Elég speciális helyzetem van pedagógiai munkám során, hiszen egy 17 fős közösség osztályfőnöke vagyok, ahol a nemi megoszlás korántsem egyenletes. A közösséget velem együtt 15 nő és 3 férfi alkotja, így talán nem meglepő, hogy a nemi szerepek, a gender-kérdés, a nőkkel-férfiakkal kapcsolatos sztereotípiák és az esélyegyenlőség témaköre szinte minden történelem- vagy irodalomórán előkerül az éppen aktuális projekttel kapcsolatban.

A 21. század elindította a nemi szerepek megváltozását, és ezt a változást nekünk, pedagógusoknak is figyelembe kell vennünk; nemcsak hogy követnünk, de elébe menni azoknak a dolgoknak, melyekkel a megváltozott szerepek mentén találkozhat majd a felnövekvő generáció. A tolerancia, egymásra való odafigyelés, kölcsönös tisztelet alapvető értékek, melyeket az iskola kezdetektől fogva közvetít, ugyanakkor ezeknek a princípiumoknak az átadásánál nem állhat meg a nemi szereptanulás, a szexuális nevelés vagy a gender-kérdésről való párbeszéd. Ez a téma a nevelésben napjainkban is – sőt talán egyre inkább – igencsak megosztó. Ahhoz, hogy meglássuk, mi változott a témában Z és alfa generáció megjelenésével, a digitális forradalommal, valamint a kommunikációs és kognitív stratégiák megváltozásával, érdemes elkülöníteni a téma alap- – de nem biztos, hogy mindenki számára evidens – fogalmait.

„A biológiai nem (sex) a személy nemi szerve által meghatározott jellemző, amely az esetek legnagyobb részében megegyezik nemi kromoszómáinak sajátosságával.”

A társadalmi nem (gender) az adott biológiai nemhez tartozás lélektani élménye. (Gentile, 1993)

A társadalmi nem két fontos aspektusa: a nemi identitás és a nemi szerep.

A nemi identitás önmagunk férfiként vagy nőként való megélésének szubjektív élménye, része a személyiségünknek, és központi eleme az önmagunkról alkotott énképnek.

A nemi szerep ezzel szemben mindazokra a viselkedésformákra vonatkozik, amelyek a kultúra által maghatározott nőiességet és férfiasságot hivatottak jelenteni. A társadalmi nemi szerep mindazoknak az elvárásoknak az összessége, amelyeket egy adott társadalom a tagjaitól elvár, ez alapján ítélünk valakit többé vagy kevésbé férfiasnak, illetve nőiesnek. A társadalmi nemi szerepek épp ezért kultúránként eltérőek lehetnek.

Manapság egyre kevésbé merev, nemileg élesen szétválasztott térben éljük az életünket, ezért a nemi szerepek előírásai is fokozatosan halványulnak. Vannak nőkhöz rendelt sztereotípiák, úgymint a családról való fizikai és érzelmi gondoskodás, empátia, önfeláldozás, érzelmi irányultság, ezzel szemben a férfiakhoz kapcsolódó tulajdonságok az agresszivitás, versengés, fizikai erő, függetlenség, ez azonban óriási változásokon megy át. Megjelent a modern férfi és apaszerep, mely átalakította a „férfias férfi” képét.

A nemi identitás a legkorábbi életévekben kezd kialakulni. Amint a szülők megtudják, hogy gyermekük fiú vagy lány, a nemének megfelelő nevet választanak számára, és a nemekkel szemben támasztott kulturális elvárásoknak megfelelően kezdenek vele bánni. Így a gyermekek igen korán megtanulják, hogy mi az a – nemenként eltérő – viselkedés, amit elvárnak tőlük. Korán elkezdődik a hajviseletben, ruházatban és egyéb tényezőkben való eltérés, amely később önszervezővé válik. 2-3 éves korban a nyelv elsajátításával a nemek közötti különbségek egész rendszere világosabb lesz a kisgyerek számára.

A WHO a szexuális nevelést már óvodás kortól szorgalmazza, irányelvei között szerepelnek olyan célkitűzések, melyek elérésére már kisóvodás kortól törekedni érdemes:

1. Egy olyan szociális légkör elősegítése, amely toleráns, nyitott és megbecsülést tanúsít a nemiség, a különböző életstílusok, attitűdök és értékek iránt.
2. A nemi különbségek és a gender sokféleség tiszteletben tartása, valamint a nemi identitás és a nemi szerepek tudatosítása.

