Pedagógus-továbbképzés 2026 – Egy országos szakmai konzultáció tanulságai

Nem a pedagógus-továbbképzés szokott lenni az oktatáspolitika leglátványosabb témája, de a mindennapi iskolai és óvodai munka szempontjából nagyon is számít, milyen képzésekhez férnek hozzá a pedagógusok. Az Újpedagógia Kft. és a Neteducatio Kft. közös szakmai konzultációjára 851 érdemi válasz érkezett; ezekből kirajzolódik, hogyan látják az érintettek a 2025 januárjától átalakított rendszert. ű

2025. január 1-től átalakult a pedagógus-továbbképzések rendszere. A korábbi, nyitott akkreditációs struktúra helyett az akkreditált képzések szervezésében két állami intézmény kapott meghatározó szerepet: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a szakmai megújító, kötelező képzésekben, míg az Oktatási Hivatal a szabadon választható továbbképzések területén. Az Oktatási Hivatal képzési terveket vehet nyilvántartásba, a rendszer működéséről és a képzések szakmai elbírálásáról azonban jelenleg kevés információ áll rendelkezésre. 

Az átalakítás a pedagógus-továbbképzések piacán régóta jelen lévő szervezetek működését is érintette, miközben a változásról kevés érdemi visszajelzés jelent meg a nyilvánosságban. Ebben a helyzetben indított közös, kérdőív-alapú szakmai konzultációt az Újpedagógia Kft. és a Neteducatio Kft., hogy képet kapjanak arról, hogyan látják az új rendszert az érintett pedagógusok.

A kérdőívet 2026. április 24. és június 17. között lehetett kitölteni, és a  851 válaszadó többsége közvetlenül a köznevelés napi működésében dolgozik, így az eredmények elsősorban az intézményekben dolgozó pedagógusok és vezetők tapasztalatait mutatják meg.

Kik válaszoltak?

A konzultáció nem általános lakossági hangulatfelmérés volt: elsősorban azok töltötték ki, akik naponta belülről látják az óvodák, iskolák és más köznevelési intézmények működését, így leginkább a pedagógusok, intézményvezetők és intézményi munkatársak tapasztalatairól ad képet.

Intézménytípus alapján a válaszolók között a legtöbben általános iskolából érkeztek: ők adták a válaszaok 42,5 százalékát. Jelentős arányban jelentek meg az óvodák is, 24,4 százalékkal. Gimnáziumból a válaszadók 9,6 százaléka, szakképzésből 8 százaléka töltötte ki a kérdőívet, míg kisebb számban kollégiumból és szakiskolából is érkeztek válaszok. Az „egyéb” kategóriát 13,8 százalék jelölte meg.

Munkakör szerint a legnagyobb csoportot a tanárok alkották: a válaszadók 32,9 százaléka sorolta magát ide. A tanítók aránya 17,2 százalék volt, az intézményvezetők és az óvodapedagógusok pedig egyaránt 17,1 százalékot tettek ki. Emellett gyógypedagógusok, pedagógiai asszisztensek és más intézményi szereplők is részt vettek a konzultációban.

A válaszadói kör egyik fontos jellemzője a szakmai tapasztalat. A kitöltők közel fele 21–40 éve dolgozik a pályán, további 6,2 százalékuk pedig több mint 40 éve. Ez azt jelenti, hogy a válaszok jelentős része olyan pedagógusoktól és intézményi szereplőktől érkezett, akik több továbbképzési rendszert, szakpolitikai változást és intézményi működési helyzetet is megéltek már.

Hogyan látják a pedagógusok a jelenlegi továbbképzési rendszert?

A konzultáció egyik központi kérdése az volt, mennyire elégedettek a válaszadók a jelenlegi pedagógus-továbbképzési rendszerrel. Az 1-től 5-ig terjedő skálán – ahol az 1 az elégedetlenséget, az 5 az elégedettséget jelentette – az átlagos érték 2,14 lett.

