Kiemelt képességfejlesztési területek:

• Együttműködés, elfogadás,
• Érzelmi érzékenyítés
• Hagyományok felelevenítése, teremtése

Készítette: Karczewicz Ágnes       

1. A ráhangolódást segítő környezet, mely körbeölelt a teraszon, az öltözőben és a csoportszobában

Egy dekoráció, mely egyben fejlesztőjáték is:

• Végy egy nagy levegőt, és fújd minél magasabbra a tollakat!

És egy fejlesztő játék, mely egyben dekoráció is: a fénydoboz (most kukoricával és csillagos égősorral).

Hogy hogyan lett ennyi kukoricaszemünk?

 Természetesen így:

     2. A meséink: Márton legendája és A csillagtallérok

A csillagtallérok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kisleány. Ennek a kisleánynak nem volt sem apja, sem anyja s olyan szegényül maradt ezen a világon, akár csak a templom egere. Nem volt bár egy házacskája, ahol lakjék, nem egy ágyacskája, hová lefeküdjék, nem volt egyebe csak a ruhája, annyi, amennyi a testén volt s csak egy darabka kenyere: egy könyörületes szívű ember adta azt is.
Mit volt, mit nem tenni, elindult a kisleányka, hátha megsegíti a jó Isten. Amint ment, mendegélt a réten, szembe jő vele egy szegény ember s kéri könyörögve:
– Te jó kislány, adj ennem, három napja, hogy egy falást sem ettem.
A kislány egy szempillantásig sem gondolkozott, a kenyerét odaadta a szegény embernek.
– Áldjon meg az Isten, hálálkodott a szegény ember, s ment tovább.
Ment a kislány is, s ím, szembe jő vele egy gyermek, sír keservesen s könyörögve kéri:
– Adj nekem valamit, amivel befödjem a fejemet, mert úgy fázik a fejem!
A kislány szó nélkül odaadta a kalapját.
Tovább ment, mendegélt, ismét szembe jő vele egy gyermek, akinek a testén egy szál ruha sem volt. Nem is várta, hogy kérjen, nekiadta a kabátocskáját. Aztán beért az erdőbe. Éppen esteledett, alkonyodott s hát jő szembe vele egy gyermek, s kérte, hogy adja neki az ingecskéjét, mert különben megveszi az Isten hidege.
Mondta magában a kislány:
– Úgy is sötét van, nem lát senki, odaadhatod az ingedet.
Oda is adta.
Most már csakugyan semmije sem volt. Így állt, álldogált egy helyben, feltekintett a csillagos égre, nagyot fohászkodott, s ím, halljatok csudát! Egymás után hullottak a csillagok, sűrűn, mint a záporeső, s ahogy a földre értek, mind tiszta tejfehér tallérokká lettek. És lehullott az égből egy szép gyolcsing is, olyan fehér s olyan finom, hogy az csupa csuda. A tallérokat szépen fölszedte, s ettől fogva nem volt gondja többet: élt boldogan.
Holnap a kislány legyen a vendégetek.

3. Középpontban a segítségnyújtás

Szent Márton legendája jó alkalom arra, hogy beszélgessünk és át is éljük a segítségnyújtással, -adással keltett érzelmeket. Ehhez már második éve, erre a napra, „szeretetkosarat” állítunk össze a szülők és a gyerekek segítségével, az Ukrajnában működő „testvéróvodánknak”. Ebbe aztán minden belekerül. A szülők által felajánlott tartós cikkeken, élelmiszeren kívül, a gyerekek által készített apró meglepetések mellett, az otthoni játékok közül kiválasztottak, és még a személyre szóló meglepetések is. Hihetetlen látni, ahogy gyűlnek és gyűlnek az ajándékok és alig várjuk, hogy elolvassuk a válaszlevelet és kibontsuk a nekünk szánt képeket, apró ajándékokat, melyet tavaly éppen Mikulás napján kaptunk kézhez. (Őszintén és tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, hogy ha teheti, támogasson, patronáljon egy nehezebb helyzetben lévő óvodát, csoportot, mert olyan érzelmeket tudunk megéreztetni, melyek oly nehezen megfogalmazhatók.)

Mi történt még?

Lámpásokat készítettünk gyapjú, üveg és drótháló felhasználásával. Égő mécsesekkel vonultunk, gyertyát gyújtottunk, adományokat gyűjtöttünk. Megnéztük a „A csillagtallérok” mesét a szülők árnyjáték előadásában és természetesen libás finomságokat kóstoltunk, majd induláskor mindenki megkapta útravalónak a fehércsokis sütőtök lekvárt, mely – a szülők elmondása alapján hazáig el is fogyott.