Készítette: Karczewicz Ágnes
Ezt a hetet egy a hagyományok felelevenítésére szántuk, hiszen ezen a hétvégén volt fecskehajtó kisasszony napja és a népi kalendárium szerint a dióverés kezdete. Aztán ehhez – előre be nem tervezett módon (Bimbe kérdésére: Anyukám azt mondta, hogy figyeljek arra, hogy ne menjen át előttem fekete macska, mert péntek van és 13.-a. Ez mit jelent?) – bővült a témánk. Beszélgettünk a babonákról és az ehhez kapcsolódó hiedelmekről (persze valahogy még ez is köthető a hagyományokhoz, de az, hogy hogyan is került ebbe a körbe az „indiánosdi” az a „beszámolóm” végén fig kiderülni.
Hétfő
Fecskét látok, szeplőt hányok,
(kezek a szemfölé tenyérrel lefelé, majd arcsimogatás két kézzel)
Idevárom. meg ide,
(jobb kéz a magasban felfelé tartott tenyérrel, majd ugyanez a ballal is)
A két vállam hegyibe.
(kezek keresztezve a vállakon (előbb a jobb, aztán a bal)
Rajzos, mesés „feladatlap” a nagyobbaknak:
Ritkán használunk „kész, fénymásolt” feladatlapokat, ha igen akkor is a Zsuzsi (mily szerencse egy grafikus dajka!) által rajzoltakat, melyekkel igazodni tudunk a témánkhoz, a fejlesztendő területekhez és még akár egy-egy gyerek fejlettségéhez is. Legtöbbször azonban az általunk rajzos, mesés feladatlapokat használjuk, hiszen ehhez nem kell semmi előkészület. Akármikor „rögtönözhető” és a részt vevő gyerekekhez igazítható feladatok adhatók. valójában ez nem más, mint egy általunk (vagy egy-egy gyerek által) mesélt történet, mese melyben „feladatok” vannak elrejtve. Ahogy halad előre a történet, úgy rajzolják a gyerekek.
A fecskés napon ez valahogy így hangzott: Egy kis falu arról volt híres, hogy minden házának az eresze alatt fecskék fészkeltek, akik az ősz közeledtével összegyűltek a villanydrótokon.
(A lap bal és jobb szélére rajzolj két villanyoszlopot és kösd össze őket 3 dróttal! A középsőre rajzolj annyi fecskét ahány éves vagy! A felsőre pedig 2 párral többen telepedtek. A legalsón ült „egy magában, ibolyaszín kiskabátban”, hány fecske is?)
A lila kisfecske szomorúan üldögélt az alsó dróton, amikor a jobb oldalára mellé telepedett 2 ficsergő fecske, a jobb oldalára 1.
A két villanydrót közé, a lap aljára rajzolj annyi őszi levelet, ahány fecske összegyűlt a drótokon!)
Amikor mind a 14 fecske megérkezett, csivitelve a magasba szálltak és elindultak a hosszú útra – Afrikába – ahol az itthoni zimankós tél helyett örökké süt a nap. És tudjátok, hogy mi történik, amikor újra kitavaszodik?
Kedd, szerda, csütörtök (játékok, fejlesztő játékok dióval és ismét egy saját készítésű „feladatlap)
Kiszáradt a diófa
Nem játszhatunk alatta,
Majd kiújul tavaszra,
Majd játszhatunk alatta.
Gombos – diós memória játék:
Ritmusjáték:
A játék menete.
Egyre gyorsuló tempóban mondom a kövek és diók kirakásának sorrendjét.
A kirakott sorban lévő köveket és diókat megszámláljuk, majd ki kell találni, hogy melyikből van több vagy kevesebb.
A dió két györs asztalra ütés egymás után (ti-ti). a kő egy hosszú (tá)
Egy kis matematika:
Feladatlap:
A faladatlap készítése:
Egy lapra tűzőgéppel diólevelet rögzítünk, melyről leszedünk egyet, kettőt (ezek később levéllenyomatok készítésére felhasználhatók)
Feladatok pl:
Rajzold meg a hiányzó leveleket és próbálj meg a levelek nagyságára is figyelni!
Rajzolj annyi diót a lap aljára, ahány éves vagy!
Rajzolj a annyi diómanót a lap jobb szélére amennyi a különbség a levelek és a diók száma között!
Kézműves ötlet: Diómanó, mely egy botra rögzítve táncoltatható, mesebábbá változtatható
Péntek 13.
A bevezetőben leírt történet magában rejtette a varázsmondókák ismételgetésének lehetőségét és a „varázsvizek” készítését. A „varázsvizek” egyszerűen elkészíthetők és már évek óta használjuk is egy üveggel. Ez egy varázsmondóka elmondása közben a fájó területet körbe rajzolva minden testi, lelki bajra hat. Valójában nem más, mint ételfestékkel megfestett, illóolajokkal illatosított víz egy szépséges üvegben. A Bimbe által „hozott” kérdés eszembe jutatta, hogy mi lenne, ha a különböző bajokra, különböző színű vizeket is készítenénk. Nosza!
