Azon hosszasan lehetne vitatkozni, hogy milyen a jó tanár. Vajon az, aki kíméletlen következetességgel kéri számon óráról órára a leckét vagy az engedékenyebb kolléga, aki hajlamos több időt szánni a „lelkizésre”, és néha napján képes szemet hunyni afelett, hogy az otthoni tanuláskor tegnap kissé háttérbe szorult a tantárgya?

Mindenki más, de mindenkiben ott a szikra

Nyilván sokan sokfélék a pedagógusok, hiszen legfőbb eszközünk a személyiségünk, de bárhogy is legyen, nagyon fontos, hogy a felállított követelményen, elsajátítandó tananyagon és a kitűzött eredményen túl mindig vegyük figyelembe, hogy nincs két egyforma gyerek, mégis mindenki magában hordozza a lehetőséget, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk belőlük. Különösen igaz ez a Z generációra.

Persze tudjuk jól, hogy lehetetlen 45 percen keresztül mindenkire külön-külön odafigyelni, ugyanakkor az sem hatékony, ha erősen él a fejünkben egy rögzült ideál a Tökéletes Diákról (vagy éppen van is egy-két ilyen tanulónk), akihez a többieket mérjük minden esetben.

Élettörténetben, előzetes ismeretekben, képességben, tanulási stílusban és technikákban, a tanuláshoz és a világhoz való viszonyulásban jelentősen eltérhetnek egymástól a tanulók (még a testvérek is!), ezért a tanításon és tanuláson túl – vagy éppen e folyamatok közben – érdemes időt és energiát fektetnünk a megismerésükre.

Ezekre a módszerekre remek ötleteket és eszközöket találhatunk a pedagógiai-pszichológiai szakirodalmakban. Ilyen a kérdőívezés, a tanulók megfigyelése, munkájuk elemzése vagy a beszélgetés. Ugyanakkor nem árt itt is továbbgondolnunk, újraértelmeznünk vagy saját pedagógiai céljaiknak megfelelően felhasználni ezeket, amennyiben korszerű kaméleon-pedagógusként meg akarjuk nyerni a tanulók figyelmét.

Az alábbiakban erre szeretnék pár ötletet bemutatni, hátha más kollégának is hasznára lesz.

A többszörös intelligencia tesztje

Célszerű kiölttetni a tanulókkal a Gardner-féle többszörös intelligencia tesztet, amelyből pillanatok alatt kiderül, melyik intelligenciafaktort (nyelvi, matematikai-logikai, zenei, vizuális, intraperszonális, interperszonális, mozgásos) részesítik előnyben.

Amennyiben megvannak az eredmények, elkezdhetjük tervezni a tanulóknak kedvező feldolgozási módokat, míg máskor azokat a készségeik fejlesztését célszerű megcélozni, amelyben kevésbé jók.

 Mit várnak (el) a tanulók?

Szeptember első óráin mindig ismertetjük a tanulókkal a követelményrendszert. Hosszasan soroljuk az elvárásainkat, ugyanakkor sokan nem adnak lehetőséget arra, hogy megkérdezzék a diákokat, ők mit várnak el egy tanártól.  Holott lehet, szívesen elmondanák, hogyan tudnánk még inkább a segítségükre lenni a tanulásban, személyiségük fejlődésében és boldogulásukban, milyen stílusban szeretnének tanulni, mi érdekli őket a tantárggyal kapcsolatban stb.

Talán aprónak tűnik ez a gesztus, míg mások szerint nem érdemes ilyet kérdezni, hiszen nehogy már a nyúl vigye a puskát, de különböző korú és hátterű tanulók esetében azt tapasztalom, hogy az osztály értékeli, ha azt látja, nekünk számít a véleményük. Ha elsőre szótlan az osztály, biztassuk őket a véleményalkotásra, és világítsuk meg nekik, hogy ez az ő érdekük is. Amiatt ne fájjon a fejünk, hogy messze van még szeptember! Ezt a lépést akár a következő tanórán megtehetjük.

A jó tanár hogyan motivál???

Szintén könnyebben tudunk alkalmazkodni tanulóinkhoz, hogy az örömszerző tanulás élményében részesítsük őket (vagy legalább elviselhetőbbé tegyük számukra a tanórákat), ha az Álmaim tanára, a Jó tanár hogyan motivál? vagy esetleg A jövő iskolája címmel rövid, de informatív fogalmazást íratunk velük. Ezekből sokat meríthetünk, hogy közelebb kerüljünk diákjaink világához, ami által talán könnyebben felkelthetjük érdeklődésüket és figyelmüket. Egészen jó tanácsadók tudnak lenni!

Ötletroham

A fogalmazás mellett kipróbálhatjuk a Mentimeter alkalmazást is, ahol a tanulók a számítógépen vagy mobiljaikon beírnak egy szót vagy mondatot, amelyek kivetítve szófelhőbe rendeződnek, majd ez alapján megbeszélhetjük az elképzeléseket.

Értékeljen a diák is!

Az iskolában sajnos domináns az egyoldalú értékelés, amikor érdemjeggyel vagy szövegesen mondunk ítéletet a tanulók teljesítményéről. Pedig ezzel nemcsak egyszerűen azt éreztethetnénk az osztállyal, hogy az ő véleményük is számít, hanem elősegíthetjük az önreflexiónkat, ami, valljuk be, a több évtizede pályán lévő kollégáknak is hasznos lehet.

A pedagógus értékeléséhez használhatjuk a hagyományos formákat (jegyet vagy szöveges értékelést írnak a gyerekek), de aktivitásra ösztönözve bevethetjük az interaktív, digitális szavazórendszereket is, például a Socrative-ot vagy – sok nebuló kedvencét – a Kahoot-ot, de kérhetünk akár szöveges visszajelzést a Mentimeter vagy a Google-űrlap segítségével.

Bár sok minden megváltoztatása nem rajtunk múlik, és mindenkinek megfelelni száz százalékosan nem lehet, azonban biztos vagyok benne, ha Ti is utánajártok a tanulók ötleteinek, néhányat könnyen és örömmel meg tudtok valósítani.

Az eredmény garantáltan nem marad el!

A következő hetekben ezekre próbálunk majd tippeket adni, úgyhogy érdemes lesz visszalátogatni az oldalra.

Fegyverneki Gergő

Ha érdekelné, szerzőnk hogyan csinálja, megvásárolhatja kötetét az alábbi linken: http://neteducatio.hu/uzlet/ikt-s-otlettar/