Készítette: Karczewicz Ágnes

Ezt a hetet egy a hagyományok felelevenítésére szántuk, hiszen ezen a hétvégén volt fecskehajtó kisasszony napja és a népi kalendárium szerint a dióverés kezdete. Aztán ehhez – előre be nem tervezett módon (Bimbe kérdésére: Anyukám azt mondta, hogy figyeljek arra, hogy ne menjen át előttem fekete macska, mert péntek van és 13.-a. Ez mit jelent?) – bővült a témánk. Beszélgettünk a babonákról és az ehhez kapcsolódó hiedelmekről (persze valahogy még ez is köthető a hagyományokhoz, de az, hogy hogyan is került ebbe a körbe az „indiánosdi” az a „beszámolóm” végén fig kiderülni.

Hétfő

Fecskét látok, szeplőt hányok,

(kezek a szemfölé tenyérrel lefelé, majd arcsimogatás két kézzel)

Idevárom. meg ide,

(jobb kéz a magasban felfelé tartott tenyérrel, majd ugyanez a ballal is)

A két vállam hegyibe.

(kezek keresztezve a vállakon (előbb a jobb, aztán a bal)

Rajzos, mesés „feladatlap” a nagyobbaknak:

Ritkán használunk „kész, fénymásolt” feladatlapokat, ha igen akkor is a Zsuzsi (mily szerencse egy grafikus dajka!) által rajzoltakat, melyekkel igazodni tudunk a témánkhoz, a fejlesztendő területekhez és még akár egy-egy gyerek fejlettségéhez is. Legtöbbször azonban az általunk rajzos, mesés feladatlapokat használjuk, hiszen ehhez nem kell semmi előkészület. Akármikor „rögtönözhető” és a részt vevő gyerekekhez igazítható feladatok adhatók. valójában ez nem más, mint egy általunk (vagy egy-egy gyerek által) mesélt történet, mese melyben „feladatok” vannak elrejtve. Ahogy halad előre a történet, úgy rajzolják a gyerekek.

 A fecskés napon ez valahogy így hangzott: Egy kis falu arról volt híres, hogy minden házának az eresze alatt fecskék fészkeltek, akik az ősz közeledtével összegyűltek a villanydrótokon.

(A lap bal és jobb szélére rajzolj két villanyoszlopot és kösd össze őket 3 dróttal! A középsőre rajzolj annyi fecskét ahány éves vagy! A felsőre pedig 2 párral többen telepedtek. A legalsón ült „egy magában, ibolyaszín kiskabátban”, hány fecske is?)

A lila kisfecske szomorúan üldögélt az alsó dróton, amikor a jobb oldalára mellé telepedett 2 ficsergő fecske, a jobb oldalára 1.

A két villanydrót közé, a lap aljára rajzolj annyi őszi levelet, ahány fecske összegyűlt a drótokon!)

Amikor mind a 14 fecske megérkezett, csivitelve a magasba szálltak és elindultak a hosszú útra – Afrikába – ahol az itthoni zimankós tél helyett örökké süt a nap. És tudjátok, hogy mi történik, amikor újra kitavaszodik?

Kedd, szerda, csütörtök (játékok, fejlesztő játékok dióval és ismét egy saját készítésű „feladatlap)

Kiszáradt a diófa

Nem játszhatunk alatta,

Majd kiújul tavaszra,

Majd játszhatunk alatta.

Gombos – diós memória játék:

Ritmusjáték:

A játék menete.

Egyre gyorsuló tempóban mondom a kövek és diók kirakásának sorrendjét.

A kirakott sorban lévő köveket és diókat megszámláljuk, majd ki kell találni, hogy melyikből van több vagy kevesebb.

A dió két györs asztalra ütés egymás után (ti-ti). a kő egy hosszú (tá)

 Egy kis matematika:

Feladatlap:

A faladatlap készítése:

Egy lapra tűzőgéppel diólevelet rögzítünk, melyről leszedünk egyet, kettőt (ezek később levéllenyomatok készítésére felhasználhatók)

Feladatok pl:

Rajzold meg a hiányzó leveleket és próbálj meg a levelek nagyságára is figyelni!

Rajzolj annyi diót a lap aljára, ahány éves vagy!

Rajzolj a annyi diómanót a lap jobb szélére amennyi a különbség a levelek és a diók száma között!

Kézműves ötlet: Diómanó, mely egy botra rögzítve táncoltatható, mesebábbá változtatható

Péntek 13.

A bevezetőben leírt történet magában rejtette a varázsmondókák ismételgetésének lehetőségét és a „varázsvizek” készítését. A „varázsvizek” egyszerűen elkészíthetők és már évek óta használjuk is egy üveggel. Ez egy varázsmondóka elmondása közben a fájó területet körbe rajzolva minden testi, lelki bajra hat. Valójában nem más, mint ételfestékkel megfestett, illóolajokkal illatosított víz egy szépséges üvegben. A Bimbe által „hozott” kérdés eszembe jutatta, hogy mi lenne, ha a különböző bajokra, különböző színű vizeket is készítenénk. Nosza!