Összegyűjtöttük a legtöbbször előforduló, „nem szeretem” fájdalmakat (elválás, sérülés, szomorúság, harag). Kerestünk négy szép üveget. mindegyik érzéshez hozzákapcsoltunk egy-egy színt (vörös, sárga, lila, zöld). Kimentünk a kiskertbe illatos növényekért. csipesszel beleraktuk az üvegbe és feltöltöttük vízzel, melyet megfestettünk ételfestékkel. Felmatricáztuk és most már akár válogatni is lehet ezek közül attól függően, hogy mi is a baj.
Mi történt még? Természetesen sok szerencsét kívántunk a szülőknek erre a napra (is).
Hozzávalók: papírtányér, pasztellkréta és fekete öntapadós tapétából kivágott macska
És, hogy lett a diós hetünk „macska napján” indiánosdi?
Erre a napra hangszerekkel való játékot és hangszerkészítést terveztem dióból, ezért reggel a szőnyeg közepére tettem a hangszeres kosarat. Természetes, hogy ez „bevált”. Az érkezők mindegyike itt kezdte a napot. Kivéve Zyelykét és Fruzsit. (Akkora zene-bonát csaptak, hogy az összes fekete macska (ha volt a környéken) világgá szaladt.) Ők előbb magukra kötötték a kendőket, majd Zselyke kivette a kosárból a triangulumot és így szólt:
- Most olyan vagyok, mint a ministránsok a templomban – és elkezdett egyenletes ütemet ütni.
Erre Fruzsi válasza:
- Én meg az első magyar indián vagyok. – és beállt mellé és persze, hogy táncra perdültek és aztán a barkács asztalnál kötöttek ki, hogy fejdíszt készítsenek maguknak.
Én meg azon gondolkodtam, hogy hogy a csudába is lesz ebből ma hangszerkészítés? Aztán bevillant a „felmentő ötlet”:
- Mi lenne, ha nagy botokból készítenétek magatoknak „indiános”, sámán botot? – Az ötletet lelkesen fogadták és már tekerték is a fonalat, fűzték a diókat, kupakokat, amíg el nem készült a csörgős, sámán bot.
És, hogy ebből mi lett? Nem győztük fúrni a diókat és a kupakokat annyian szerettek volna csörgőt készíteni. (Szerencsére Bimbe „átvette” a kupakok kilyukasztását és megmentett minket.)
Az elkészült csörgőkkel és a kendőkkel aztán indián zenére sámán táncba kezdtek
Mi történt még? Megtartottuk az idei év első szülői, teadélutánt, melyre hagyományainkhoz híven a gyerekek is készültek. Meglepetésként lerajzolták a családjukat és ezeket a rajzokat – jelek, nevek nélkül – felkötöttük egy-egy székre. Az érkező szülőknek ki kellett találni, hogy melyik lehet a gyerkőce rajza és a kiválasztott székre kellett ráülni. Amikor mindenki megérkezett, meg kellet nézni a szék alját – ahová felragasztottuk a készítő nevét – és egyből kiderült, hogy mindenki jól választott-e. (Igen!)
A szöveg, amit ráírtunk. Anyuban (Apuban) az a jó, hogy…
Szeptemberi szülői teadélután „tervezete”
- Gyerekek egy-egy rajza a szék hátlapjára kötve, ragasztva. A szülőnek arra a székre kell ülnie, amelyikről úgy gondolja, hogy az ő csemetéének az alkotása.
- Szék alá ragasztva egy névvel (jellel ellátott boríték, melytben egy üzenet van a gyerektől.
- Párválasztás 1, 2, 3 – párválasztás, kézfogás, bemutatkozás (gyerek neve, jele?)
5 ismétlés után – ki kivel találkozott pl először, (másodszor, harmadszor….)
- Mi változott meg a másikon? (3-4 változtatásig)
- 4-5 fős csoportokban beszélgetés ötletek összegyűjtése, elsorolása (nagyjából 30 perc)
Témák:
- Elindulások (reggel, baráttól, játszótérről…)
- Az esti „szertartások” (játékok elrakása. vacsora, fürdés, lefekvés, mese, ágyba Veled)
- Akarom, akarom, akarom, és nem akarom (hiszti, dac, düh)
- Vásárlás „utánfutóval”
- Szülői percek – az „én-idő” (hogyan, mikor, van-e egyáltalán
- Aktualitások, változások, SZMK választás
- Csomagolópapírral borított asztalokra madárrajz zsírkrétával. (A gyerekeknek másnap meg kell találnia azt, amelyiket neki rajzoltak.
Ha nem is madarakkal,- mert persze, hogy kifutottunk az időből – de egy-egy „személyre szabott” üzenettel köszönték meg a meglepetést a szülők:
És ezzel még mindig nincs vége, mert a gyerekek másnap reggel „folytatták”:
És most van VÉGE.
Befejezésül a heti kedvenc képem: „szörfözés”
Szép hetet MINDENKINEK!