Saját viselkedésmintáinak ösztönös átadásán túl mit tehet egy pedagógus, hogy a nemi szerepfejlődést megfelelő irányban, ám mégis toleránsan és befogadóan menedzselhesse? Hol ronthatja el?

Az óvópedagógusok fontos szereplők lehetnek a nemi sztereotípiák hatásának csökkentésében, az intézményes nevelésben is megjelenő szexizmus és nemi megkülönböztetés megszüntetésében (Zaman, 2007). A nemek szerinti játékoknál nem kell, hogy alapvetés legyen, hogy kék és rózsaszín csoportba osztjuk a gyerekeket, mindegy, hogy a kislány tűzoltóautóval játszik vagy babázik, a fontos, hogy tevékenykedik. A drámajátékokban oszthatunk férfiszerepeket kislányokra is, de kisfiú is játszhatja az öreg nénét, és a róka bizony nem biztos, hogy mindig fiú. Ügyelhetünk arra, hogy a szervezett tevékenységeken, ahova vendéget hívunk, ne erősítsük a nemi sztereotípiákat. Miért ne hívhatnánk női focistát, buszvezetőt vagy férfi balett-táncost, légiutas-kísérőt?

Mindeközben több általános iskolában zajló kutatás bebizonyította, hogy a tanárok nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásai befolyásolják a gyerekek teljesítményét. A pedagógus prekoncepciói Pygmalion-effektusként hatnak a tanulók viselkedésére és teljesítményére, ez azután befolyásolja a gyermekek attitűdjét és hiedelmeit saját fejlődési és kapcsolati lehetőségeikről. Ez módosítja önmagukkal szembeni teljesítményelvárásaikat és karrierelképzeléseiket, a hozzáférésüket az oktatási esélyegyenlőséghez, ezáltal a tényleges teljesítményüket, s mindezeken keresztül a fizikai és pszichés jóllétük állapotát. Egyszóval mindent.

Az USA-ban például egy 2016-os statisztika szerint a STEM-állásokban (Rövidítés az angol Science, Technology, Engineering, and Mathematics tudománycsoportból, zömében matematikát, mérnöki és IT diszciplinákat tömörít) mindössze 13 % a nők aránya, miközben a népesség kicsivel több, mint felét alkotják. (Magyarországon 2015-ben zajlott egy ezzel kapcsolatos projekt, mely csupán négy középiskolát érintett). Ennek számos oka van a genderközpontú marketingtől kezdve, a férfiak és nők álláspályázási szokásaikban való különbségekig, de az egyik legfontosabb, hogy a lányok szocializációja oktatásuk folyamán folyamatosan erősíti a nemi sztereotípiákat, melynek eredményeként meg sem fordul a fejükben, hogy ilyen „férfiasnak mondott” pályákat válasszanak. Lássuk be tehát, nem jó út, ha nemek szerint sugalljuk diákjainknak, hogy mit tudhatnak, és mit nem tudhatnak, hiszen ez később erőteljesen befolyásolja pályaválasztásukat.

Egy olyan „lányos osztályban”, mint az enyém, az esélyegyenlőség is előkerül újra és újra. Ebben a témában nyilván nem tudunk „nemi semlegesek” maradni, hiszen mi is tartozunk valahova, de fontos, hogy minden felmerülő nézőpont és mindkét nem véleményeérdekei is elhangozhassanak az ezzel kapcsolatos vitákban. Ezt azért mondom, mert biztosan mindenki el tudja képzelni, milyen az, amikor 14 tinilány próbál móresre tanítani 3 fiút az esélyegyenlőség zászlaja alatt. Bár az üvegplafon, a szexista viselkedés és a nemi megkülönböztetés létezését kár is kétségbe vonni, a családon belüli erőszakot vagy a szexuális zaklatást nem mindig férfiak követik el és egy nő is lehet kiváló vezető cégben és autóban egyaránt.

Nagyon fontos tehát, hogy pedagógusként a differenciálás alapját a gyermek személyisége, valódi képességei, választott egyéni tanulási útvonala, tanulási stílusa adja és nem pedig a kulturálisan berögzült nemi sztereotípiák, melyekkel gender-lövészárkot áshatunk az osztályközösségbe.