A válaszok megoszlása alapján a kitöltők 37,4 százaléka az 1-es, további 24,2 százaléka a 2-es értéket jelölte meg. Ez azt jelenti, hogy a válaszadók több mint hatvan százaléka az alsó két értékkel írta le a jelenlegi rendszerrel kapcsolatos elégedettségét. Középső, 3-as értéket 28,4 százalék adott, míg 4-es vagy 5-ös értéket összesen a válaszadók 10,1 százaléka jelölt.

A 2,14-es átlag arra utal, hogy a válaszadók jelentős része nem egyszerűen egy-egy részletszabállyal, vagy technikai elemmel elégedetlen, hanem a jelenlegi továbbképzési rendszer egészének működését látja problémásnak. Az alacsony értékelés különösen azért fontos, mert a konzultációt nagy arányban olyan pedagógusok, intézményvezetők és intézményi szakemberek töltötték ki, akik közvetlenül érintettek a továbbképzések tervezésében, teljesítésében vagy intézményi megszervezésében.

Az eredmény azt jelzi, hogy a továbbképzési rendszer átalakítása a válaszadók tapasztalatai szerint nem tudott széles körű elégedettséget kiváltani. A következő kérdés éppen ezért az, hogy milyen konkrét nehézségek állnak az alacsony értékelés mögött.

Az alacsony elégedettségi érték mögött több, egymással összefüggő gyakorlati probléma jelenik meg. A legtöbben a releváns képzések hiányát jelölték meg, de gyakran szerepelt az időhiány, a képzések költsége, valamint a helyettesítés megszervezésének nehézsége is. 

Mikor legyenek a továbbképzések (szinte teljes egyetértés)?

A nehézségek között hangsúlyosan jelent meg az időhiány és a helyettesítés problémája, ezért különösen fontos kérdés, hogy a pedagógusok szerint mikor lenne ideális megszervezni a továbbképzéseket.

A válaszok alapján ebben viszonylag egyértelmű irány rajzolódik ki: a kitöltők 74,5 százaléka szerint a továbbképzések ideális időpontja tanév közben, munkaidőben lenne. Ehhez képest jóval kevesebben jelölték meg a tanév közbeni, de munkaidőn kívüli időpontot: ezt a válaszadók 14,1 százaléka választotta. A szünetben tartott képzéseket 6,5 százalék, a hétvégi alkalmakat 4,2 százalék, a munkaszüneti napokat pedig 0,7 százalék tartotta ideálisnak.

Ehhez kapcsolódik egy másik eredmény is: a válaszadók 84 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a kötelező továbbképzéseket a pedagógus munkaidejében kell megszervezni.

Az adatok arra utalnak, hogy a pedagógusok a továbbképzést nem a munkájuktól független, külön vállalt tevékenységként látják, hanem a szakmai működésük részének tekintik. A válaszok alapján a munkaidőben történő megszervezés nem kényelmi kérdésként jelenik meg, hanem összekapcsolódik az időhiánnyal, a helyettesítéssel és az intézményi működés tervezhetőségével.

Egy sokkal rugalmasabb, nyitottabb rendszer igénye!

A konzultáció több kérdése arra vonatkozott, hogy a válaszadók milyen irányban tartanák szükségesnek nyitottabbá tenni a pedagógus-továbbképzési rendszert. Ezeknél a kérdéseknél több esetben kifejezetten magas támogatottság jelent meg.

A válaszadók 95,5 százaléka támogatta, hogy a szakmai konferenciákon való részvétel ismét beszámítható legyen a kötelező pedagógus-továbbképzési rendszerbe. Ez arra utal, hogy a kitöltők jelentős része a szakmai fejlődést nem kizárólag tanfolyami formában értelmezi, hanem ide sorolja a konferenciákat, szakmai napokat, műhelyeket és más tudásmegosztási alkalmakat is.

