A nevelési év végeztével a legtöbb pedagógus készít egyfajta számvetést az elmúlt hónapokról… Ahogy végiggondoljuk a mögöttünk álló évet, biztos vagyok benne, hogy sok kollégának a hétköznapok mellett nevesebb események, ünnepek képei is bevillannak: a szeptemberi évkezdés hangjai, ahogy az üresen kongó épület újra megtelt élettel, a karácsony illata és meghittsége, az Anyák-napi örömkönnyek vagy a családi napok és délutánok boldog kacajai. 

Ezeken a közös alkalmakon a szülő meggyőződhet arról, milyen erőn felüli munkát végzünk nap, mint nap és milyen remekül érzi magát gyermekünk a mi kis közösségünkben. Miért is ne akarnának csatlakozni hozzánk?

Igen, előttünk vannak ezek az események, és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezeken az alkalmakon többek voltunk, mint pedagógus… szerveztünk, rendeztünk, vásároltunk, kipróbáltunk és a végére talán volt, amit elrontottunk, de biztosan elfáradtunk és nagyon jól mulattunk.

Őket mind mi, a közös cél érdekében kovácsoltuk össze a hetek, hónapok, évek alatt. Azok a kollégák, akiknek ballagó nagycsoportjuk/osztályuk van még inkább érintettek, hiszen ők az évek alatt igazi kis közösséget alkothattak, és most fájdalmas a búcsú. Évek múltán, amikor egy-egy hálás szülő vagy gyermek felidézi az együtt töltött boldog élményeket, akkor érezzük csak igazán, hogy megérte a sok munka!

Tulajdonképpen ez is egy amolyan velünk született pedagógus tulajdonság: szeretünk közösségben lenni, közösségek aktív részvevője lenni. Sokan valamely hobbi révén keveredtünk bele ezekbe a csapatokba és életre szóló barátságokat kötöttünk. Akár egy civilszervezet, egyesület tagjaként amellett, hogy önzetlen munkánkkal egy jó ügyet szolgálunk, a társadalmunk építésében is aktívan részt veszünk, hiszen más fórum(ok)on is példát mutatunk neveltjeinknek.

 Így van ez az iskolában és az óvodában is. A családokat, szülőket, és minket, pedagógusokat ugyan az a mozgatórugó hajt: a gyermek életének jobbá, teljesebbé tétele, hogy minél több érdekes és építő impulzus érje, mindez pedig egy biztonságos közegben. Ezért is hangoztatják számtalanszor, és mi is nagyon fontosan tartjuk, hogy az otthoni és az intézményi nevelés kéz- a kézben járjon. Hiszen ahhoz, hogy a szülővel együtt tudjunk működni elengedhetetlen a jó bizalmi kapcsolat kialakítása (persze ez oda-vissza kell, hogy megvalósuljon), amiért nekünk aktívan tennünk kell. Az első perctől kezdve nyitottan kell a gyermeket nevelő család felé fordulnunk, mernünk kell kérdezni, érdeklődni a gyermek és a család otthoni életéről, a közös rituálékról.

Két, sokak által ismert példán keresztül mutatnám be, mire is gondolhatunk:

Először is, hogyan szólítsuk a szülőket? ,,Kedves Anyuka, Apuka”? Nem lenne természetesebb a keresztnevükön Gábornak és Ritának szólítani őket? Mi is jobban szeretjük, ha a keresztnevükön szólítanak minket. A beszélgetés egyből másképp indul, ha a szülő érzi, figyelünk rá (hiszen a nevét is tudjuk!).

Másodszor, nem lehet elégszer hangsúlyozni és sokan még mindig ódzkodnak tőle, de a szülők számára elengedhetetlen a napi visszajelzés a gyermekről. Ha csak egy mondatra van időnk, akkor is hálásak érte: ,,Lilike ma nem ette meg az ebédet, nagyon fáradt volt, azonnal elaludt, de uzsonnára a kedvence volt, abból evett rendesen” vagy ,, Lóri egész héten nem aludt ebéd után, alvás idő alatt nyugtalan volt, ez otthon is így van? Mi lehet a gond?”

A rendszeres fogadóórák és családi programok mellett másképpen is érzékenyíthetjük a szülőket az óvodai életre. Több olyan szülőt ismerek, aki a lelkes óvodapedagógusok kérésére bemutatót tartott az oviban/suliban a munkájáról vagy hobbijáról. Nem is gondolnánk milyen nagyszerűen beleilleszthető egy projektbe és a napi rutinba egy-egy vendég anyuka vagy apuka programja.  Azt persze érdemes az első szülőértekezleten tisztázni, hogy senki se érezze kötelezettségnek ezt a ,,szereplést”, illetve- mint minden másban- itt is az egyensúlyra kell törekednünk.

Számtalan szerepben kell helyt állnunk nap, mint nap pedagógusként és emberként is. Az oktató-nevelő funkciónk betöltésén kívül azonban közösségépítő katalizátorként is helyt kell állnunk, ami ha lehetséges, még több energiát kíván. Mégis az év végi számadáskor gondoljunk arra, sokkal többet adtunk ebben az évben is, mint azt gondolnánk.

Szeretne még több ötletet a családok bevonására? Karczewicz Ágnes Óvodai ötletelő c. könyvében hónapokra lebontva talál ajánlásokat! Itt megvásárolható: https://neteducatio.hu/uzlet/karczewicz-agnes-ovodai-otletelo-honaprol-honapra/

Írta: Deák Virág