Ákosra egy Facebook-hirdetés révén találtunk rá, ahol férfi kisgyermeknevelőt kerestünk. Intézményvezetője szólt neki a lehetőségről, és ő azonnal jelentkezett. Találkozónkat az Etele Plázában lévő Tejmadár kávézóban tartottuk, ahol egy csésze kávé mellett beszélgettünk a hivatásáról, tapasztalatairól és jövőbeli terveiről. Ismerjétek meg Ákost, aki elkötelezettségével és szenvedélyével minket lenyűgözött! Interjút Radics Réka, az óvodai-bölcsődei divízió szakmai vezetője készítette.
Hogyan kerültél erre a pályára?
Gyerekként mindig is körülvettek a gyerekek a családi összejöveteleken. Anyukám gyógypedagógus, így nem volt idegen tőlem a gyerekekkel való foglalkozás. Rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni, és miért ne válhatna ez szakmává? Gimnáziumban döntöttem el, hogy ezen az úton indulok el, bár eredetileg óvodapedagógiára jelentkeztem, de nem vettek fel.
Már érettségi előtt eldöntötted?
Igen, bár először óvodapedagógia felé kacsingattam, nem sikerült felvételt nyernem. Találtam egy OKJ-s kisgyermeknevelő képzést, ami a felvételin többletpontot adott volna. A tanulmányaim alatt annyira megtetszett ez a szakma, hogy már hét éve ezt csinálom.
Hogyan fogadtak a szülők, mint férfi kisgyermeknevelőt?
Az elején meglepődtek, volt, hogy egy szülő kikérte a gyerekét, még mielőtt megismerhetett volna. De két év után, amikor már híre ment a munkámnak, egyre pozitívabban fogadtak. Sőt, volt olyan gyermek is, ahol kifejezetten engem kértek a szülők.
És a kollégák hogyan viszonyultak hozzád?
Vegyesen. Voltak, akik előítéletekkel közeledtek, de sokan kedvesek és támogatóak voltak velem az első pillanattól kezdve. Az egyesített vezetőm különösen sokat segített, mindig bizalommal és kedvességgel fogadott.
Miért váltasz szakmát?
Új kihívásokat keresek, és anyagilag is előre kell lépnem, hogy tovább tudjunk lépni a menyasszonyommal. Elvégeztem egy villanyszerelői képzést, és most ebben a szakmában folytatom.
Hogyan viszonyulnak hozzád a gyerekek?
Érdekes módon nincs félelem a gyerekek arcán, inkább biztonságérzetet nyújtok nekik. Például, ha egy gyerek megsérül az udvaron, gyakran hozzám jönnek oda, nem a saját kisgyermeknevelőjükhöz. Valószínűleg az apakép miatt érzik így biztonságban magukat.
Mi volt a legrosszabb pillanatod?
Az, amikor ok nélkül elítéltek csak azért, mert férfi vagyok. Például az egyik szülő azelőtt kikérte a gyerekét, hogy megismert volna. De szerencsére nem volt sok ilyen eset.
Mi volt a legjobb pillanatod?
Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor a Covid miatt nem tarthattunk búcsút a bölcsődében, így az egyik szülő kertjében rendeztünk egy családi összejövetelt. Ez olyan volt, mint egy nagy családi kertiparti, ahol mindenki jól érezte magát.
Mit üzennél a leendő férfi kisgyermeknevelőknek?
Bátorítanék mindenkit, aki ebben a szakmában szeretne dolgozni. Férfiként nagyot lehet fejlődni emberileg, és a kommunikációs készségeid is sokat fejlődnek. Megtanulod jobban megérteni a nőket, és ez a mindennapokban is sokat segít.
Mik a terveid?
Szeretnék továbblépni a menyasszonyommal, építkezni és családot alapítani. A megszerzett tudásomat kamatoztatnám a saját gyerekemnél, és azt érzem, hogy maximálisan felkészülten vághatok bele ebbe az új életszakaszba.
Milyen volt a hét év alatt a kapcsolatod a gyerekekkel?
Nagyon szoros kötődést alakítottam ki velük. Volt olyan gyerek, aki sírva jött be, de amikor leültem gitározni, megnyugodott és boldogan csatlakozott hozzám. Az ilyen pillanatok erősítettek meg abban, hogy jó helyen vagyok.
Hogyan néz ki egy napod a bölcsődében?
Reggel hatkor nyitunk, én kávéval indítok, majd gitározom a gyerekeknek. Szeretek építőjátékokkal játszani velük, építünk alagutakat, amiken átmehetnek az autók. Az udvaron mozgásos játékokat játszunk, és a nap végén, amikor egyre kevesebb gyerek marad, nyugodtabb tevékenységeket végzünk, mint a könyvnézegetés. És természetes minden olyan dologot csinálunk, ami az ő fejlődésüket segíti.
Mit gondolsz, miért fontos a férfi jelenléte ebben a szakmában?
A gyerekeknek is szükségük van az apaképre, ami biztonságot nyújt számukra. Emellett a férfiak más nézőpontokat és módszereket hoznak be, ami gazdagítja a nevelési folyamatot. A kollégák is profitálnak ebből, mert egy férfi jelenléte új dinamikát hoz a csapatba.
Köszönjük Ákosnak, hogy megosztotta velünk inspiráló történetét és értékes tapasztalatait a kisgyermeknevelés világáról. Lenyűgöző volt hallani, hogyan formálta őt ez a különleges hivatás, és milyen elkötelezettséggel és szeretettel végezte munkáját. Sok sikert kívánunk neki az új kihívásokhoz, és bízunk benne, hogy története másokat is ösztönözni fog a pályára lépésre.
Ismerjétek meg Ákost, a bölcsődei szuperhőst! Ákos már 7 éve dolgozik kisgyermeknevelőként, és bár sokan meglepődnek, amikor meglátják, hogy egy férfi van ezen a pályán, ő bebizonyította, hogy itt is megállja a helyét. Miért választotta ezt a hivatást? Hogyan fogadták a szülők és a gyerekek? Mik a jövőbeli tervei?Ezekre és még sok más kérdésre is választ kaptunk tőle. Olvasd el a teljes interjút és meríts inspirációt Ákos történetéből!