Hasonlóan magas arányban jelent meg az igény a folyamatosabb jelentkezési lehetőségre. A válaszadók 97 százaléka egyetértett azzal, hogy tanév közben is lehessen jelentkezni pedagógus-továbbképzésekre. A válaszok alapján a képzési igények nem feltétlenül egyszerre, előre tervezhető módon jelennek meg: egy intézményi helyzet, új pedagógiai kihívás vagy aktuális szakmai érdeklődés év közben is indokolhatja a képzésbe való belépést.

A szakképzés bevonásának támogatottsága szintén magas volt: a kitöltők 97,2 százaléka értett egyet azzal, hogy a szakképzésben tanítók is részt vehessenek a pedagógus-továbbképzési rendszerben. A válaszok alapján a pedagógiai, módszertani, motivációs, digitális vagy gyermekvédelmi kérdések a szakképzésben dolgozókat is érintik.

A rendszer nyitottságához kapcsolódik az is, hogy a válaszadók 74,3 százaléka támogatta: intézményi alkalmazásban nem álló pedagógus is gyűjthessen kreditpontokat. Ez olyan élethelyzetekre is vonatkozhat, amikor valaki átmenetileg nem köznevelési intézményben dolgozik, de később visszatérne a pályára, vagy más szakmai szerepben kapcsolódik az oktatáshoz. Ennek oldásával közvetett lehetőség nyílna a korábban pályaelhagyók visszatérésére.

Összességében ezek az adatok azt jelzik, hogy a válaszadók egy kevésbé merev, többféle szakmai tanulási utat elismerő továbbképzési rendszer irányába mozdulnának el.

A “védett életkor” mint megosztó kérdés

Miközben több, a rendszer rugalmasságát érintő kérdésben nagyon magas egyetértés látszik, az 55 éves korhatár eltörlése már jóval megosztóbb téma. A konzultációban az is felmerült, hogy az aktívan nevelő, tanító pedagógusoknak életkoruktól függetlenül kötelezően részt kelljen-e venniük továbbképzésben. Erre a válaszadók 57,1 százaléka nemmel, 42,9 százaléka igennel válaszolt. Ez az eredmény óvatosabb értelmezést igényel, mint azok a kérdések, ahol 90 százalék feletti támogatottság jelent meg. Az adatok alapján a válaszadók nem egységesen látják, hogy a kötelező továbbképzési kötelezettséget életkortól függetlenül mindenkire ki kellene-e terjeszteni. A megosztottság arra utalhat, hogy a pedagógusok egy része elfogadhatónak tartja az élethosszig tartó szakmai tanulás elvét, de a kötelező jelleggel, illetve a jelenlegi rendszer terhelhetőségével kapcsolatban fenntartásai vannak. Vagyis itt nem feltétlenül maga a tanulás kérdőjeleződik meg, hanem az, hogy milyen feltételek mellett, milyen rendszerben és milyen plusz kötelezettségként jelenik meg a továbbképzés.

A legfrissebb elérhető KSH-adatok alapján nincs hivatalosan közzétett országos százalék kizárólag az 55 év feletti pedagógusokra, de a korcsoportos bontásból jól becsülhető.

Becslés (2024/2025-ös tanév):

• 55 év feletti pedagógusok aránya: kb. 35–38%
• Ez azt jelenti, hogy minden harmadik pedagógus 55 évesnél idősebb. 

Néhány további beszédes adatot:

• A pedagógusok több mint 50%-a már betöltötte az 50. életévét.
• A 30 év alattiak aránya mindössze 6,7–7,2%.
• A 60 év feletti pedagógusok száma meghaladja a 12 000 főt, és két év alatt több mint 20%-kal nőtt az általános iskolákban. 

Tehát a magyar pedagógustársadalom jelentősen elöregedett: a pedagógusok több mint fele már 50 év feletti, és becslések szerint közel 36%-uk 55 éves vagy idősebb, miközben a 30 év alattiak aránya alig haladja meg a 7%-ot. 

