Önnel történt már olyan, hogy egy szelesebb napon tanácstalanul állt a bevásárlóközpont bejáratában, mert nem nyílt az ajtó? Jómagam többször néztem végig, amint emberek értetlenül topognak vagy visszafordulnak, mert nem tudnak bejutni. (A titok nyitja, hogy a huzat elkerülése érdekében az egymás mögötti ajtókat lezárják, így az első sorban a középső ajtó, a másodikban a két szélső nem használható.) Nem tűnik fel nekik, hogy KI VAN ÍRVA az ajtóra. De hogy jön ez ide? – kérdezhetik joggal.

Az emberek nagy része – a fiatalok pedig hatványozottan – szinte immunis bármilyen írott „szolgálati közleményre”. A Z generáció olvasási szokásait számtalan olvasásszociológiai felmérés vizsgálta. Ezen kutatások alapján kijelenthető, hogy a digitális kütyük iránti megszállottság nem tudta teljesen háttérbe szorítani az olvasást. Arról, hogy mit és mennyit olvasnak, egészen árnyalt képünk van ezekből a kutatásokból, de vajon hányadán állnak a fiatalok a szórakoztató irodalmon túli szövegek megértésével vagy egyáltalán magával a szövegértéssel? Mit okozhattak a megváltozott olvasási és kognitív stratégiák? Azt, hogy például nem jutunk be az ajtón?

A mai diákok szövegolvasása alapvetően új stratégiákra épül: szimultán olvasnak lineáris olvasás helyett, információkat válogatnak és ugrásszerűen haladnak a régi globális, strukturális megértés helyett, a fókuszban a felhasználó és nem a szerző, illetve annak intenciója áll, képi dominanciájú az olvasási stratégiájuk, továbbá sokkal gyorsabb, mint az előző generációé. A skipping típusú, információkereső olvasás, egyik nagy előnye, hogy nagyon gyorsan rá lehet lelni azokra az információkra, amelyek érdekelnek valakit. Ehhez azonban már nem kell egész szövegeket, egész gondolatmeneteket végigolvasni.[1]

A szövegértési készség fejlesztése ugyanakkor elengedhetetlen az anyanyelvi kommunikáció kulcskompetenciájának fejlesztése területén. És nyilvánvalóan a nagybetűs életben való érvényesülés is nagyban múlik azon, hogy milyen mélységében fogjuk fel a minket körülvevő világot és annak verbális tartalmait.

Hadd ajánljam ezért most Önnek egyik legújabb kiadványunkat, Varga Katalin Júlia Közös ügy című kötetét. Ez egy olyan szakmai segédlet és feladatbank, mely kifejezetten azért íródott, hogy ne csak a magyartanárokat segítse a mai „nehezített pályán” a készségfejlesztésében, de eszközt adjon bármilyen szakos pedagógusnak, hogy óráira becsempészhesse a szövegértést és megfelelő szakmai megalapozottsággal végezze a fejlesztést.

Miért más ez a kiadvány, mint a többi szövegértési kompetenciát fejlesztő kötet? Éppen azért, mert olyan pedagógusok kezébe adja a szövegértés-fejlesztés módszertanát, akik – bár nyilván fontosnak tartják, hogy diákjaik megértsék a feléjük közvetített infókat – nem tanulták soha, hogyan kell felépíteni egy ilyen folyamatot. Bizton állíthatom, hogy egy fizika- vagy matekóra is érdekesebb tud lenni, ha változatosak a feladatok és nemcsak a magyar szakos kollégák vállát nyomja a teher, hanem az Önét is. Próbálja ki Ön is, milyen egy 10 perces szövegértéssel meglepni diákjait a biológiaóra elején. Nem a feladatainak mennyiségét szeretnénk ezzel növelni, higgye el, a szövegértés KÖZÖS ÜGY!

A kiadványunkat megismerheti és megvásárolhatja az alábbi linken: https://neteducatio.hu/uzlet/varga-katalin-julia-a-kozos-ugy-szovegertes-fejlesztese/

[1] Fenyő D. György: Hogyan olvasnak a fiatalok? http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=987