Összegyűjtöttük a legtöbbször előforduló, „nem szeretem” fájdalmakat (elválás, sérülés, szomorúság, harag). Kerestünk négy szép üveget. mindegyik érzéshez hozzákapcsoltunk egy-egy színt (vörös, sárga, lila, zöld). Kimentünk a kiskertbe illatos növényekért. csipesszel beleraktuk az üvegbe és feltöltöttük vízzel, melyet megfestettünk ételfestékkel. Felmatricáztuk és most már akár válogatni is lehet ezek közül attól függően, hogy mi is a baj.

Mi történt még? Természetesen sok szerencsét kívántunk a szülőknek erre a napra (is).

Hozzávalók: papírtányér, pasztellkréta és fekete öntapadós tapétából kivágott macska

És, hogy lett a diós hetünk „macska napján” indiánosdi?

Erre a napra hangszerekkel való játékot és hangszerkészítést terveztem dióból, ezért reggel a szőnyeg közepére tettem a hangszeres kosarat. Természetes, hogy ez „bevált”. Az érkezők mindegyike itt kezdte a napot. Kivéve Zyelykét és Fruzsit. (Akkora zene-bonát csaptak, hogy az összes fekete macska (ha volt a környéken) világgá szaladt.) Ők előbb magukra kötötték a kendőket, majd Zselyke kivette a kosárból a triangulumot és így szólt:

• Most olyan vagyok, mint a ministránsok a templomban – és elkezdett egyenletes ütemet ütni.

Erre Fruzsi válasza:

• Én meg az első magyar indián vagyok. – és beállt mellé és persze, hogy táncra perdültek és aztán a barkács asztalnál kötöttek ki, hogy fejdíszt készítsenek maguknak.

Én meg azon gondolkodtam, hogy hogy a csudába is lesz ebből ma hangszerkészítés? Aztán bevillant a „felmentő ötlet”:

• Mi lenne, ha nagy botokból készítenétek magatoknak „indiános”, sámán botot? – Az ötletet lelkesen fogadták és már tekerték is a fonalat, fűzték a diókat, kupakokat, amíg el nem készült a csörgős, sámán bot.

És, hogy ebből mi lett? Nem győztük fúrni a diókat és a kupakokat annyian szerettek volna csörgőt készíteni. (Szerencsére Bimbe „átvette” a kupakok kilyukasztását és megmentett minket.)

Az elkészült csörgőkkel és a kendőkkel aztán indián zenére sámán táncba kezdtek

Mi történt még? Megtartottuk az idei év első szülői, teadélutánt, melyre hagyományainkhoz híven a gyerekek is készültek. Meglepetésként lerajzolták a családjukat és ezeket a rajzokat – jelek, nevek nélkül – felkötöttük egy-egy székre. Az érkező szülőknek ki kellett találni, hogy melyik lehet a gyerkőce rajza és a kiválasztott székre kellett ráülni. Amikor mindenki megérkezett, meg kellet nézni a szék alját – ahová felragasztottuk a készítő nevét – és egyből kiderült, hogy mindenki jól választott-e. (Igen!)

 
A szöveg, amit ráírtunk. Anyuban (Apuban) az a jó, hogy…

Szeptemberi szülői teadélután „tervezete”

1. Gyerekek egy-egy rajza a szék hátlapjára kötve, ragasztva. A szülőnek arra a székre kell ülnie, amelyikről úgy gondolja, hogy az ő csemetéének az alkotása.
2. Szék alá ragasztva egy névvel (jellel ellátott boríték, melytben egy üzenet van a gyerektől.
3. Párválasztás 1, 2, 3 – párválasztás, kézfogás, bemutatkozás (gyerek neve, jele?)

5 ismétlés után – ki kivel találkozott pl először, (másodszor, harmadszor….)

4. Mi változott meg a másikon? (3-4 változtatásig)
5. 4-5 fős csoportokban beszélgetés ötletek összegyűjtése, elsorolása (nagyjából 30 perc)

Témák:

• Elindulások (reggel, baráttól, játszótérről…)
• Az esti „szertartások” (játékok elrakása. vacsora, fürdés, lefekvés, mese, ágyba Veled)
• Akarom, akarom, akarom, és nem akarom (hiszti, dac, düh)
• Vásárlás „utánfutóval”
• Szülői percek – az „én-idő” (hogyan, mikor, van-e egyáltalán

6. Aktualitások, változások, SZMK választás
7. Csomagolópapírral borított asztalokra madárrajz zsírkrétával. (A gyerekeknek másnap meg kell találnia azt, amelyiket neki rajzoltak.

Ha nem is madarakkal,- mert persze, hogy kifutottunk az időből – de egy-egy „személyre szabott” üzenettel köszönték meg a meglepetést a szülők:

És ezzel még mindig nincs vége, mert a gyerekek másnap reggel „folytatták”:

És most van VÉGE.

Befejezésül a heti kedvenc képem: „szörfözés”

Szép hetet MINDENKINEK!