A szakmai konzultációt szervező szervezetek tapasztalatai alapján az 55 év feletti pedagógusok esetében nem arról van szó, hogy ne lenne jelen a szakmai tanulás iránti igény. Sok idősebb pedagógus kötelezettség nélkül is részt vesz továbbképzéseken, ha azok relevánsak, gyakorlatiak, elérhetők és valódi szakmai problémákra adnak választ. Ezért az 55 év feletti korosztály bevonását nem kizárólag kötelezettségi kérdésként érdemes kezelni, hanem olyan rendszerben gondolkodni, amely ösztönzi, elismeri és támogatja a szakmai fejlődést ebben az életpályaszakaszban is. 

A továbbképzési rendszer esetleges megújításakor érdemes olyan megoldást kialakítani, amely az 55 év feletti pedagógusokat sem hagyja ki a szakmai fejlődés lehetőségéből, de nem pusztán újabb kötelezettségként kezeli a részvételüket. A korosztály bevonását rugalmas, választható, gyakorlatorientált és elismerhető képzési formákkal lehetne támogatni, például rövid szakmai műhelyekkel, konferenciarészvétellel, mentorprogramokkal, intézményi tudásmegosztással vagy tapasztalati alapú továbbképzésekkel.

Így a rendszer nem elveszítené, hanem hasznosítaná az idősebb pedagógusok szakmai tapasztalatát, miközben biztosítaná, hogy a pedagógustársadalom egyik legnagyobb csoportja se maradjon ki a szakmai megújulásból.

Záró összegzés

A konzultáció eredményei alapján a pedagógus-továbbképzési rendszer átalakítása továbbra is sok nyitott szakmai kérdést hagy maga után. A válaszokból kirajzolódik, hogy a pedagógusok számára nem önmagában a továbbképzés ténye jelent problémát, hanem elsősorban az, hogy a képzések mennyire illeszkednek a mindennapi pedagógiai munkához, mennyire hozzáférhetők időben és anyagilag, illetve mennyire tervezhetők intézményi szinten.

A 851 érdemi válasz azt mutatja, hogy az érintettek egy rugalmasabb, átláthatóbb és a különböző szakmai tanulási formákat jobban elismerő rendszer iránt fogalmaztak meg igényt. A konferenciák beszámításának támogatása, a tanév közbeni jelentkezés lehetősége, a szakképzésben dolgozók bevonása és a munkaidőben szervezett továbbképzések iránti igény egyaránt arra utal, hogy a pedagógusok a továbbképzést a szakmai munka szerves részeként értelmezik.

A válaszok ugyanakkor azt is jelzik, hogy nem minden kérdésben van teljes egyetértés. Az 55 éves korhatár eltörlésének megítélése például megosztóbbnak bizonyult, ami arra mutat rá, hogy a kötelező továbbképzésről szóló döntések esetében nemcsak az elvi szempontokat, hanem a rendszer terhelhetőségét, a pedagógusok élethelyzetét és az intézményi feltételeket is érdemes figyelembe venni.

Továbbgondolás

A konzultáció egyik fontos tanulsága, hogy a pedagógus-továbbképzés nem pusztán adminisztratív vagy kreditgyűjtési kérdés. A rendszer akkor tud érdemben kapcsolódni a köznevelés mindennapi működéséhez, ha egyszerre veszi figyelembe a pedagógusok szakmai érdeklődését, az intézmények szervezési lehetőségeit és azokat a konkrét kihívásokat, amelyekkel az óvodákban, iskolákban, szakképző intézményekben és más nevelési-oktatási terepekben dolgozók találkoznak.

A beérkezett válaszok ezért nem lezárt állításként, hanem szakmai visszajelzésként is olvashatók. Olyan visszajelzésként, amely segíthet abban, hogy a továbbképzési rendszer jövőjéről ne csak szabályozási, hanem pedagógiai és intézményi szempontból is érdemi párbeszéd induljon.