Minden fegyelmezetlen gyerek hiperaktív és minden hiperaktív gyerek fegyelmezetlen? Fegyelmezetlennek tűnik a gyerek? – nézzen a dolgok mögé!

A hiperaktivitás tünetei és kezelése

Melyik az a rendellenesség, ami Magyarországon minden 20. gyermeket érint, de kevesebb, mint 5000-en kapják meg a számukra szükséges ellátást? – tehetnénk fel a kérdést. Megdöbbentően nagy ez az aránytalanság, ami mögött az rejlik, hogy az ezzel a nehézséggel – hiperaktivitás – küzdő gyerekek nagy részét félreértik. Azt mondják rájuk, hogy rosszak, fegyelmezetlenek, neveletlenek, idegesítőek. Ebben az esetben csak a tüneteket látják az emberek, és azokat a pszichés és agyi folyamatokat, amik ezek mögött meghúzódnak, nem.

A hiperaktivitás két alapvető eleme a túlmozgás és az impulzivitás. A túlmozgásosság nem egyszerűen azt jelenti, hogy a gyerek sokat mozog, hiszen az önmagában még nem lenne nehézség. A hiperaktív gyerekek rendezetlenül, a helyzetnek nem adekvátan mozognak. Emellett jellemzi őket az impulzivitás, vagyis az, hogy előbb reagálnak, és utána gondolkodnak, nem mérik fel a helyzetet és annak következményeit. Pont az impulzivitásukból következik, hogy nehezen viselik a szabályokat, korlátokat, a kontrollt. A társaikkal nem könnyen építenek ki kapcsolatot, ennek oka az, hogy nagyon máshogy működnek, játszanak, mint a többiek: hirtelenek, impulzívak, megszegik a játékszabályokat, vagy sajátokat találnak ki és aszerint játszanak. Ezért nekik is nehezebb a szabálykövetőbb, rendszerezettebben játszó társaikkal lenni, és a többieknek is nehéz ezt a – számukra – kaotikus vibrálást elviselni.

A hiperaktivitás hátterében több tényező, vagy tényezők együttesei állnak. Vannak azt bizonyító vizsgálatok, hogy a hiperaktivitásnál agyi elváltozások figyelhetők meg az érintettek egy részénél, de nem jellemző egyértelműen mindenkire. Ezt támasztja alá az is, hogy a súlyosabb eseteknél alkalmazott gyógyszeres kezelés hatásos egyeseknél. Az agyi-kémiai zavart bizonyítja az a tény, hogy a serkentőszerek úgy hatnak a hiperaktív emberekre, hogy megnyugtatják őket. Ennek az az oka, hogy ezek serkentik, stimulálják azokat az agyban lévő „fékeket” (nucleus caudatus), amelyek a túlmozgást befolyásolják, így egy nagyobb szabályozást, erősebb kontrollt hoznak létre.

Emellett jellemző lehet még az öröklött hajlam, befolyásolhatja a terhesség alatti betegség, szülési nehézségek, kisgyerekkori fertőző betegségek. Azok a gyógyszerek, amiket jelenleg a hiperaktivitás kezelésére használnak, még messze nem tökéletesek: számos (akár neurológiai) mellékhatásuk van, hatásuk pedig még nem eléggé ismert, és függőséget okozhatnak. Éppen ezért a gyógyszeres kezelés csak nagyon indokolt és súlyos esetben javasolt.

Mit tehet a pedagógus ebben a helyzetben?
Ahhoz, hogy a hiperaktív gyerekeknek úgy tudjon segíteni, hogy közben az osztályban a többiekkel együtt nevelje, fontos, hogy ismerje az adott gyereket.

– Általában jellemző, hogy szeretik az ingergazdag, akár mozgásos feladatokat, érdekélődésüket akkor tudják fenntartani, ha változatos a feladat. Szükségük van a rendezett, rendszerezett de változatos környezetre, ahol mindennek megvan a maga helye, ami stabilitást ad számukra.
– A szabályoknak kiszámíthatónak és következetesnek kell lenniük, fontos, hogy tudják, hogy minek milyen következménye van, és állandóságot jelent az életükben, ha ezeket mindig, következetes betartatják velük.
– A jutalmazás-büntetés mindig azonnali legyen, és sose maradjon el. Ha nem rögtön jön a megerősítés egy viselkedésre, akkor később nehezebben köti össze a gyerek, nehezen kódolja, hogy mi a jó és rossz, elvárt és kerülendő viselkedés. Az erős büntetést mindenképpen érdemes kerülni, mert az bénítóan hat rá – inkább magyarázattal, és következményekkel jelezzük a gyereknek, hogy nem kívánt cselekvést hajtott végre.
– Fontos, hogy mindig a gyermek tettét értékeljük, minősítsük, és ne magát a gyereket. Így elkerülhetjük azt, hogy önmagát rosszként definiálja, és megérti, hogy éppen hibát követett el, de helyre tudja hozni, hiszen alapvetően jó gyerek.
– A szélsőséges viselkedést, esetleges dührohamot meg tudjuk előzni, ha minél konkrétabb utasításokat, feladatokat adunk nekik. Ebben szerepeljen az időkorlát, ami alatt el kell végezni a feladatot, és a feladat elvégzésének a menetét is érdemes vázolni – főleg kisebb gyerekeknél.

Milyen segítséget kaphatnak ezek a gyerekek?
Ha pedagógusként felmerül Önben a gyanú, hogy esetleg hiperaktív gyerekkel van dolga, akkor érdemes szakemberhez fordulni. A pedagógiai szakszolgálatokban a megfelelő szakemberek feladata, hogy diagnosztizálják a hiperaktivitást, majd ezek után terápiát ajánlanak nekik. Hazánkban a hiperaktív gyerekeket több nagyobb intézményben is kezelik, és nemrég nyílt meg a Bethesda Gyermekkórház új, hiperaktív és figyelemzavaros gyerekek ellátására kialakított speciális központja. Abban különbözik a Központ működése a többi ellátóhelytől, hogy a gyerekek és családjaik mellé koordinátort is rendelnek, akik a kezeléseken kívül is találkoznak a családokkal. A legfontosabb, ami pedagógusként tehet az, hogy megbélyegzés helyett – „rossz, neveletlen gyerek” – felismeri a tüneteket, és megpróbál olyan környezetet teremteni a hiperaktív gyerekek számára, amiben könnyebben és biztonságosabban igazodnak el.