Manapság a globalizáció hatására az idegennyelv tanítása, és tanulása már az élet egészen korai szakaszában igényként jelenik meg a szülők körében, jellemzően óvodáskortól kezdődően. Számos elméleti és gyakorlati megközelítés elérhető napjainkban a témában, azonban ennek ellenére hazai és nemzetközi tekintetben még éles ellentétek vannak jelen a korai óvodai idegennyelv-tanulás szükségességéről és hatékonyságáról.
Sok esetben kérdésként merül fel, hogy mikortól érdemes és ajánlott a gyermekeknek idegennyelvet tanulni, hogy ez a gyakorlatban pontosan hogyan is valósul meg, valamint hogy milyen tanulási eredményeket várhatunk el a gyermekektől az élet ilyen korai időszakában?
Amennyiben a tudományokat vizsgáljuk, találhatunk konkrét életkori szakaszokat a legoptimálisabb nyelvtanulási idő meghatározására. A pszichológiai kutatások egyértelműen igazolják, hogy a legkedvezőbb idő erre a kisiskolás (7-8 éves) korra tehető, hiszen azt megelőzően, óvodáskorban alakul ki az anyanyelvi szabályrendszer, tehát valós nyelvelsajátításként semmiképpen nem értelmezhető a gyermekkori nyelvtanítás. A nyelvtudomány a pszichológiát képviselő szakértőkkel szemben a nyelvtanulás kezdeti időpontját nem tudja meghatározni, valamint kortalannak nevezi, amely a minél korábbi nyelvtanulásra ösztönzi a gyermeket.
Amennyiben a nyelvtanulást óvodáskorban tanulmányozzuk, úgy annak gyakorlata alapvetően két aspektus mentén közelíthető meg, a játékosságban és a spontaneitásban. Óvodáskorban a nyelvtanulás legfőbb célja az alapvető kommunikációs készség fejlesztése, elsődlegesen a szavak szintjén, játékos mondókák, dalok és versek tanulásával. A tanulás eredményeként a mondókák és dalok elmondása-eléneklése, vagy a nagyobb gyermekeknél a szókincs megszilárdulása és bővülése várható az óvodai időszak végére. Még konkrétabban, a szülői közhiedelemmel és elvárással szemben a folyamatos beszéd, vagy az adekvát válaszadás nem lehet elvárható egy óvodáskorú gyermekektől még abban az esetben sem, ha anyanyelvi környezetben nevelkedik. A korai idegen nyelvtanulás operacionalizálásának ismeretében, az idegennyelv-tanulás a kisgyermekek számára nem lehet kötelező vagy megterhelő, valamint az elsajátítás szándékos tudatossága sem lelhető még fel ebben a korai életszakaszban.
Jól látszik tehát, hogy a tudományok között is megosztó jelenség a korai idegennyelv-tanítás, melynek időpontja nincs egységesen meghatározva a tudomány jelen állása szerint. Mindezen túl a külvilág és a szülői igények egyre inkább azt jelzik, hogy az idegennyelvek tanulása minél hamarabb, már lehetőleg óvodáskorban kell, hogy kezdődjön, de a legkésőbbi időpont is az általános iskola első osztályára tehető e tekintetben. Nem vitás tehát, hogy a korai idegennyelv-tanításra érezhetően nagy igény van a 21. században. A legfontosabb az, hogy mindig a gyermek érdekeit nézzük, építsünk a spontán helyzetekre, valamint hogy minden esetben a gyermeki játékosság alapelvét kövessük az idegennyelv-tanításban, és tanulásban.
Írta: Pál Fruzsina