosszabb ideig fennáll olyan áldozattal szemben, aki fizikai vagy lelki értelemben gyengébb, és nem tudja magát megvédeni.

Amint láthatjuk, a szakember a „zaklatás” kifejezést használja, ami ugyan a magyar nyelvben téves asszociációkat is előhívhat (ld. szexuális zaklatás), ám mégis jobban fejezi ki a tevékenység ismétlődő, romboló jellegét, mint a bántalmazás szavunk.

Kép forrása: www.canva.com

ZAKLATÓK ÉS ÁLDOZATOK 

A gyerekek már háromévesen részt tudnak venni (és részt is vesznek) zaklatásban. Ismertek az óvodai csúfoldódások, játékokból való kirekesztések, amiket sokszor hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, mondván „A gyerekek már csak ilyenek!”, pedig ha a jeleket időben észlelnénk és közbeavatkoznánk, elejét lehetne venni az iskolai folytatásnak, ami felső tagozatban, 6-8. osztályban csúcsosodik ki igazán.  

Zaklatás áldozatává bármilyen nemű, korú, testalkatú és hátterű gyermek válhat, s a bántásnak számtalan oka lehet: fizikai megjelenés, faji hovatartozás, mentális vagy testi eltérés, stb.

A családi háttér szintén meghatározó az egyes szerepek kialakulásánál, például a szülők előítéletei, kirekesztő gondolkodásmódja, a gyakoribb fizikai és lelki bántalmazás, a következetlen nevelés és fegyelmezés erősítheti a bántalmazói magatartás kialakulását a gyermeknél, míg a túlféltő nevelési stílus (leginkább későn születetteknél, egykéknél) vagy épp az elhanyagoló, az áldozati szerepet.

Kutatások alapján a zaklatóknál a legfőbb indíték a hatalmukkal való visszaélés és fontos számukra, hogy ennek lehetőség szerint közönsége is legyen. Jellemző rájuk az ingerlékenység, túlzott magabiztosság és az alacsony empatikus képesség. Vágynak arra, hogy uralkodjanak és irányítsanak másokat, sokszor pedig indokolatlan esetekben is túlzott agresszióval reagálnak.

A szakemberek többsége, mint Ranschburg is, azt állítja, vannak olyan tipikus magatartási jegyek, amelyek viszont az áldozati szerepet erősítik fel. Ilyenek az önértékelési és kommunikációs zavarok (szótlanság, szemkontaktus kerülése, kéztördelés, görnyedt testtartás, szemlesütés), amelyek szinte determinálják az adott gyermek kiszolgáltatottságát, ezáltal pedig kiváltják a zaklatók érdeklődését. Ezeknek a gyerekeknek a csoporton belüli népszerűsége gyengébb, amit csak súlyosbít, hogy a zaklatási események legtöbbször a közösség előtt történnek, vagyis a megalázásának az osztálytársak szemtanúi. Emellett azt is meg kell élniük sokszor, hogy senki nem kel a védelmükre, sokan néma cinkosok, így a kortárs közegüktől is egyre inkább izolálódnak.

A ZAKLATÁS TÍPUSAI

Sajnos igen változatos az a kép, ami az iskolai zaklatás megjelenési formái során tárul elénk. Az alábbi táblázat jól tükrözi, hogy a verbális és nem verbális jegyek tovább tagolódnak közvetlen és közvetett vállfajokra is, ez utóbbiak tetten érése pedig különösen nehéz, hiszen nem nyíltan történnek, aminek szemtanúja lehetne egy beavatkozni képes felnőtt is. A fizikai agresszió leginkább a fiúkra jellemző, a lányok az indirektebb, burkoltabb módszereket részesítik előnyben. 

Forrás: Saját szerkesztés Buda – Kőszeghy – Szirmai alapján (2008)

Felnőttként, szülőként, pedagógusként a legfontosabb kérdés, ami a téma kapcsán megfogalmazódhat bennünk: mit tehetünk, hogy a problémát időben észleljük és hatékonyan kezeljük?

Cikksorozatunk következő részében erre igyekszünk választ adni. 

Források:

Berta, R. & Dombi, E. (2017). Az iskolai zaklatás körforgása: az iskolai zaklatás és az osztálylégkör kapcsolatának vizsgálata 12–14 évesek körében. Magyar Pedagógia 117 (3). pp. 257-275.

Buda, M. (2015). Az iskolai zaklatás – a kutatások tükrében. Debreceni Egyetemi Kiadó.

Homoki, A. – Cs. Ferenczi, Sz. – Csákvári, J. (2017). Konstruktív agresszió- és bullyingkezelés a gyermekvédelmi szakellátásban. Budapest: Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.

Behind the numbers: Ending school violence and bullying (UNESDOC-Digital Library).  Letöltés ideje: 2021.09.13. forrás:  https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000366483   

Iskolai kortársbántalmazás (Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság Képviselői Információs Szolgálata). Letöltés ideje: 2021.09.12. forrás:  https://www.parlament.hu/documents/10181/39233854/Infojegyzet_2021_10_iskolai_kortarsbantalmazas.pdf/aad38e1d-bc17-5dc7-1b19-0612b1818e1d?t=1618210049922