Cikksorozatunk következő interjúalanya egy óvodapedagógus, aki három óvodának névadójaként volt jelen, ezekből az egyik Dargay Attila nevét viseli, akinek személyesen ismeri özvegyét, Henrik Irént. Megálmodta és minden évben megrendezésre kerül a Dargay-emléknap a környező óvodák meghívásával. Egy édesanya, akinek gyermekét down-kór diagnózissal adták a karjába. Egy ember, aki minden nehézség ellenére, pozitívan tekint a jövőbe. Tóth Ildikóval készült az interjú.

Miért pont ezt a hivatást választotta?

Eszembe jut imádott gyerekkorom…Nagymamám háza…az utca, ahol naponta „verődtünk” össze a gyerekekkel, és én mint legidősebb, magam köré gyűjtöttem őket. Mindenféle  gazból főztünk levest, és igen , mi még játszottunk kukorica babával, amit a határból „szereztünk” Csak az esti hold jelezte, és Nagymamám hangja, :befelééééé…, hogy eltelt egy nap. Már akkor tudtam, hogy ha egyszer nagy leszek, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Soha többet nem jutott eszembe más. Hogy miért? Megfertőztek! A legédesebb „betegséget” kaptam tőlük, a tisztaságot, őszinteséget és a ragaszkodást.

Ki a példaképe és miért ő?

Példaképeim a szüleim, bár nem voltak pedagógusok. Ennek ellenére, mindig az ő szemléletük vitt a helyes útra. Gyermekszemléletük megegyezett az enyémmel.
Második példaképem az első vezetőm, Árvai Julianna, akitől pályakezdőként minden útravalót megkaptam, ami a pálya elemózsiájához elegendő lett. Mindig hálás leszek érte Neki!
Nem lennék hiteles, ha nem említeném meg nagyobbik gyermekemet, Dánielt, akit 25 éves koromban, Down-kór diagnózissal adtak a karomba. Dani mutatta és mutatja meg nekem folyamatosan, hogy milyen emberré kellett, kell válnom. Amit Ő képvisel, számomra a legnagyobb belső érték, és ha csak töredékében hasonlíthatnék rá, már tökéletes ember lennék. Más embert formált belőlem, amiért örökre hálás leszek a sorsnak, és annak, hogy családban tudjuk nevelni.

Milyen pedagógiai módszereket ötvöz munkájában?

Gyermekszeretet, példamutatás, játékosság, innováció, motiváltság, „hiszek benned” „fontos vagy nekem”, „én érted vagyok”.

Mi a pedagógiai hitvallása?

Egy gyermek lelke olyan, mint a tiszta lap, melyen minden arra járó örökre nyomot hagy.

Mire a legbüszkébb a pedagógiai pályán eltöltött idő alatt?

30 éve vagyok a gyermekek szolgálatában. Letettem az eskümet a gyerekekért, és a kezem alatt felnövekvő gyerekek, szülők visszacsatolása a legnagyobb büszkeségem. Minden nap „minősítem” magamat, hiszen minden napot úgy kell alakítanom, terveznem, hogy az értékes legyen. 14 évet voltam vezető, ebből 4 évet tölthettem egy „csodálatos világban”, állami gondozott, fogyatékkal élő gyermekek otthonában.  10 éves óvodavezetői munkám alatt, közösen felépítettünk 3 meseszép óvodát, Oszláron és Nyékládházán.

Honnan szerzi az inspirációját?

Elsősorban a gyermekekből. Másodsorban az internet adta lehetőségekből, a mai modern változásokat felismerő szakirodalomból.

Miért jó tanítani 2017-ben?

A legnagyobb kihívással most állunk szemben. Sokkal nehezebb generáció, nehezebb gyermekanyaga. A „ma sikere”, nagyobb eredmény, mint eddig bármikor. Ha a kisebb eredménnyel is beérjük, még mindig a pálya szeretete vezérel minket. Tudni kell alkalmazkodni a megváltozott világhoz, mert ha ez nem sikerül, kudarcokkal töltjük meg napjainkat.

Két jó tanács kezdő kollégáinak?

„Sose feledd, példa vagy !”

„Magasan szállok én mint a sas,

mert szárnyam alatt a szél Te vagy”  (saját)